Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-09-07 / 66. szám
I. évfolyam. Eger, 1894. évi szeptember hé 7 66. szám Szerkesztésig: Eger. Jóiiai-utcza- 2 sziini I. em. Kéziratok lií'íöu és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. ff || ífcí ^ V: ?|| pM t ■ .• "V r .p Kíatföhlvstal: Kger. I’iscz utc/.a 4. szám it i ift 'sek hété''-és csütör- W«n d. w 4 óráig fogad tárnak el. öíitBfézi ár: égés: é re f. ír . fí'ftre 3 frt, negyed- 1 rr 50 kr. Egye szám ára 6 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Kevés a diák. Eger szept. 6. Örömmel konstatáljuk, hogy a reáliskola ötödik osztályában az előirányzatnak megfelelőleg jelentkeztek a növendékek. Ezzel igazolva van, hogy azok, a kik a reáliskola kifejlesztéséért kemény tusákat vivtak az aggódókkal, reális alapon vitatták az iskola kifejlesztésének szükségességét. Amily örvendetes azonban ezen jelenség, ép oly aggodalommal tölt el bennünket az a másik körülmény, hogy a tanuló-ifjuság száma általában véve az idén, sokkal kevesebb, mint az előző években. S ha kutatjuk ennek a tünetnek az okát, úgy azt fogjuk tapasztalni, hogy ebben az okban is csak egy njabb érvet találunk a reáliskola kifejlesztésének szükségessége mellett. Mert tudnunk kell, hogy a ta--- nuló-ifjuság számának csökkenése abban leli okát, hogy a vidéki közönség megszokta már, hogy sikertelenül jár ügerben a gyermekeknek a középiskolába felvétele iránt, mivel a gymnasiumban évek óta rideg elutasításra talál az idegen tanuló. Mióta egy osztályban 60 növendéknél több nem vehető fel, azóta a gymnasium azt a gyakorlatot folytatja, hogy első sorban és az első beiratkozási napokon csupán a helybeli katholikus ifjakat veszi fel. Második sorba kerültek a vidéki katholikus ifjak és csak ha ezekből nem került ki a létszám, akkor került a sor a más vallása helybeliekre és ismét csak ezek után a más vallásit vidékiekre. Ily körülmények között a vidéki közönség lassankint elszokott attól, hogy Egerbe hozza gyermekeit az iskolába s lassan-lassan a szomszédos városoknak engedtük át a vidéki tanulóifjúságot, mi, az évtizedek óta hisre iskolaváros, mi, a kik annakelőtte, még csak egy évtized előtt is, még egyszer annyi növendéket kaptunk a gymnasium első osztályába, mint manapság kapunk. /v gymnasiumnak azon — megengedjük a saját szempontjából jogos — tartózkodása, a parallel osztályok felállítása iránt okozta hát, hogy a viszonyok odafejlődtek, hogy ma már felvettek a gymnasium első osztályába is mindenkit és mégis alig kapták meg a létszámot. A reáliskola l — csupán négy osztályú alakjában — \ nem volt alkalmas az elvesztett ta- I Az EGRI ÚJSÁG tárczája. A világ vége. — Turgenjeff Iván. — Azt álmodtam, hogy valahol Olaszország egyik szögletében, egy magánosán álló parasztházban vagyok. Nagy, alacsony három ablakos szoba, a falak fehérre vannak meszelve; minden házi készlet hiányzik. A ház előtt messze húzódik egy puszta, gyorsan lejtő síkság. Mint egy nagy lepedő terül el fölötte az egyszínű szürke ég. Nem vagyunk egyedül. Körülbelül tiz ember van még a szobában, mind közönséges, egyszerűen öltözött emberek. Hallgatagon, lopózkodó léptekkel járkálnak le s fel, kitérnek egymás elöl. De mégis szüntelenül találkoznak gondos tekinteteik. Egyik se tudja, hogyan jött ebbe a házba, senkisem ismeri társait. Nyugtalanság és aggódás ül mindegyiknek arczán. Egymásután az ablakhoz megy mindegyik s fürkészve tekintenek ki, mintha várnának valamit kívülről. Azután ismét nyugtalanul járkálnak ide s oda. Egy kis gyermek is van köztük, szomorú, vékony hangon nyöszörög időről-időre: »Atyáes- kám! én félek! Ez a nyöszörgés aggódó érzelmet keltett bennem. Én is kezdék félni. . . . kitől? mitől ? Magam sem tudom. Csak egyet érzek, hogy nagy, nagy szerencsétlenség jön mind közelebb és közelebb. Ez a kicsiny pedig nem szűnik meg nyöszörögni. Ah! csak elmehetne az ember innen! Mily bágyaszló és tikkadt a lég! szinte megfullad az ember. De a szabadulás lehetetlen. Az ég szemfödólhez hasonlít. A levegő nem mozdul. Meghalt talán a levegő ? Hirtelen az ablakhoz siet a kicsiny s panaszos hangon kiált: »Nézzétek csak, nézzétek — a föld lesülyedt!