Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-10-15 / 77. szám

hősünket nem hívják ugyan Toldi Miklósnak, hanem becsületes nevén csak Hornyánszki Ferencz- nek, de azért a múlt vasárnap este, mikor Dob- roka Pál veresmarti korcsmárosnál a csapszékben megtámadta őt Vass Mihály éjjeli őr, farkas hiányában székkel meg egy hosszú korcsmái lóczá- val védelmezte magát. Mikor azután a szék is, a lócza is összetörtek s Vass Mikály kiszoritá őt a korcsmából, fölkapott az udvaron egy hatalmas dorongot s azzal bősz haraggal fordult vissza a korcsmaszoba felé, hogy ádáz boszut álljon Vass Mihályon. De hasztalan volt minden. Hiába mondotta el ő is Vass Mihálynak ama rettenetes szavakat, melyeket hajdan Toldi Miklós mondott a vele párbajozó cseh vitéznek, hogy : »Meg kell ma itt halni tudod egyikünknek« : az ő dorongjának csapásaira mindössze a korcsmahelyiség két ablaka tört össze rámástól s mire Vass Mihály koponyájára került volna a sor, az épen ott czir- káló csendőrök ekkorra már letartóztatták a hös- kődöt.

— Tiiz. E hó 11-én este 7 órakor nagyon könnyen végzetessé válható tüzet fojtottak el a Barna Manó czég gyári mnnká- sai. A czég mecset-utczai házában ugyanis a deszkatelep mellett a forgácsos kamrában

— nem tudni mitől — roppant füst keletkezett, mit azonban nem vettek észre mindjárt s igy a lappangó tűznek elég ideje volt tovább hatolni a gyúlékony gyalu forgács között s midőn már nagyobbmennyi- ségü parázs volt, ekkor kis légvonat keletkezett, mely egyszerre lángbaboritá a kamrát s a munkások csak ekkor vették észre a hatalmas lángnyelveket, de szerencsére még elég korán arra, hogy továbbterjedését meggátolhassák s csakugyan, mire a tűzoltóság megérkezett, akkorra már el is oltották.

— Az ellopott birkanyáj. Pétervásárról jelenti levelezőnk, hogy az ottani legelőről még julius hó 8-án elhajtott 58 darab birkából, mely Gálesik Jószef tulajdona volt, a borsodmegyei gyepesföldi pusztán Kormos György ottani juhásznál két darabot megtaláltak a csendőrök. A juhász mindent tagad.

— Csendélet Fíizes-Abonyban. Füzes-abonyi levelezőnk jelentése szerint, az ottani köz- biztonsági állapotok nem valami erős lábon áHanak. Majdnem minden vasár- és ünnepnapokon történnek véres kimenetelű verekedések s a kisebb-nagyobb közrend elleni kihágásoknak szeri-száma sincs. A múlt vasárnapon este is három odavaló legény, névszerint Czeglédi Péter, ifj. Nagy Imre és ifj. Barát József botokkal felfegyverkezve az utczán megtámadták Szabó András és Zele Béni ottani gazdaembereket, a kik futással akartak menekülni előlük, de Zelét utólér- ték s a földre teperve véresre verték, ruháit pedig szétszakgatták. Hát muszkaországban van Füzes-Abony, hogy ilyenek történhetnek ott ? . . .

— Elfogott betörő. Egy veszedelmes betörőt tartóztatott le a múlt héten Kaálon az arra czirkáló csendőrség, akit a jászberényi kir. járásbíróság már két év óta kerestet. A jó madarat Kolompár Péternek hívják s egy kóbor oláhczigány csapat tagja volt. Azonnal bekísérték Egerbe s átadták az itteni kir. ügyészségnek.

— A parádi fürdő statisztikája. Vármegyénk eme kies fekvésű gyógyfürdőjét a most bezárult nyári fürdő évad alatt eddig még soha el nem ért létszámmal látogattak a fürdővendégek, a mi bizonyára a jelenlegi kezelési rendszer életievaló- ságának s a praktikus berendezésnak köszönhető.

— A sa sonban megfordult itt összesen: 799 ven-, dég. Persze ezek közül igen sok volt az u. n. futóvendég és pedig 378, —köztük 6 külföldi. Állandó vendég volt 417; és pedig 291 nö, 89 férfi és 15 gyermek. — Ezek kettő kivételével — mind belföldiek voltak. — E szép, ékesen beszélő számok meg nem törhető ügybuzgóságra serken1 hetik a vezetőséget s akkor még többen fogják ismételni a tímsós forrás epigrammját:

Éltet adál, köszönöm, legyen érte megáldva e forrás,

Meddig a földanya él, légy üde, gazdag, örök.

— Drága álom. Drága álmot aludt a Hevesmegyével szomszédos pálfalvi vasúti állomáson egy Jámsonházára való Viczián János nevti ember, a ki a nevezett vasúti állomás mellett a fal alatt aludt e hó 6-án éjjel s igy várta az este 10 órakor érkező vonatot. Mig ö ugyanis a várakozás unalmai elöl az álom édes karjai közé menekült, addig egy Horváth Pál nevű pásztói ember a mel- lényzsebéböl egy ezüst zsebórát és 20 forint készpénzt ellopott s azzal odább állt A tettes kilétét csak most tudták kipuhatolni s nála a zsebórát és a lopott összegből 5 frtot meg is találtak, de a többi 15 írtról hallani sem akar.

— A szószegö tolvajok. Hat szentmáriai legény még augusztus 15-én éjjel nagyobb meny- nyiségü gyümölcsöt lopott több szentmáriai ember ottani szőlejéből. A károsultak meg is tudták a tolvajok neveit, de mert ezek megígérték, hogy a tett kárt megfogják téríteni, nem tettek ellenük feljelentését. Minthogy azonban a tolvajok mindez ideig nem váltották be Ígéretüket, mind a hatot bepanaszolták a községi elü'járóságnak, honnan az ügyet áttették ez egri kir. járásbírósághoz.

— Közegészségünk nem mondható mostanában a legvirágzóbbnak. Mindenféle járványok csigázzák a megye népét. — Itt Egerben a typhus, Gyöngyösön és Hatvanban, yalamint Felnémeten a diphteritis. Még szerencse, hogy a baj csak szórványos természetű. — Tiszafüreden újabban a kanyaró kezdi szedni áldozatait a gyermekvilágból, Szóláthon pedig a vörheny. — a megyei főorvos a legerélyesebb intézkedéseket léptette életbe.

— Lopolt holmik a hullaházban. F. hó 7-én

reggelre kelve a bessenyői határban Molnár Beniámin földjén levő kútról a gém, ágas, korlát s a csatorna etünt és pusztán csak maga a kút maradt ott, a melyet — tudvalevőleg — még a legügyesebb tolvajnak sem lehet helyéből elmozdítania. Az előbb említett kút-felszereléseket a tolvajok kocsin szállították el a helyszínéről s a kocsi kerekeitől hátrahagyott nyomok a község temetőjébe, egész a hullaházig vezettek, ahol a hullakamrában rá is akadtak az ellopott tárgvakra. A temető őr, Kozma Ferencz, a kire a hullaház Őrizete is bízva van, semmit sem akar tudni a dologról s bár minden körülmény ellene szól, még ő bámul legjobban a hullakamrában elrejtett lopott tárgyak felett.

— A tévedt nő sorsa. Egy erkölcseiben megtévedt nőt, valami Bocsár Erzsi nevű, rossz előéletű asszonyt tartóztattak le a napokban Taron, aki az utóbbi időben Taron Hasznoson, Szurdok- Püspökin és Pásztón többrendbeli lopást vitt végbe s az ily módún összeharácsolt holmikért kapott potom Összegekből tengette napról-napra életét. Bocsár Erzsi elfogatásakor súlyos betegségben szenvedett, mely testileg teljesen tönkretette s igy a hatvani járásbíróság fogháza helyett a gyöngyösi közkórházba kellett ö szállítani.

— A hűtlen cseléd. Verner András makiári legény, aki Nagy-Tályán Kosziba Gézánál volt szolgálatban, a mült hét egyik éjjelén megszökött a gazdájától s miután az udvaron levő tyukketrecz ajtaját lefeszítette, a ket- reczből 15 darab tyúkot is magával vitt. A hűtlen cselédnek azóta nyoma veszett.

— Éjféli lakoma. A múlt héten Vohl Lipót istálójából Ludason, Nagy Pál egy birkát és négy tyúkot lopott el, melyekkel, midőn a birkát egy Nagy Illés nevű ugyanott lakó ember levágta és megnyuzta, elmentek együtt Szabó András házához és ott az egészet elkészítve szépségesen elfogyasztották. A lopás, s a lakoma ugyan egy éjjelen történt, de rajta vesztettek s most mindhárman a gyöngyösi kir. járásbíróság elé vannak idézve.

— AZ olcsó szalámi. Tárná Szent-Miklóson Deutsch József korcsmárostól aminap éjjel, mig ő családostól távol volt lakásától, az udvarán levő jégvermet három ottani legény feltörte és abból nyólez forint áru szalámit ellopott. A legényeket feljelentették a hevesi kir. járásbiróságrál.

(x) Érdekes. Lapunk mai számában közöljük H eekseher József hamburgi szerencse hirdetményét. A hirdető czég legszigorúbb diskréeziója és a fizetésekben pontossága által az egész világon oly hírnévre tett szert, hogy mai hirdetésé reméltán felhívjuk olvasóink figyelmét.

