Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-09-18 / 69. szám
r I. évfolyam Eger, 1894, évi szeptember hó* 18 69. szám. Szerkesztőség: Eger, Jókai-uteza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és csütörtökön d. n. 4 óráig fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. F Kiadót)lv.ital: Eger, Piacz utc.'.a 4. szám Hirdetések hétf<*- és csütörtökön d. n 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész é re 6 fr, félévre 3 frt, negyedévre 1 fr 50 fer. Egye szám ára 6 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Az eger-nádasdi vasúi Eger, szept. 17. Időről-időre — úgy egy-egy pillanatra — előtérbe kerül az eger- nádasdi vasút kiépülésének kérdése. Úgy felszínre kerül az előmunkálati engedélyek megújítása révén, de évek óta összesen annyit tudunk róla, hogy az engedélyek megujittattak anélkül, hogy hajszálnyi reményt is nyernénk ahhoz, hogy ebben a dologban valamicskével mégis előbbre haladnánk; anélkül, hogy valami po- sitio ténykedést tapasztalhatnánk, legalább olyat, a melyből a vasútvonal kiépítéséhez komoly várakozást csatolhatnánk. Ez idő szerint úgy áll a dolog, hogy az előmunkálati engedélyt Kál- lay Zoltán és társai nyerték meg erre az esztendőre és illetve az ő részükre Ion az előmunkálati engedély meg- ujitva. Az engedményes társait nem ismerjük, de főispánunkban határozottan feltételezzük azt, hogy a vasút kiépítésére komoly szándékai vannak s nem pusztán azért szerezte meg az engedélyt, hogy azt más ne nyerje el. Kétségtelennek tartjuk, hogy a főispán igen jól ismeri azon égető s szükségletet, melyet kielégíteni e va- í sut van hivatva s kétségtelennek tartO juk, hogy éppen ezen égető szükség- tudata bírta arra, hogy személyesen is beavatkozzék a vasútvonal megte- remtetésébe. S ha a vasútvonalat megteremtetik, úgy Eger város és közönsége bizonyosan hálás is lesz érte. Azonban sajnos, hogy az eger nádasdi vasút kiépítéséről ez idősze- rint annyit sem hallunk, hogy érdekében csak egy jegyzőkönyv is csináltatott volna. Alszik e terv úgy, miként aludt már évtizedek óta. Pedig, ha valaha, úgy most lehetne azt legbiztosabban létesíteni. A legutóbbi időkben ugyanis örvendetesen tapasztalható, hogy a közönség a kereskedelmi és ipari vállalatok iránt élénken érdeklődik. Ez érdeklődés pedig éppen nem mesterségesen szittatott. Sőt mondhatjuk, hogy ez érdeklődés szülőanyja azon kritikus állapot volt, melyet a szőlőhegyek elpusztulásával beállott kereseti források megcsökkenése teremtett meg. A hogy ez egyetlen Kereseti forrás: a szőlőművelés kiapadt, a közönség lassanként és önmagától jött azon tudatra, hogy a kereskedelmi és ipari tevékenységben csinálhatja meg magának azon kamatozó tőkét, melyet a szőlőhegyeiben elvesztett. Es ekként vonta érdeklődése körébe a közönség az ipari vállalatokat, melyek közül néhányat immár meg is alkotott. Ha már most a közönségben fel van élesztve a kereskedő és iparos vállalatot megbecsülése iránti fogékonyság, csak természetes, hogy az ezen vállalatok üzembe hozása és üzemben tartása tekintetéből szükséges eszközök iránt is kellő érdeklődést tanúsít s bizonyára viribus unitis azon van, hogy az eszközök minél gyorsabban és minél nagyobb számban szereztessenek be. Mondanunk sem kell, hogy az ipari és kereskedelmi vállalatok működésének s illetve ezen működés fokozásának mily hatalmas eszközei a szállítási és forgalmi tárgyak. Hiszen éppen ezek biztosítják az ipar és kereskedelem számára a fogyasztó közönséget és az anyagot egyaránt. Hiszen éppen ezen eszközök azok, melyek nemcsak a már meglévő kereskedelmi és ipari vállalatok működését fokozzák, de sőt maguk teremtenek ilyen vállalatokat. Ilyen körülmények között bátran Az EGRI ÚJSÁG tárczája. Palócz babonák. Irta: Istvánffy Gyula.