Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-09-07 / 66. szám
— 8 — — Egyházmegyei hírek. Kinevezések: Fehér Gyula egri főszékesegyházi hitszónok és foglár intézeti aligazgató Eger-Szalókra plébánossá ; Török Kálmán gyöngyösi hitelemző- káplán foglárintézeti aligazgatóvá, főszékesegyházi karkáplán és hitszónokká, továbbá az angolkisasszonyok tanintézetébe hitoktatóvá Dambrovszky Imre várkonyi káplán az ózdi vasgyár telepen adminisztrátorrá neveztetett ki a /őegyházmegyei egyházhatóság által. — Áthelyezések: Lesko József har- sányi káplán Várkonyba, Hegyessy Béla recski káplán Gyöngyösre, Tóth István sátai káplán Recskre helyeztettek át hasonló minőségben. — Egy kis plágium. A mai nap folyamán Beleznay László úrtól, az »Egri Hiradó« főmunkatársától a kővetkező sorokat vettük: Tek. Szerkesztő ur! A »He vés vár megyei Hírlap« 106-ik f. számában személyem és irodalmi működésem tisztessége denuncziálása czéljából »Egy kis plágium« czim alatt közölt czikkre vonatkozólag szíveskedjék jelen soraimat közzétenni. Mielőtt igazi nevem s igy használt álnevem igazolására térnék, szükségesnek tartom kijelenteni, hogy B. I. urnák tökéletesen igaza van abban, hogy az általa kiderített mód szerint a kérdéses »Halmi« névvel jegyzett közlemény plágium volt. így tehát főszerkesztőm felhatalmazása folytán is felelősséget vállalok, mint nevezett jóhiszemű és felültetett lap főmunkatársa, a plagizáló Halmi, igazi nevén Hamos Lajos (budapesti lakos, VIII. oszt. tanuló) oktalanságáért. Ezzel szemben azonban az »Egri Híradó« szerkesztősége irattárában őrzött, s az érdeklődők által ott megtekinthető bizonyítékok alapján kijelentem, hogy a kérdéses Halmi nem én: Beleznay László vagyok és hogy ez a vád komolyan illessen, 7 éves tisztességes több oldalú hirlapirói és irói működésemmel magamat teljesen vértezve érzem; s ezen inicziativából folyólag B. I.-nek személyem ellen irányított nem kevés mali- cziával telt feltételes ráfogását határozottan visszautasítom. Egyben kijelentem felelős szerkesztőm bizonyítása mellett azt is, hogy én Beleznay László, Halmi álnév alatt tár- czát, kivéve kezdetben egyet-kettőt (beleértve a báli referádákat is) nagy idő óta nem irtain, j Végül pedig álnevemet levetkőzvén, j tudomásra hozom, hogy Halmi álnév alatt \ számszerint 5-en írunk, illetve (részemről) ' irtunk és hogy lapunk szerkesztősége plagi- j záló és személyében ismeretlen Halminak \ már másod ízben is felült. Ez fájdalom igy van. Ez tehát a száraz ; tény és valóság, de ezen komikus balesetből í reám háramló kellemetlenség elhárítását kötelességemnek tartván, mint nyilvánosan szereplő egyén ezt kolégáimtól is kérem, s ha nem szerénytelenség, elvárom. Tisztelettel Beleznay László, az »Egri Híradó« főmunkatársa. — Elégett búza keresztek. Augusztus hó 29-én Halmaj község határában Éder Ferenczné kárára 4— 500 kereszt búza elégett. A kár mintegy 1200 frt. értéket képvisel, mely azonban biztosítva volt. A tűz keletkezésének oka ismeretlen. — A Dombay-pár jutalomjátéka. Hétfőn este a Dombay pár jutalomjátékául a „Váljunk el“ czimü franczia vígjáték fog adatni a nyári színkörben. Felhívjuk rá e helyen is a színházlátogató közönség figyelmét. — A mezőtárkányi jegyzőség. Mezö-Tárkány községben Barna József jegyző nyugdilyazása folytán üresedésben levő jegyzői állásra helyettesül az egri jár. főszolgabírója Jászberényi Miklós átányi aljegyzőtnevezte ki; ugyancsak ezen állás választás utján leendő betöltésére határnapul f. hó 22-ének d. e. 8 óráját tűzte ki. — Az egri hitelszövetkezet. Lapunk előző számaiban kimerítő részletességgel foglalkoztunk azzal az életre való kezdemény zéssel, mely