Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-02-13 / 8. szám
2 melyek már annyi üdvös és életbevágó létkérdést tettek tönkre a „sárga ház“ zöld asztalainál csupán azért, mert ez nehány „döntő“ klikknek úgy tetszett!... Eger, februári 2 . Közigazgatási bizottsági ülés. He vesmegye közigazgatási bizottsága ma, 12-én d. e. 10 órakor az alispán elnöklete alatt ülést tartott, a melynek tárgyai közül megemlítjük a következőket: Az ipartanács tagjaiul megválasztattak a miskolczi keresk. és iparkamara ajánlatára rendes tagokul: Gröber Ferencz és Barna Manó, póttagokul : K á n i t z Jenő és Mátékovics Mór. A közigazgatási bizottság részéről rendes tagokul: i’o lereczky Gyula és Plank Géza, póttagokul : Ringelhann Imre és H i b a y György. Olvastatott a kereskedelmi miniszter leirata az egri pályaház kibővítése tárgyában A leirat okul hozván fel, hogy az államvasutak pénztára ez idő szerint nagyobb- szerű kiadásokat nem fedezhet, az egri pá- lyaházat nagyobb mérvben ki nem építtetheti. az eddigi állapotokon azonban úgy segít, hogy az eddigi első és második osztályú várótermet első osztályú váróteremmé, az eddigi harmadik osztályú várótermet pe dig második osztálvű váróteremmé alakíttatja át, a harmadik osztályú utasok részére pedig fából építettet váróhelyiséget. A jövő ülés ideje márczius 12 ik napjára tűzetett ki. — Nyugdijak. A hevesmegyei községi és körjegyzők nyugdíjintézetének igazgató választmánya február 10-én délután ülést tartott, melyen özv. Murányváry Já- nosné nyugdiját évi 250 forintban állapította meg, és fólyósitotta; Tóth Endre nyugalmazott szóláti jegyzőnek évi 500 frt ban már eíölegesen megállapított nyugdiját folyósította. Egyben a szóláti jegyzői állás mielőbbi betöltése iránt az alispánt meg kereste. Fegyelmi Ügyek. A megye területén közelebb uralkodott járványok körüli óvintézkedések elmulasztása miatt jelenleg több fegyelmi ügy van folyamatban, nevezetesen És egy napon azt hitte, hogy már ö a győztes . . . Az ősi kastélyban voltak, az első napokon.' Tavasz volt, szép illatos, napsugaras ta vasz, elömlött a szin és illat hegyen és völgyön, madárdal csengett, a régi ódon kastélyt, mintha cserélték volna . . olyan romantikus volt minden . . . Milyen remek séták voltak azon a balga- tag utakon! Lassan jártak egymás mellett, kéz kézben, vagy karonfogva, susogásuk elhalt a levelek zizegése között, mintha féltek volna, hogy megzavaiják a természet csöndjét. — Hányszor borultak szerelemittasan egymás karjába, hányszor váltottak csókot . . Istenem, — milyen gyoisan repültek a napok . . . Elrepültek . . . III. Mikor a komornyik átadta a gróf levelét az asszonynak, ez szinte kitalálta, mi van benne. Hisz ezt a banális mentséget már oly régen várta. El volt rá készülve. És mindennek daczára alig volt ereje, hogy kiállja a szenvedést, a megrázó fájdalmat, mely rátámadt hallatlan erővel egyszerre. Félholtan esett össze, majd zokogott, mint egy gyermek. Tehát elhagyta ! Mert tudta az igazi okot. Nem kételkedett a valóságban egy perczig sem. Oh, milyen önző, milyen haszontalan embert imádott 1 . . . Szt.-Mária község elöljárósága és Dr. Khindl József körorvos ellen, Iverecsend község elöljárósága és dr. Bauer Soma körorvos ellen és dr- Bazsó Tivadar körorvos ellen. Ipar szövetkezetek. e Eger. február 12. Mezőgazdasággal foglalkozó államnak vagyunk elismerve, ezen gazdasági ág fejlesztése volt lő czélunk és ebben termelési czikkeink a tökéletesség oly fokára emelkedtek, hogy az ipart kultiváló államok az általunk produkált nyers-terményeket előszeretettel viszik otthonukba, hogy az általuk iparilag gyártott posztó, csipke, avagy fehérnemű kész iparczikket — ipari czikkül elkészítve kapjuk vissza és tizet tessék velünk a nyers terménynél esetleg adott hasznukat. Miért kétszer akkora az ára egy hold termőföldnek, mint ezelőtt 10 évvel? Mert földünk nem csupán búzát terem, a melynek ma fele ára van mint azelőtt voll, mert földünkben ma már a ezukorrépát. is lehet termelni, avagy más ily iparczikket a mely a föld értékét emeli és ha lesznek ily mezőgazdaságilag előállított terményeink nem csak ezukorrépában, hanem sok más ipari czikkben is, akkor inához 10 évre földeink értéke ismét l00°/„-al nagyobbal. És ez nem frázis, mert miért lehet Szilézia, Cseh- vagy Morvaországban egy holJ föld értéke -100—500 — tíOO frt. és mért ne legyen a földnek ezen érték magassága nálunk is elérhető? Mert ha mezőgazdasági működésűnk némileg meg is fe lel a kor idényeinek, de iparilag föl leinket kihasználni nem tudjuk és inig ez el nem jő, addig a mi földeink értéke stagnálni fog. A mint ezen állapotunkat vázoltam, éppen úgy szemére vethetjük a társadalmi osztály azon