« — Mit ? Lesülyedt ? Valóban: előbb síkság volt a ház előtt, s most egy nagy hegy tetején áll! A horizon leesett. Lesülyedt s közvetlenül a ház elölt meredek, szétroncsolt fekete mélység tátong. Mindannyian az ablakhoz tolongtak. A borzalomtól megdermedt szivünk. »Ott, ott« — susogott szomszédom. És lám, az egész messze földkerekség megmozdult, kis kerek dombok emelkedtek és sülyed- tek a távolban. »A tenger«, futott át mindnyájunk agyán. »Rögtön el fog bennünket nyelni ... de mint növekedhetik és sülyedhet igy, egész a magas meredekig!« És mégis emelkedik ! Emelkedik óriási léptekkel 1 . . . Most már nincsenek egyes dombok, amelyek a távolban fel s alá hullámzanak . . . . Egyetlen borzasztó Összefüggő folyó ez, mely körben az egész horizonon keresztül tör. Röptében gyorsan jön felénk. A jeges szél szárnyain siet idei, összekuporogva, mint a sötétség a pokolban. Minden reszket, ott pedig, az erre fetrengö alaktalan tömeg hangzik, zug és menydörög, mint egy ezerszavu érczkiáltás. nuló-ifjuság visszaszerzésére, de ebben a körülményben is igazolva látván a reáliskola kifejlesztésének szükségét, hisszük és reméljük, hogy a jövő esztendőre, — mikor reáliskolánk kifejlesztése be lesz fejezve és kellő időben publikálva is leSsz: vissza fogjuk nyerni a tanuló-ifjuság régi magas létszámát, mely a kultür- czéloktól el is tekintve, közgazdasági szempontból is kívánatos, szerfelett kívánatos lenne. Eger, szeptember 6. Rendkívüli megyegyülés. Hevesmegye törvényhatósága szeptember hó 10-én (hétfőn) rendkívüli közgyűlést tart Kállay Zoltán dt\ főispán elnöklete alatt, melynek egyetlen tárgya az egri uj városház kiépítésére vonatkozó s Egerváros képviselő testületé által hozott határozat tárgyalása lesz. Hevesmegye állandó választmánya. Hevesmegye állandó választmánya vasárnap, e hó 9-én délután 4 órakor ülést tart, a hétfői rendkívüli megyegyülés tárgyának előkészítése végett. A közigazgatási - bizottság Ülése. Hevesmegye közigazgatási-bizottsága szeptemberhavi ülését e hó 10-én (hétfőn) fogja megtartani Kállay Zoltán dr. főispán elnöklete alatt. Hah! Mily zugás és ordítás! Maga a föld jajgat és nyöszörög borzalmában. Itt van a vég, mindennek vége ! Még egyszer felhangzik a kis gyermek nyöszörgése, még társaimba akarok kapaszkodni, de már mindannyian meg vagyunk fulladva, eltemetve, elnyelve, elragadva a koromfekete, jeges, meny- dörgő folyamba. Sötétség . . . Örökös sötétség! Alig tudtam lélekzetet venni, midőn felébredtem. Fordította: Szabó László. Az elszárnyalt ideál. — Naplómból. —- Az Egri Újság eredeti tárczája. — Volt, nekem is volt egykor ideálom! Szerettem egykor én is, reméltem merészen, s szivem követeléseire hallgatva: gondtalanul tévelyegtem a szerelem országában ; pedig ha a szív egyszer csalódott, a bizonytalan jövö ábrándjain többé meg nem nyugszik .... Szép tavaszi nap volt. Ott ültünk a természet csendes templomában, hol az édes álmodozást nem zavarja, semmi: a kis kert árnyas fái alatt; szem a szembe mélyedl, kéz a kézben pihent s a néma csendességben csupán két fiatal szív dobogása volt hallható:
