Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-08-22 / 61. szám
4 a főp mezért és hangosan azt mondá neki, hogy menjen Meszner úrhoz (a kert bérleje) és mondja meg neki, miért tűr itt meg ilyen embereket, kik utóvégre minket is kitúrnak. Ebből a kijelentésből sajnosán kellett tapasztalnom, hogy mily sok báránybőrbe bujtatott farkas létezik, kik alig egy pár órával előbb ihletei hirdetik, hogy Krisztusban mindnyájan egyenlők vagyunk .... Szép egyenlőség ! E kiijelentéssel valóban megismertette az ő egyenlőségi fogalmaikat, mert kiviláglik belőle, hogy a kik velük nem egyenrangúak, azokat körükben milyen szivesen látják, daczára annak hogy mi földmivelők voltunk azok, akiket eddig legjobban eltudtak ámítani. Tehát igy szeretnek minket s igy nyilvánul bennük az irányunkban Krisztus által hirdetett szeretet ? Tövis. SZÍNÉSZET. (14. Sanyaró Vendel, a dinrnista.) Csütörtökön közepes ház előtt Kövessy: Sanyaró Vendel, a dinrnista czímii énekes bohózata adatott. A darab csupa ötletszerű epizódokból áll s éppen ezért sokat kaczagott rajta a közönség. A darabnak két föalakja van, kik körül forog az egész 4 felvonásos bohózat és ez a két főalak kitűnő erőkre volt bízva. Az egyik Boross Endre (Sanyaró), e másik Ferenczy (Kecskési nö- szabó) volt. Mindkettő kupléját megujrázták. Jól játszottak még a darabban Káldy Mariska (Zelmirra), Dombay (Tihamér), Nikó Lina (Zizi) és Nagy Gyula (bérkocsi tulajdonos.) * A szombat, vasárnap és hétfő esti előadásokról térszüke miatt lapunk jövő számában referálunk. * Műsor: Szerdán: Molnár László felléptével: A pálinka, franc/ia népdráma ; — csütörtökön : A kis hadnagy, vagy a francziák Oroszországban ; — pénteken: szünet; Csak azért is. — Egy válópör aktáiból. — Szerelem az eleje — válópör a vége. S mindennek az »öreg« az oka. a vén »gau- ner,« a hogy a vőmuram nem átalotta Írásban bemutatni. Nehogy azonban mindjárt találgatásokba bocsátkozzék ez a mi szeretetreméltó nyalánk közönségünk, kijelentjük elöljárójában, hogy a fiatal házaspár nem — egri, hanem — akár hiszik, akár nem — egyik szomszéd nagyobb községből való, melynek határát a szőke Tisza mossa. Szerelem az eleje, mint a hogy minden valamire való házasságnak; boldogok voltak s nem is lett volna semmi baj, csak a vén »knikker,« ahogy legesztelenebb házassági'» vetemedik! Még csak nem is nemes ember, nem is polgár az, kinek a leányát nőül veszi, hanem csak egy törvénytelen koldus gyermek! Rokonaim előbb kérő, majd fenyegetődző leveleire rá sem hederitettem, s midőn azt kezdték pengetni, hogy minden jövendő örökségemből ki fognak zárni s ha kell, majd tudni fognak kényszeríteni is arra, hogy ezen esztelen házasságról lemondjak, én válaszul nehány nap múlva forma szerint egybekeltem Amáliával. — És mit mondjak neked azon ostobaságokról, melyeket az előítélet éktől elfogult emberek elkövettek, midőn becsületes s természethez hü emberként kezdtem élni, minden czeremónia mellőzésével, szigorúan az igazsághoz ragaszkodva, a nélkül azonban, hogy az Hiedelmet szemelől tévesztetem volna? Az egyszerű te, melylyel mindenkit meg szállítottam és kértem, hogy engem is ezzel szólítson úgy elriasztott tőlem mindenkit, mintha ragályos nyavalyát leheltem volna ki. Szakállam gunytár- gyává lön, barátságos köszöntésem az utczán a nyárspolgárias kalap leránczigálás nélkül gorombaságnak