részének, mely intelligenti- ával teljesen rendelkezik, hogy nagy részben ezen osztály is bűnöse ezen kóros állapotnak. Első sorban az intelligens embertől várható a hazai iparé téren való szanálása; igen, mert ha egy úri ember csak magyar ipar által előállítóit posztóból fog ruhát viselni és hölgyeinknek eléggé jó lesz az édes De vájjon nem volt-e ő is hibás? Talán nem értette meg ezt a különös embert? Ez a/, örökös odaadás, engedékenység, szolgálatkészség utóvégre is unalmas. Ö forgó, pliantasztikus, heves természet volt, aki mindenben a vért, a tüzet, az erőt szerette . . . Mért nem gondolt erre előbb? Hogy tudott hozzá menni, szerencsétlenné tenni két életet? . . . És mit tegyen? Törvényt vegyen igénybe? Botrányt csináljon? Nem jobb-e fia csendesen viseli sorsát? És egyszerre, mielőtt gondolatait rendezhette volna, valami ismeretlen, belső fáj dalom fogta el, mintha egy kéz nyúlna keblébe és összeszoritaná szívét, óriás erővel. Alig tudott lélekzeni, halványan ijedten ül székében; majd eszmél . . . igen . . . igen . . . anya lett . . . Anya ... és az apa örökre elment, örökre elhagyta. Mindegy! Mától fogva nincs joga panaszra, lázongásra, kétségbeesésre. Élni fog — gyermekének! * Hetek, hónapok, évek múltak. Az asz- szonyka elhagyatva él a régi kastély melan- cholikus csöndjében. Gyermeke, fia növekedik, szép. Atyját nem ismeri, mert a gróf nem ir soha, de a gyermek várja őt, reménykedve, szeretettel. — Anyám, hol van apa? — Atyád, gyermekem utazik ... de haza jó nem sokára, csak légy jó és engedelmes . . . Fordilotta: H. hazánkban előállított stickkolás és ha a brüsseli csipke helyett magyar ipar ál fal előállított díszt fog felvarratni ruhájára, akkor ezen ipari czikkek gyártása nagyobbodni fog, ezen czikkekben a hazai ipar kibővülAz akarat, erős akarat minden dolognak kutforrása. — Talán nem lesz érdektelen, ha elmondom, hogy mi már (hála neked dicső fin de siécle) magyar ironnal írhatunk, ezelőfi úgy fel évvel látott napvilágot az első magyar palajbász és kinek köszönhető ez? nem másnak, minthogy oly kereskedelmi miniszterünk van, mint Lukács Béla, ki is ezen irón-gyár produktumának megvizsgálása után, az ország valamennyi hivatalának elrendelte, hogy lehetőleg a hivatalok részére csak is magyar ipar által gyártott iron használtassák. Ha egy oly egyletet alkotnánk, a melynek tagjai kimondanák, hogy csakis a gácsi avagy, zsolnai posztógyárban előállított posztóból viselnek ruhát, vagy jó lesz nekünk a hazai kalapgyárosok által gyár ott kalap is és ha nem carlsbadi vagy mődlingi czipő fogja tyúkszemeinket növelni, úgy ily ténykedésünkkel előmozdítanánk hazai iparunkat és gomba módra növelnők hazai ipartelepeink számát. De elég legyen országos nemzetgazda sági szempontból ennyit elmondanom; engedtessék meg, hogy némileg helyi ipar viszonyainkkal foglalkozzam. Első sorban a kisiparosok czipész és szabó elemét már teljesen betemeti a külföldi gyáripar által előállított kész munka. Sokkal könnyebb bemenni egy bolthelyiségbe és ott kiválasztva megvenni egy pár czipöt avagy egy kabátot, de mi lészen akkor a mi kis iparosainkból ? Hisz csupa foltozásból csak meg nem élhet. Erre talált módot a kereskedelmi miniszter azon rendeletével, hogy városonkint a több számban űző valamely kis iparral foglalkozó iparosok által szövetkezetek alakíthatók. Ily szövetkezetek az állam által lesznek segélyezve, esetleg az államtól, kölcsönt is kaphatnak gépek beszerzésére. Az ily eszközökkel azután előállítható éppen oly czipő, mint a mődlingi avagy a carlsbadi. A kivezető ut meg van mutatva kis iparosainknak a szövetkezetek alakítása által, a gordiusi csomó köteléke kioldatott, az abból felhasználandó tárgyak igénybe vé'ele. csupán kis iparosainktól függ. Tessék tehát, szövetkezeteket alkotni és akkor a helyzet megjavul ! Kanitz Jenő. Eger szegényei. Eger, február 12. IV. A nyomorúság démona. Ismerik önök a nyomort ? Hogyne, hiszen oly ismerős alakja már ez Egernek s annyira befészkelte magát nálunk, hogy ha akarnók sem lehetne egykönnyen szabadulni tőle, hát még igy, mikor ölretett kezekkel, tehetetlenül nézzük fokról-fokra, lépésről-lépésre haladó és folytonosan növekedő hódításait! . . Pedig ez a foszlányos ruhákban járó szörnyeteg rendkívül kíméletlenül bánik el áldozataival. A hol egyszer tanyát ütött, onnan kérlelhetlenül száműzi a boldogságot, a megelégedést; ott pokoli étvágygyal falja fel a legutolsó kenyérdarabkát; kioltja a családfő lelki világosságát; ellopja agyából a kenyérkeresö gondolatot, a megélhetés minden leleményességét; azután megtanít a kétségbeesésre, megirigyelteti a mások betevő falatját, fellázit a vagyon a a tőke ellen, szitkok és átkozódásokra
