Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-10-09 / 75. szám

6

erdei ölfát alaposan megdézsmálta valaki a múlt héten. Az ölbe rakott fahasábok mindegyike elvolt látva a czég bélyegével s igy sikerült is megtalálni az összes ellopott la- készletet Taron, Toldi János pinczéjében.

— Egy minta előfizető. Szinte szokatlanul hangzik, de azért van ilyen is (sajnos, nem lapunknál). Egy szaklapra a mostani negyed elején valaki igy fizetett elő : »Egyszer és mindenkorra előfizetek a lapra«. Követésre méltó példa!

— A tolvaj asszony. Varga Borbála férjezett Gyurcsó Jánosné gyöngyöspatai asszony e hú?2-án fényes nappal bement Ká mán István ottani üzlet helyiségébe s miután abban a pillanatban senkit sem talált ott, a pénzes fiókból 20 frtot ellopott.

— Kritikus napok. Október havára a következő kritikus napokat állapította meg Falb Rudolf, az ismert viharpróféta: október 14-én másodrangu, október 28-án pedig elsőrangú kritikus nap lesz.

— Dohánylopás. Klein Antalné lakóháza eresze alól Kompolton a múlt hó 29-én este egy Juhász Venczel nevű kaáli ember két kötél száradó-félben levő leveles magyar dohányt ellopott, de elcsípték s a dohányt egy negyed kilo híjával meg is találták a lakásán.

— A kiváncsi sommás lányok. Nagy-Füge- den e hó 1-én reggel 8 óratájban Berger József ott lakó számtartó elment hazulról a nejével a templomba s míg odajárt 4 summás leány csupa kíváncsiságból feltörte a lakás ajtaját, hogy megnézzék milyen a »számtartó ur szobája«. A szobából, melynek ajtaját Berger nyitvatalálta, nem hiányzott semmi, csupán 40 drb. almát »néztek ki« a kiváncsi leányok s vagy 20—25 kr. készpénzt, mely az asztalon volt egy tányérkában. A kiváncsi leányok ellen följelentés tétetett.

(x) Érdekes. Lspunk mai számában közöljük Heckscher József hamburgi szerencse hirdetményét. A hirdető czég legszigorúbb diskrécziója és a fizetésekben pontossága által az egész világon oly hírnévre tett szert, hogy mai hirdetésére méltán felhívjuk olvasóink figyelmét.

(x) Cognac. A cognacfogyasztó közönség túlnyomó része még ma sem tudja, hogy a cognak a bornak kivonata s hogy a cognac jósága, minősége, korától függ. A cognac-kal tlzött visszaélés azáltal kaphatott annyira lábra, hogy a közönség rendszerint nem törödött a forgalomba jött cognac eredetével. Többnyire megelégedett azzal, ha a palaczk szépen fel volt szerelve s e mixtnm compositum hangzatos, de tényleg nem is létező, franczia czéget feltüntető czimkévei volt ellátva. A közönség eme hiszékenysége az oka, hogy oly tömegesen akadtak vállalkozók cognacgyárak alapítására. Akárhányszor megtörtént hogy ily gyár a mint az iparengedélyt megkapta s ennek alapján czégét bejegyezhette, hangzatosnál-hangzatosabb elnevezés alatt régi, legrégibb stb. cognacok valóságos özönével árasztotta el az üzleteket, anélkül hogy a fogyasztó közönségnek eszébe juott volna kérdezni, hogy alig fél vagy egész év, esetleg ennél is rövidebb idő alatt, mi uton-módon volt képes ily ő-cognacot előállítani. —

A cognac-kal űzött visszaéléseket elősegítik a kiállítások is, — melyek érmekkel és disz-oklevelekkel nem fukarkodván, az efféle vállalatokat is kitüntetik. Az egész monarchiában csak egyetlen egy cognacgyár van, mely a feldolgozott bormenyiség és fizetett szesz, adóról szóló hivatalos kimutatásokat közzéteszi, ez a Gróf Keglevich István utódai cognac-gyára Promontoron. — Ezen Kimutatásokból kitűnik, hogy e gyárban a lefolyt 1893/94-iki termelési évadoan nem kevesebb mint 1.195,750 liter bort dolgoztak fal eognac-ká, mely menyiség után 12555 frt 69 kr termelési adó fizettetett. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy e már 1882-ben alapított gyár az * és ** cognacot csak 1885 és 1886-bain, a *** cognacot pedig 1888-ban, a **** cognacot pedig csak 1891-ben hozta for- galomb. azon meggyőződésre jutunk, hogy e vállalat úgy szolidsága, mint gyártmányainak kitűnő minősége által, méltón vívta ki magának a közönség teljes elismerését s hogy azért bárkinek legmelegebben ajánlható. Talán felesleges mondanunk, hogy a cognac nemcsak élvezeti czikk, hanem számtalan esetben fontos és keresett gyógyszer, miért is a közönséget cognacszügségjete fedezésénél kü- önös óvatosságra intjük.

