Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-09-07 / 66. szám
I. évfolyam. Eger, 1894, évi szeptember hó 10, 67. «ái«, Szerkesztőség: Eger, Jökai-utcza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Eger, Piacz-utcza 4. szám Hirdetések hétfő- és csütör- tökíto d. u, 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész éré 6 ír, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Egye-szám ára 6 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Munkás esztendők. Eger, szeptember 10. Kétségtelen, hogy Eger város történetében a legutóbbi évek eseményei nevezetes momentumokat tüntetnek fel. Sok kifogásolni valónk volt és van ma is a Grónay Sándor aera ellen, de azt be kell ismernünk, hogy ez aera utolsó éveiben évtizedes mulasztások pótlása ment foganatba olyan intézkedések tétele és olyan intézmények alapitása által, melyek önmaguknak állítottak fel monumentumot. Válságos idők nehezedtek az u- tóbbi esztendőkre. Veszedelmes gazdasági krízis állott elő a szőlőhegyek elpusztitásával, mert a város közönségének munkaereje és kereseti képessége apadt meg az által, hogy a szőlőhegyek munkái helyett az alföld rónáira volt kénytelen a földmives lakosság munkaszerzés czéljából levándorolni. A veszedelem előre volt látható s a régi magisztrátus meg az uj magisztrátus eleinte összetett kézzel nézte a közeledő pusztulást, mintha csak a puszta irodai adminisztrális teendők képezték volna fő feladatát. Úgy állott a dolog, hogy a kegyuraság erős befolyása alatt annak megkérdezése nélkül nem mert meg sem moczczan- ni a magisztrátus, e befolyás pedig megakadályozta abban, hogy a gazdasági krízis egyedüli meggátlója a közönség kereseti képességének emelése czéljából bármit is tehessen az elöljáróság, mert mindenütt, a hol e kereseti képesség fokozását kivánta volna eszközölni mindenütt útját állották a várost környékező latifundiumok s a féltékenyen őrzött hatalmi érdekek. Csak a legutóbbi időben látta be a magisztrátus, hogy a hatalmi kérdések mindenkorra gátolni fogják a nagy közönség érdekeinek istápolá- sát s ez időtől fogva, mikor a tevékenységére nyomasztólag ható ezen befolyástól emanczipálta magát a magisztrátus : ez időtől fogva látjuk, hogy tétetnek olyan intézkedések, alkottatnak olyan intézmények, melyek a város további fentartásának, jövendő életképességének létalapját képezen- dik. Az utóbbi pár év voltak azon munkás esztendők, melyekben a magisztrátus komoly intencziót árult el Az EGRI ÚJSÁG tárczája. A púpos. — Irta: André Theuriet. — Agathének hívták, púpos, s egy kissé formátlan volt, mint ahogy azok mondták, akik őt sajnálták. Árva leány volt, egy a februáriusi forradalom által tönkrejutott nagyiparos leánya. Tizenkét éves korában nagybátyja házába fogadta, aki gazdag porezellángyáros volt, s a Burg-la-reine- ben lakott feleségével s öt gyermekével s igen kényelmes életet élt. Agathe gyámja volt, és igen ügyes kereskedő lévén, sikerült neki bátyja bukása után, még hatvanezer frankot menteni meg gyámleánya javára. — Mindamellett szerencsés leány — beszélte el a porezellángyáros nyersen s gyakorta, —mert ha atyja még 2—3 évig él, mindent felemészt, s akkor aztán egy árva fillér nélkül maradt volna hátra . . . Agathe ugyan jobban szerette volna, ha kevésbbé szerencsés és imádott atyja tovább él. Nagybátyjának e tárgy fölötti észrevételei bántották öt, s nagyon felizgatták, de nem merte ezt a család előtt mutatni, amely neki szállást adott, s amely azokat a szolgálatokat, amelyeket neki tettek, oly nagyon dobra ütötte. Hát nem tekintették őt is a család gyermekének, s nem részesült ugyanabban a nevelésben, amelyben unokatestvérei ? ! Valóban nem 1 Mert mig ezeknek még zene- és táncztanitójuk is volt, Agathe neveltetése csakis a legszükségesebbekre szorítkozott. — Minek rontani magát e fölösleges dolgokkal — mondá az emberszerető nagynéni. Ezek a j dolgok csakis oly leánynak szükségesek, aki férjhez i megy, már pedig Agathe sohasem megy férjhez. Vigasztalásul mondták neki unokatestvérei, akiknek a legcsekélyebb hajlamuk sem volt a zenéhez, s akiknek kezei alatt a zongora alaposan sóhajtózott: »Kérd, hogy neked is tartsanak zongoramestert.