Egerben a kisgazdák és kisiparosok részére, anyag helyzetük javítását czólozva, egy hitelszövetkezete' akar létesíteni. Említettük akkor, hogy az e tárgyi ban tartott elöértekezlet abban állapodott meg- hogy a hitelszövetkezet részére aláírási ivek utjá . fogja egybegyüjteni a tagokat. A bibocsájtott ivén ken eddigelé — mint értesülünk — 50 aláíró van. — Nyilvános nyugtázás. Az egri izr. nő-, egylet vasárnap este tartott hangversenyén felülfizettek még a lapunk múlt számában közölteken kívül: Párvy Sándor dr. kanon- nok 5 frt és Greiner Arnold 1 frtot. — Vakmerő betörés. Tegnap éjjel Támár Alajos ahnagyar utcza 13. számú házába ismeretlen tettesek be hatoltak a kert felöli oldalon s miután a pincze ajtajáról nagy jártasságra valló ügyes- séggel leverték a lakatot, 66 liter vörös bort és egy puttonra való krumplit vittek el. De ezzel az eredménnyel nem igen lehettek megelégedve, mert az udv rról még több apróbb házi eszköszt is elvittek magokkal. Hogy pedig nyomát hagyják jelenlétüknek egy fejszét hagytak ott emlékül a károsultnak. Miután a körülmények arra vallanak hogy a betörést csak a viszonyokkal ismerős egyének követhették el, a rendőrség ez irányban indította meg a vizsgálatot. — Eltévedt manlicher golyó. Szerdán, e hó 5- én a baktai határnál tártott katonai har- czászati lövőgyakorlatok alkalmával egy rezervista golyója irányt tévesztett és egy arra haladó baktai fuvaros kocsija elől a HÍREK. Eger, szept. 6. — Mikor lesz vége a világnak ? Megszoktuk már, hogy tisztelt laptársunk a H. H. világbontó eszmékkel foglalkozzék. Tudjuk, hogy tisztelt laptársunknak külön harcz- téri tudósítója van a japán-khinai hadjáratban és saját külön tudósítójával gvőződik meg: vájjon a piaczi kofák közé szaladt szamár preczizen és kellő krescendókkal kiáltja-e az i-át. Most azonban még ezeknél is nevezetesebb kérdései foglalkozik, azzal t. i. hogy mikor lesz a világ vége? Minthogy pedig a piaczi tudósitó a piaczi csacsi személyes meginterjuvolása után sem nyert erre' feleletet, hát azzal oldja meg a kérdést, hogy a világnak akkor lesz vége, ha a hevesmegyei bank részvénytárs aság részvényei parin felül kelnek. Valószinünek tartjuk, hogy ez a kitűnő ötlet valamelyik hátul- gombolós nadrágban járó csecsemő ujság- irócska szellemi gimnasztikája s igy ártatlan kedélyből származván, roszakarat nincs benne. De minden embernek kötelessége lévén az iufjság iránt, ott a hol alkalom kínálkozik, oktatással lenni, mi is felhasználjuk az alkalmat és felhívjuk a részvénytársasági vállalatok iránt úgy látszik érdeklődő ifjú vér figyelmét az egri nyomda-részvénytársaság ügyeinek tanulmányozására. Közel van hozzá kérdezze meg hát saját principálisát, hogy ennek a jeles vállalatnak a részvényei az idén mennyi osztalékot fizettek? — S majd ha az osztalék principálisának a zsebében lesz, csak akkor foglalkozzék azzal a kérdéssel, hogy mikor lesz a világ vége, mert ugylátszik, erre csak akkor lesz megérve. — Fekete János posta- és távirófelügyelö 25 éves szolgálati jubileuma alkalmából rendezett társaslakoma — mint lapunk múlt számainak egyikében jeleztük is holnap, szombaton esti 3/*8 órakor fog megtartatni. Mint értesülünk, a lakoma igen fényesnek ígérkezik, mivel a mai napig 180 résztvevő irta alá a kibocsátott iveket. A részvételi jegyek 1 frt 50 krért Messmer Károly kaszinói vendéglőstől vehetők át. Kedvezőtlen idő esetében a Kaszinó nagy termében lesz terítve. — Az érsek adománya Samassa József dr. egri érsek a leégett Usztye község ínséges lakosainak felsegélyezésére 300 frtot adományozott. — Itt élned, halnod kell! E szép elvet egyszerre öten tagadták meg polgártársaink közül