*) Nincsen az emberi életnek az a nevezetes frázisa, kezdve a bölcsőtől a koporsóig, melyhez a palőcznak valami babonája ne szövődnék. Mielőtt az egyszerű hajlék nem ismert kis uj lakóját megvinné a gólya, babonás előkészületek között igyekszik a palócz asszony azt fogadni, nehogy a gonosz szellemek hozzáférve majd kárt tegyenek benne. Babonákon át óhajt az eladólány tudni vágyó lelke is bele pillantani a jövő titkaiba, hogy merre viszik férjhez, milyen lesz a sorsa ? Kimegy karácsony estéjén az udvarra s a zsúppal födött ház ereszét megveri vagy megrázza, hogy leendő férje-ura vagyoni állását megtudhassa, mert ha a zsúpból tiszta búza hull alá a földre, akkor gazdaghoz, ha pedig rozs, akkor szegényhez megy feleségül; vagy ugyanakkor kiviszi a házban összesöprött, szemetet egy szakajtóban, ráborítja a szemétdomb tetejére s a szakajtó fenekén állva, kíváncsian várja, hogy a falu mely tájáról hat el hozzá legelőször az ebek csaholása, mert arra a tájra viszik majd férjhez. (Párád.) Ha szive választottját szerelemre akarja gyu- lasztani maga iránt, a babonát hívja segítségül s lemegy a kertjébe, keres egy kis leveli-békát, azt beleteszi egy vadonat uj bögrébe, melynek oldala *) Mutatvány a magyarországi néprajzi társaság kiadásában legújabban megjelent: „Palócz néprajzi tanulmányok“ ezimtt munkából. több helyen ki van lyukgatva, aztán beleállitja a bögrét egy hangya-zsombékba s azzal sietve eltávozik — mert a palócz hiedelme szerint — mikor a hangyák megrohanják a békát, a szegény kis jószág fájdalmában »olya.1 szörnyen nagyot sipakogyik,« hogy az illető legény vagy leány, ha közelében maradna, egybe megsiketülne tőle. — Az állatkínzásnak ezen eléggé különös fajtája utján nyert békaes.onttal aztán, ha csak megérinti is azt, a kihez a szive húz, az viszont oly nagy szerelemre gyulád iránta, hogy többé soh sem válhatnak el egymástól. (Csehi.) Párádon, Bodonyban szokásban van az is, hogy mikor a lányos ház népe karácsony estéjén vacsorához ül, a szomszédból való lány, vagy legény odavág a pitvarajtó küszöbéhez egy rossz cserep fazekat azzal a jó kívánsággal: — Lipit-lapát Erzsu mátka ithon ne maradjál. Azt hívén, hogy ezáltal az eladó lány férjhez menetele a közelgő farsangon bizonyosabbá lesz. Ha pedig a vágy elfogja megtudhatni a családtagok jövendő sorsát, újból csak a babonához folyamodik, mint az antik-kor népe a delphi-beli jóshely Pythiájához : felállít a szobában karácsony éjjelén annyi darab tüzelőfát, a hány tagja van a családnak, mindenkinek megjelölvén a magáét s éjféli mise után betekint a ház ablakán s a melyiké eldőlve fekszik a földön, az bizonyos, hogy nem éri meg a jövő karácsonyt (Párád). Ilyen jósló babonáik vannak a gazdálkodás körében is, melyekből, olykor meg egyes előjelekből, a termés minőségét, a kedvező vagy kedve- zátlen időjárást vélik előre megtudhatni. Igv, szentül hiszi a palócz, mert igy tartották azt már az öregek is »hogy mikor a fecske olyan nagyon barátságos a szántó-vető emberhez odakünn a munkában« tudniillik közelében röpköd, bizonyos, hogy eső lesz; ha vízkeresztkor gyönge az idő, az izékit is félre kell tenni a takarmánynak, mert később olyan szükiben lesznek, hogy azt is megeszi a marha; vagy a hány nappal a béka Szent- György nap előtt megszólal, annyi héttel utána, megint csak elnémul az újból beálló fagyok miatt. A bocsiak szerint meg mikor az erdei má- esonya (dipsacus sylvestris) buzogánya nyáron alulról kezd virágzani akkor a »vetés eleji« vagyis az előző évi őszi vetés, ha a közepén, akkor a tavaszi, ha pedig felülről kezd virítani, akkor a »kései« vagyis a következő őszi vetés lesz a legjobb termésű. Babot ültetni hétfőn nem tanácsos, mert annak idején egész héten át virítana ; azért a mikófalvi asszonyok rendesen szombaton ültetik, hogy annál hamarább hüvelyesedjék. Bocson szokásban van, hogy »nagy szom- bat«-on, mikor a »Rómából visszajött« harangokat a mise gló) iája alkalmával ismét meghúzzák, az udvr.rt szép tisztára kisőprik, hogy béka ne legyen benne, a gyümölcsfák törzsét pedig egy késsel körül kopogtatják abban az erős hitben, hogy a fa levelét, gyömölcsét semmiféle hernyó, féreg nem fogja megtámadni abban az esztendőben. A tehénnek, hogy jó kövér teje legyen s minél több vajat tudjanak a főbből köpülni. Párádon egy megszáritott s porrá törött »Istentehenkéjit« (melóé majális = nünüke) szoktak a korpájába Sz.-György nap előtt keverni. A gazdálkodás körébe tartozó ezen babonákon