« Agathe bánatosan fejét rázta. Szerette a zenét, és boldog is lett volna, ha magányát egy kis zongorajátékkal vidámithatja fel. A legegyszerűbb zene is annyira meghatotta, hogy könyeket csalt szemeibe. Ö csak a szegények zenéjét élvezhette, egy-egy elhaladó verklit, amelynek hangjai oly mohón hatottak fülébe. E népszerű hangszer rithmikus hangjai mellett ábrándokba merült s oly élénk figyelemmel hallgatta az utolsó pillanatig, amikor végső modulatziói a távolódás által gyöngülve áthatoltak hozzá, mig végre a tovagördülö kerekek zajában elmosódtak. Ebben a szigorúan korrekt, deszáraz, hideg légkörben élte át Agathe ifjúságát. Napjai egyformaságban teltek el anélkül, hogy valami említésre méltó esemény történt volna a bácsi és néni neve- napján, két ifjabb unokatestvérének első áldozásán s a nagyobbiknak egy nagykereskedő fiával való eljegyzésén, egypár Párisban eltöltött vasárnapon kívül. Mikor 25 éves volt, a még felületes szemlélő előtt is formátlan teste és előre álló vállai daczára is kissé gracziőz leánynak tűnt fel. Környezete rútnak tartotta, de a finom, s éles \ megfigyelő szem egy kellemest, sőt bájos vonást a város életének biztosítására. A magisztrátusnak ebben a működésében egy nagy befolyású hatalommal kellett megküzdenie az energia és tapintatosság fegyvereivel. Ismerjük el, hogy ebben a nagy munkában többször helyt állott a magisztrátus a képviselőtestület egy részének, gyakran kisebb részének támogatásával. Csak a dohánygyárra és reáliskolára kell reámutatnunk, hogy mindenki előtt felidézzük a nagy munkák történetét. E munkálatok azonban még csak a kezdet kezdetén voltak. A jövő még erős harczra hívja a magisztrátust, erős harczokra, mikhez azonban már az előcsatározásokat sikeresen megnyerte. S ha látja a tanács, hogy az erős ellenáramlat mint hajlott meg a kisebbségnek igazságtudatából merített szívóssága kitartása mellett, úgy most már csüggedés nélkül, erős aka- rattal*hajtson a kinyitott pályán, melynek végén reá a kereskedő- és iparos Eger város megteremtése czélpont gyanánt várakozik. A munkás esztendőket kövessék — a munkás esztendők. fedezhetett volna fel rajta. Finom vonásai voltak fehér rózsás arcza, szomorú, de kedves mosolya, dús barna haja, finom, mint a selyem és ezenkívül azúrkék nagy okos szemei, amelyek mindig valamire várni látszottak. S amit várt, nem érkezett meg, horizontja folytan ugyanez maradt, nem tűnt fel egén semmiféle titkos csillag, melynek ragyogása álmait besugározta volna. Valamennyi unokatestvére férjhez ment már. Ö az érkező kérőket mindig kedves mosolylyal üdvözölte. Rendezte a lakodalmat s gondoskodott az esküvőhöz szükséges bevásárlásokról s a templomban háromszor hallgata meg Mendelsohn lakodalmi indulóját. Lassan-lassan kiürült a ház. Amint legifjabb unokatestvérének férjhezmenetele alkalmával, ennek menyasszonyi fátyolét igazgatta, könnyeit nem fojthatta el, s valamennyiök előtt keservesen zokogni kezdett. A rokonokat ez kellemetlenül lepte meg. — De hát —, mondták neki vigasztalására, — mire való ez a sirás ? Hiszen tudod jól, hogy nem mehetsz férjhez, hiszen te nem vagy olyan, mint a többi! Hajh, micsoda tragédiák játszódnak le a coliebatusra ítélt leány szivében. Egyrészböl a vallásos kötelesség, az önérzet, másrészről a szerelemre való hajlam. * * * Amint Agathe nagykorúságát elérte, nagybátyja vagyonáról leszámolt s levette róla kezét. Daczára annak, hogy évi jövedelme most már háromezer frankra rúgott, nagybátyja hálában maradt.