Egy kis tévedés.

— Kutya helyett nyúl. —

Humor a tárgyaló-teremben

Benn a bíróság tárgyaló termében éppen befejeztetett a kihallgatás s a biró kiszól az előszobában várakozó emberekhez:

— Jöhet a másik.

Egy öreg palócz lépett be. Dicsértessék a Jézus, szerencsés jó reggelt kívánok, adj Isten kedves egészségire az éjszakai nyugodalmat, ha volt.

Általános kérdések: Molnár Antal, 64 éves, nem ir, nem olvas, büntetlen, mezei kerülő.

Biró: Hát mért lőtte le maga azt a nyulat?

Vádlott: Nem lőttem én kérem alássan.

Biró: De hogy nem, hiszen tanuk vannak rá.

Vádlott: Arra vannak, hogy nyúl esett, de arra nincsenek, hogy én nyúlra lőttem.

Biró: Hogy—hogy?

Vádlott: Hát csak úgy kérem alássan, hogy | a múlt kedden hajnalba látlam, hogy a réten fris • lábnyomok vannak. Mint mezei kerülőnek szeget ütött a fejembe, de mondok, hiszen megállj, majd megcsíplek én még. Hát csakugyan este, már úgy szürkület után kiülök én a rét szélre, hjgy majd jönnek a lovászok. De bizony csak nem jött sokáig senki. Egyszer osztég még is Iátok felém gyünni valami feketeséget. Én se vagyok rest, látom, hogy kutya, hát oda sütök neki, arra felkarúi, oszt egy kicsit szólt. No mondok, e most nyekkent utólsót. oda megyek, felemelem, hát nyúl. Majd akkor haltam szörnyet, hanem h'ába, ilyen már az öreg ember, genge a szemi, még a nyúlat is kutyának nézi. De mondok, má mit csináljak. Itt még se hagyom, el vinné valami róka, hát felemeltem, oszt vittem hogy majd otthon elásom. Mikor viszem, egyszer csak elém állít két erdőkerülő, hogy hát igy meg úgy, ide a nyúllal, meg hogy hogy mertem lőni, de mondok nekik, hogy nem nyúlat lőttem én, ha kutyát. »Nesze neked kutya«, aszondja az egyik oszt nyakon üt.

Biró: Hát ha csak a csikósokra ment ki lesni, minek vitte ki és hol vette kend azt a puskát ?

Vádlott: Jaj, kérem szeretettel tekintetes föbiró úr, sora van annak. — Még a nyáron, az aratásba mentem egyszer az aratók után a sorban, hát egyszer csak az egyik felkiát: »Nene, Anti bácsi, mit leltem.« »No csak muti, had lám«, hát urán fia, egy puska, valóságos puska. Arra oszt én, mint mezei kerülő magamhoz vettem a bitang jószágot, hogy majd odadom a jogos tulajdonos elvesztőjének. Azóta miudig magamnál hordtam azt a szerszámot, de csak nem akadt gazdája. Mikor a csikósokra mentem lesni, akkor is nálam volt, hogy ha ott találom őket, hát majd (ölük is megkérdem, hogy nem ök hagyták-e el ?

Biró: Jól van öreg, elmehet, majd megkapja a végzést.

Vádlott:] Hát Istennek ajánlom, tekintetes föbiró úr,” dehát hiába, ilyen már az öreg ember, genge a szemi. Istennek ajánlom, jó egészséget kívánok.

Plagium az egész vonalon.

— Levél a sserkesztőhöz. —

Miskolez, okt. 4.

A »Kis alamuszi« legutóbbi előadása napján elég balga valék, hogy a magam eredeti tisztaságomban meg jelenjek Egerben a Plagizálás eme hírhedt hazájában. Mentségemre csupán két okom lehet és pedig annak, hogy a mondott napon Egerben megjelentem oka a r. kath. papnövelde, melylyel egy kis dolgom volt és miután hozzám eljönni vonakodván nekem kellett hozzá mennem; hogy pedig őszinte «eredeti« jelzővel jelentem meg annak oka a Halmay társulata a hol a legtermészetesebb alakban kívántam bemutatkozni.

A mint a vonatról leszállók, kérdezem, hogy h >1 van a Hungária omnibusza? «Itt van« kéri alásan egy ezüst paszomántos sapkáju magyar és betuszkol egy fiákkerbe. Hát’ szén ez nem omnibusz, mondám megütközve. De igen is kérem ez az omnibusz, mert a másik csináltatni van. . .

Tessék, itt az első Plagium, a mikor a fiaker »megjelenik«, mint valódi omnibusz.