Gyilkos czigány.

— A poroszlói emberölés. —

(Saját tudósítónktól.)

Eger, október 15.

Zsigmond király idejében, 1417-ben, egy addig még soha nem látott ismeretlen nép jelent meg Erdély határainál. E nép, mely Moldva és Oláhországokból jött, a czigányok ősei voltak.

Hajdanta India észak-keleti részén lakott ez a nép, mely Tsigánnak neveztetett, de őshazájukból Timur Lenk tatár khán kiűzvén őket, előbb Kis-Ázsiában, majd Trácziában, végtére Európában telepedtek meg, hol különösen Magyarországon, igen szívesen fogadták őket az itt lakó népek, kiket jóslások, kuruzslás, bűvészet, zene s egyéb itt nem ismert mesterségek által hódítottak meg maguk részére.

Később Zsigmond király nem csak hogy oltalmat biztosított a nálunk megtelepedett czigá- nyoknak, hanem még több kiváltsággal is felruházta őket s elrendelte, hogy minden megyében, hol megtelepedtek, külön vajdájuk legyen, a ki minden egymásközötti ügyekben biráskodhassék. Ilyen volt a czigányok dolga nálunk mindjárt kezdetben is. Azóta századok múltak el s ma már teljesen egyenlők lettek velünk a jogok ás kötelességek teljesítésében : magyar á lampolgárok ök is, mint bárki más, csak indulatuk, vérmérsékletük és könnyelmeségük maradt meg változatlanul a — régi.

Nem a hazátlanul országról-országra, vidék- röl-vidékre kóborló oláhczigányokról szólunk : ezek örök parazitái voltak s azok is maradnak a társadalomnak, hanem a községeinkben velünk együtt lakó czigányokról, akik megtanultak dolgozni, küzdeni az élettel mint más, csak egyet nem tanultak meg: levetkezni félszeg szokásaikat, vad indulataikat és szenvedélyeiket és folytonosan lépést tartani a haladó korral.

A régi láng, z régi szenvedély még mindig uralkodik rajtuk. A legkisebb felindulás már gyilkos kést ragadtat a kezekbe és az önuralom helyett szabad folyást engednek kilröö indulataiknak.

Példa rá a legutóbb történt poroszlói gyilkosság is.

Balogh Ferencz és Németh Pál odavaló czigányok valami csekélységért össze vesztek a község végén levő czigány lakások között s csakhamar hangos pörlekedés támadt közöttük, melynek hevében Balogh Pál azt találta mondani Némethnek, a mit különben mások is nagyon sokszor elszoktak mondani adott körülmények között, hogy:

— Hallgass, te t . . nyos

Németh erre szörnyen megharagudott és * Baloghnak ugrott, hogy majd nyakon üti, de Balogh hirtelenében felkapott egy kezeügyébe eső szénvonót és azzal egy hatalmas csapást mért Németh fejére úgy, hogy a szénvoi ó eltörött. A kezében maradt szénvonó nyé lel azután még egy ütést mórt Balogh a társa fejére, a mit azonban ez felfogott a jobb karjával, mig baljával a nála levő zsebkést ■— melylyel a czivakodás alatt kenyeret evett — egész markolatig döfte Balogh mellébe a jobb oldal tájékán.

A szúrás halálos volt. Balogh felorditott fájdalmában, azután a gyilkosság színhelyétől mintegy 50 lépésnyire futott, hol összeroskadt és meghalt.

Németh, mikor Baloghot elesni látta szörnyen megijedt s menten kereket, oldott, de még az nap elfogták a községben és átkisérték Tiszafüredre, az ottani kir. járásbírósághoz.

Új kenyérkeresti mód.

— A IX. pont *) —

A minap az a bolond gondolatom támadt, hogy sétálni megyek. Ez úgy őt óra tájban lehetett. Az eső már négy órakor elállóit s igy a terv valóság lett. Megindultam, persze esernyő nélkül, a köporosi pinezék felé Soha se tudhatja az ember, hogy nem talál-e odakünn valami pinezés gazdát, a ki a rósz idő palástja alatt talán éppen most szüreteli a bort a pinezében. Nem igy volt ez csak tiz évvel ezelőtt sem.

Holmi filoxérás gondolatok kezdtek igényt formálni szűk gondolat-körömhöz s észre sem vettem, hogy már közel járok a téglaégetőhöz. Egyszerre csak, de nagyon sűrűn, hideg, apró valamik kezdik csiklandozni szabadon lóbálódzó

*) Hevesmegye jövő évi költségvetésében ez a pont mint uj tétel szerepel s rabtartási költséges czimén 25 írttal terheli meg a megyei budgettet.