Egerben. Ma délután ugyanis öt egyén nyújtotta be kérelmét az egri rendőrkapitányságnál útlevél kiadásáért, melvlvel Amerikába akarnak kivándorolni. — Leszünk-e mi boldogok, valaha? . . . . Mily édes, mily jó is néha rágondolni ezekre az édes pillanatokra; mintha most is fülembe csengne még az a halkan kiejtett s az érzelemtől eltagolt szó: sze-ret-lek ............Mintha most is látnám a kert rózsáit, s a többi virágokat, melyek szerényen hajtották le fejecskéiket boldogságunk láttára s mintha még most is érez- ném a pillanat üdvét, midőn elhalt a fák titkos suttogása s a bűbájos fülemüle dal, hogy mi sem zavarja boldogságunk álmát, mintha tudták volna, hogy a szerelem boldog mámorához, legméltóbb a szent, a néma hallgatás . . . Egybe olvadt a két szív. A szerelem büvö3 láncza kötötte össze a mi sziveinket, s az első csók lett — a lánczcsomó összeforrasztója. Mily boldog is voltam akkor. Elfeledtem mindent ; elfeledtem az örömtelen múltat, s csak a reményteljes jövő lebegett szemeim előtt ^elfeledtem, hogy egykor mennyit szenvedtem s csak a jelen édes-kéjes ábrándvilágában éltem. Boldogságom egy túláradt tengerhez hasonlított, melynek hullámain kis sajkaként ringatózott szivem. Oh nem kérdeztem már ekkor vágyó sóhajjal: — Leszünk-e mi boldogok, valaha! ? . . . Szivemben égett szent oltártüzként rá a válasz; — Igen! . . . Napok, hetek múltak s ón gondtalanul jöt- tem-mentem. Elfeledtetett velem ez édes titkos érzelem mindent, elfeledtette, hogy kötelességeim is vannak, melyek teljesítésétől függ egész egzisz- teneziám. Gondolataim mindig csak ott, nála s a csendes alkonyaikor történteknél időztek; mert hisz’ ifjú éltem tán’ legboldogabb perezei ott és akkor folytak le, szenvedéseim hajójának árboczai ott és akkor törtek szét, melynek darabjai mindenestől elmerültek a tenger mélyében, s csak engem vetett ki a tajtékzó ár a boldogság révpartjára. Az éltető remény, mely ekkor lelkemben élt, oly képeket varázsolt elém, melyek elvakitottak és én vakon rohantam e képek után, vakon, öntudatlanul . . . Szerettem. Ifjú lelkem teljes odaadással csüggött az imádott kedves vonásain. — Szivem bezárult minden más érzelem előtt, csupán a szerelemnek nyújtott tiszta, szűzi otthont. — De nem ! ott lakott ő is bent-bent a szentély mélyén és ott ragyogott dicsfény közepette, bűvös mosolyával, fenséges tartásával, mint egy édes — ideál! * * * Mikor a virágok lehullatták illatos kelyheiket s mezítelen száruk hervadva lekonyult; mikor a csalogány végkép elhallgatott s a kerti fák és cserjék lassú zizegéssel adták át elsárgult leveleiket az őszi harmattól csillogó földnek; mikor a természet néma megadással hódolt az enyészet szellemének; mi megint ott voltunk a haldokló természet ölén. Néma csend honolt mindenfelé. Alkonyodott. A hold vérvörösen jött fel a hegyek megöl s mintha félt volna kilesni két ártatlan lélek titkait : csak lopva bocsájtott át egy-egy halvány sugarat a lombtalan fák ágai között, melyek alján a néma csendben, csak a két fiatal szív dobogása hallatszott: — Leszünk-e mi boldogok, valaha I ? . .. Mintha most is látnám. Lehajlott s egy haldokló rózsát tépett le ujjaival, melyet keblére tűzött. Ekkor úgy tetszett előttem, mintha égő pír futott volna át a rózsa bársony szirmain, majd mintha bánatos hangon susogta volna: — Ne reméljetek kedveseim, az élet csak egy álom: rövidke boldogság, hosszú szenvedés ..... És ki hitte volna: a rózsa igazat beszélt.... Nem sok időre rá az édes ideál elszárnyalt boldogságom egéröl; férjhez ment egy vagyonos deszkakereskedőhöz s én, a miért elhanyagoltam, — elvesztettem hivatalomat. * Volt, oh nekem is volt egykor ideálom I Borongó.
