Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-10-19 / 78. szám
I. évfolyam. Eger, 1894, évi október hó 19, 78. szám. Si«rkesztö*é§: Eger. Jókai-tttcza 2 «fetal I. em. Kéziratok bétfön és cíöt.ör- tökön d. u. 4 óráig íogad tatnak el. Kéziratok nem adatnsk rúsza. MEGJELENIK HETENKÉNT KISdöMvstál: Éger, Piacz-utc.'.a 4. szám Hirdetések hétíí'- és csütörtökön d. u. 4 óráig fogad tatnak el. Előfizetési ár: égés- é re 6 ír , félévre 3 irt, negyedévre l tr 50 kr. Egye-száni ára 6 kr. KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Vásár zsidó nélkül. — Az őszi vásár. — Eger, október 18. Valósággal igaza van tisztelt laptársunknak, az Egri Híradónak, hogy a legutóbbi országos vásár igen gyatra forgalmat csinált a városnak és a »vásár« nevet alig érdemli meg. Csakhogy a sikertelenség okát mi más körülményben látjuk. Annak idején és pedig kellő időben kérelmet adtak be a kereskedők és iparosok közül többen a képviselőtestülethez, hogy az őszi vásár határnapját a zsidó ünnepek miatt halaszszák el s illetve a képviselő- testület az elhalasztás iránt tegye meg a kellő lépéseket. A képviselőtestület azonban szokásos többségével elvetette a kérelmet, melyet pedig úgy emlékszünk, a tanács is ajánlott. A kereskedők itt elutasittatván, a kereskedelmi és iparkamarához fordultak kérelmükkel s a kamara jól belátva a kérelem indokolt voltát, a minisztériumhoz felirt a vásár elhalasztásáért, de a miniszter azt válaszolta, hogy előbb a város képviselő- testületének mint vásártartási jogtulajdonosnak óhajtja e kérdésben véleményét hallani. A kamara ily ? értelemben átirt a városi tanácshoz, I | mely aztán az iratokat az előbbi kép- \ viselőtestületi határozatra utalva — i irattárba tette. Ez a kronologikus sorrendje annak az akta háborúnak, mely e kérdésben megindult s amelyben csak egy halott volt: az őszi vásár, de a melyben megsebesült egy nagy csomó kereskedő és iparos, a kik áruikkal és készítményeikkel hasztalan várakoztak a vásári vevő közönségre s nagyobbára abba a krízisbe estek, a melyből a váltó-láz keletkezik. Sokszor tapasztaltuk már, — és e tapasztalatunknak sokszor adtunk kifejezést is, hogy a város képviselőtestülete gyakran igen könnyedén és igen felületesen bánik el egy-egy elébe került kérdéssel á legtöbbször alig gondolva a beállható következményekre, esetleges hangulata szerint ítél élők és holtak felett. Ezt a hangulatot pedig rendesen egészen irreleváns körülmények csinálják meg. Egy ilyen »könnyű pillanat«-nak köszönhetik a kereskedők és iparosok is, hogy az őszi vásárra tett fizetéseiket nem teljesíthetik. A képviselőtestület akkori többsége elvetette ? a »zsidók* kérelmét, talán antiathi- j ából, talán csak heczből, megsem S gondolva, hogy ezzel a városnak ez- I vekre menő károkat okoznak. Pedig ezekre a károkra a képviselőtestület figyelmeztetve is lett akkor s jóslási tehetség sem kellett hozzá, hogy előre tudjuk, miszerint az őszi vásárból zsidó nélkül nem lesz semmi. Mert régi és igaz az a közmondás, mely azt tartja, hogy »zsidó nélkül nincsen vásár«. Az őszi vásár elmúlt vevő és eladó nélkül. Pedig ez a vásár szokott az egyetlen lenni, mely óriási forgalmat csinál a városnak, mivel a gazdaközönség beszedvén a termények árát, ilyenkor szerzi be téli szükségletét. Az egri vásárra ez a közönség nem jött be, szükségleteit tehát a szomszéd községek őszi vásárjain fogja beszerezni s ekként Egerváros a vidéki gazdaközönség ezideí fogyasztását minden jövőben remélhető kárpótlás nélkül formaliter elvesztette, csupán azért, mert a képviselőtestület az elhalasztási kérelem tárgyalásakor leszavazó hangulatban volt Ez volt ez oka — tisztelt laptársunk — az őszi vásár sikertelenségének, ez, és semmi más. Az EGRI ÚJSÁG tárczája. Az 1848—49-iki Honvédek.