Hol lakik a Seminárium ügyvédje ? — volt a

második kérdésem. »Az lakik a Dobó Katóók ut- czáján a felvégbe« Jól van! Vissza mászkáltam a történelembe és azon vettem észre magam, hogy az egri vár tövében vagyok; a hol egyik bástyát a kerestem ügyvéd úr foglalta el, kit ebédjétől azonnal fel is zavartam. Ezen látogatásomnál csak az a fő dolog, hogy az ügyvéd úr maga is egy plágium. Határozottan egy élénken jellegzett tiszta magyar ő, és kérem megjelenik mint eredeti horvát, (még pedig nagy H-val). Rögtön tisztában voltam, hogy itt Plágiummal van dolgom ; sőt kedves fiában is felfedeztem a Plagizálásra való hajlamot, a mennyiben ő jegyző és már is azon töri a fejét, hogy a közönség előtt mint biró szerepeljen (az igaz hogy csakis kis b-vel),

De hiszen engem ugyan nem tesztek lóvá, — gondolám magamban — ás ha itt mindenki mást akar mutatni mint a mi, úgy én az egrieknek fel nem ülök, hanem felkeresem a színtársulatot, talán ebben találok valami eredetit. Megnéztem tehát a leendő villamos világosság vezetékeit a házak oldalán és indultam a színházba. Az utón semmi más kellemetlenség nem ért, mint az, hogy megláttam a hevesi főispánt és mint borsodi embert a hideg egy kissé kiborzongatott mert hirtelen a mi főispán kérdésünk jutott eszembe. De nem sokára szemközt találtam magam Nikó Linával és azonnal a legnorrnálisabb kedély állapotomba estem vissza. Színházba mentünk. Egy páholyt váltottunk, de ültünk háromban. Valóban — és ezt feljegyzem — ez eredeti és jó szokás. Ha a karszemólyzet éneke következik, akkor »gyerünk« hátra minél távolabb Nikó Lina mellé: ha pedig Béresék következnek akkor »csak előre« a legelső páholyokba; és igy hullámozván, élveztünk át egy jó színházi estét.

Az ám ; csakhogy itt is erőt vett már a plagizálás. Annak a gazdag angolnak a felesége a színpadon, épen olyan volt mint Káldi Mariska az életben. Pomp . . . (nem pomp), fels . . . (nem fels) isteni egy termet ... hogy fordul, hogy tánczol... hogy mit csinál az ő két szemével ... szóval egy jelenetével képes lázba ejteni azt a ki eredetit akar élvezni, s mind ez csak olyan plagium a minőt akár hány más színésznő nyújtott már előtte .... Kostümje ? plágium. Eredetijét már őskori primadonnánk Éva — nélkülözte.

Színház után abba a kaszinóba mentünk, a melyben a szemekből szoktak olvasni. Volt itt sok mindenféle.

Először is volt egy fekete zeneszerző (már t. i. ö maga volt fekete) a kinek nem kell a szőke ö neki ... el is ment nem sokára. Ebből kifolyólag volt zene, a mely nem egyszer általános jajgatást hivott életre valami isten verte, de eredeti és uj darabjával.

Keményen boroztunk. Ezek a szegény egriek azt hiszik, hogy eredeti bort ittunk. Azt mondják, hogy ez a bor az eredetiség minden ismertető jelét, magában rejti. A ki sokat iszik részeg, sőt beteg lesz; hogy mindjárt másnap az élvező gyomra sőt az egész világ felfordul tőle. Püff neki . . . tiszta plágium; "hiszen a valamire való mübortól ezen hatások még sokkal gyorsabban és hatványozott mértékben bekövetkeznek, még pedig olyformán, hogy azok nem egy farkas étvágygyal tönkre tett meleg levesig tartanak, hanem minden étvágy nélkül napokig tartják magukat.

Imnen (ki hallott már ilyet, még innen is..) úgy 12 óra tájban szétoszoltunk, hogy ambókat ternókat képezve ismét csoportosulhassunk. A doc- torok mentek betegeik szívveréseit eonstatálni, mi pedig a színtársulat szélsőségeivel (akik közül az egyik csak akkor énekel, ha bőrt ivott s ezért szerződött Pestre; a másik meg akkor énekel, a mikor még nem ivott) mentünk egy olyan utczán végig, a melyik arról nevezetes, hogy ha felfelé megy rajta az ember, minden öt lépésre lépcsőre bukkan; és amikor lefelé jön rajta az ember, (?) akkor már sehol egy lépcsőt sem találva, ezek nélkül bukik. Ezen utcza végén valami katakombába jutottunk. Szintén történeti nevezetességei vannak e helynek is, de azoknak a történeteknek csak a jó Isten az elmondhatója. Alig egy fél óra alatt már velünk is olyanok történtek, a miket szintén csak a fenni czimzett tudna leírni.

De végzem! Eger nagyra van azzal, hogy egy ügyetlen plagizálót a napokban expatriált. Eger az ilyeneket nem tűri magában!

A fenntiek szerint Eger a legnagyobb részben plágium; ergó Eger a legnagyobb részben hagyja el saját magát és költözzék ki önmagától.

Biró Gáza.