*) Hős Magyarországon vörös zászló lobog, Lengeti a tavasz ébresztő szellője, Mely a hervadt virág életét meghozva, Szabadságdal lett a szivekben belőle .... A vörös zászlónak minden lebbenése Egy-egy hivó intés a hon hű fiának, Kik megértve a vészt, e szellem-beszédből — önként harczosai lesznek a hazának — S Magyarország egén fölpirúl a hajnal, Vérrózsái nyílnak a honszerelemnek, S a szabadság áldó, éltető napjától A hervadtak helyén uj bimbók teremnek, — S virágzik a haza, virít a szabadság, Koszorússá lesz a magyar nemzet tőle, S meddig dicsősége fénysugara elhat, Főhajtva beszélnek mindenütt felőle .... Minden porszem, melyre a hősök rálépnek, Érdemcsillaga lesz a honvédelemnek, S a sok apró csillag, egy fényes „tejút“ lett, Ragyogó tejútja a nagy győzelemnek. Mint a zsarnokságnak bosauló ostort, Mindenütt a zsoldoshad nyomában vannak, *) Mutatvány Babik József »Magyarok hazája költók dalaiban« czimű kötetéből. És neveli harczuk a világ csodáit, Melyekhez e hősök egygyel többet adnak .... Hull a bilincs szerte a magyar kezéről, Csengésében fájó hattyú-dalát zengi, Minden kardvágásra egy lánczszem esik szét, De a hősök közűi nem pihen még senki — „Nem szabad még hazánk /“ „Ne kíméld a véred /* „Csak előre!“ náluk mindig a szent jelszó, S fényes viadalról, fényes diadalra Röpül velők a szép szabadsági zászló .... Hideget, éht, szomjat, oly békésen tűrnek — Elvérzenek, csakhogy hónuk szabad legyen — Hideg ellen úgy is van egy köpönyegül, Fgy piros köpenyük: a hő hon-szerelem; Éhüket, szomjukat a győzelem oltja, S a szabadság, melyért annyit szenvedőnek, — Áldjátok meg Kossuth lánglelke szikráit S ismerjétek el, hogy: azok e honvédek! Kapácsy Der »tő. Csillagmesék.- Az Egri Újság eredeti tárczája. — Irta : Tilrk Frigyes. VII. Szemerczétöl piroslik az Eged meg a Várhegy; mintha bíborral volnának futtatva a sötétzöld tölgyes oldalak. Hihetetlen koloritl Gyönyörrel merül a lelkem ebbe a színpompába, s a csillagos éghez fordulok magyarázatért. Miért borul bíborba késő öszszel a Síd, miért játszik a mező másod-tavaszt ? ... Nagy esetet ünnepel: Európa nevenapját I — azt mondják a csillagok. Most jön fel keleti hegyeink mögül a nyilasztó-hó (április) vezető-csillaga, a Bika; világrészünk tavasza, a vén Európa kultúrájának hajnalhasadása csillan meg benne. Hallgassuk meg! * A világosság szép országába, Phoenikiiba lépünk. Épen tavaszodik. Megjöttek a fecskék, gólyák, vadludak; zöldül a vetés, ibolya-, jázmin-, myrtus-illat tölti be a könnyű, harmatos levegőt. A leáldozó nap végső sugarait veti a Tyrus kikötőiben nyüzsgő hajók árboczaira, tüzes csókot vet kedves lakóhelyére, Baal érczkapás templomára, aztán mint egy vörösen izzó tányér a párás tengerbe merül. Leszállt az éj Tyrusra, az ó-kor világvárosa elcsendesült. Alig derengett még a hajnal a Libanon sötét czédrusai fölött, alig csicsergett a fecske elsőt Agenor király palotája tornáczán : Európa, a királyleány, fölérez rá, meg újra elszenderüi ős milyen különöst álmodik! Azt álmondta, hogy két világrész, Ázsia és a vele szemközt való — ember képében —- érte versengett. Egyikök idegennek látszott, a másikban — ás pedig Ázsia képe vizelőjóben — földijére ismert; hevesen küzdött ez érte: neki van joga hozzá — így szólt — ő szülte és ő neveltet A másik azonban félrelökte izmos karjával a vetélytársat éa a királyleányt ellankttéa