tűnt fel. De én nem tántorod- tam meg. Meg kellett egyszer az utat törni. Tudni akartam, vojjon lehet-e a tizenkilencze- dik században európai városban minden fölösleges alakoskodás és kificzamitott fogalmak mellőzésével élni. Távol azon gondolatiól, hogy valakinek előítéleteit illetlenül megsérteni vagy erkölcsi lerdeségét és eltorzított fogalmait szemére hányni akartam volna, barátságosabb, a vőmuram nem átalotta Írásban bemutatni, tartotta volna meg a szavát. Mert ezen fordult meg — a folytatólagns boldogság. Hja, igy jár az a boldogság, melynek nem rakja meg a vén »knikker« a fundamentumát. Összeroskad időnek előtte, mint a kártyavár. Igen, igen, a fundamentum hiányzott, amit a vén »knikker« utólagosan ígérkezett letenni, a — hozomány. A fiatal férj megharagudott, sajnálta ugyan a kis asszonykát, mert végtére is az igen szépen »bevált,« de mit: ö hagyja magát becsapni a vén »gauner«-től, amint az öreget Írásban bemutatta, olyan nincs. Fölrúgta a boldogságot, azt mondta félévi együttlét után a feleségének : — Muczikám, pakolj, eridj haza ahhoz a vén csalóhoz. Mélyen megsértődött a szegény asszonyka, sirt, de büszkesége nem engedte, hogy engesztelni kisértse meg a gavalléri erényekkel oly bőven megáldott hitestár át, aki pedig igy gondolkozott; Na, vén gauner, most majd rádijesztek, majd kisrófolom én belőled azt a nehány ezreket, amitől szeretett vödet akarod megfosztani; majd visszaküldőd te nekem az én kedves feleségemet, de elküldöd vele a hozományt is, amit ígértél, aztán nem bánom, ha örökké haragszol is a te szeretett vödre, akit nem olyan könnyen lehet becsapni. De minek toldjam-foldjam, vőmuram rettenetesen csalódott! A vén »knikker« nem küldte vissza a lány t, hanem irt egy levelet a szeretett vömuramnak, hogy zsarolni nem engedi magát s örül, hogy a kedves gyermeke megszabadult egy ilyen olyan spéczitöl. Most aztán nem volt más hátra, mint: találkát adni egymásnak a — bíróságnál. A férj indította meg a válópőrt. Nyolcz árkusos Írásban mutatta be az »öreget,« aki beakarta csapni, de szerencsére résen volt; mindazon által a kihallgatásnál érdekes jogi kérdés merült föl. Férj: Föntartom igen, í(z utolsó betűig. Mit? Hogy bepöről engem becsületsértésért? Tessék Én föntartom, igenis, meg akart csalni. Majd elő- szólitom a tanúimat, akik megeskíjsznek rá, hogy az öreg 6000 frtot igért esküvő utánra. A 6000-ből 2000 lett. Na, hogy is ne? Épen azért házasodik rneg az ember, hogy egy vén knikker becsapja ? Annak vége van, nem olyan világot élünk. Biró: Erre nem vagyok kiváncsi, végtére is, nekem mindegy, akár milyen véleménynyel van ön apósa iráni. De azt értse meg már uram, hogy ez nem ok aválópörre, valami okosabbat találjon ki. Férj (gondolkozik): Igen, igen, értem, ezt már egy ügyvéd is tanácsolta. Biró: Na lássa. Férj: De mit, mit adjak föl okul? Hm, hm . . . hát gyűlölőm szörnyen a — vén knikkert Ez csak elég ok. nyájasabb lettem mindenki iránt,. Szívesség és jótékonyság által iparkodtam kiengesztelni az embereket, kiktől szokásaim és nézeteimben annyira különböztem. Mind hasztalan volt. Birtokaimra költözködtem, ide Flyelnbe. Örömemre szolgált, hogy alattvalóimmal megismerkedhettem és bizalmukat megnyerhettem Hűbéresek voltak ekkor még mindnyájan s félig vadak. Földes urok előtt rabszolgamódra csusz- tak-másztak. írni, olvasni egyikök sem tudott. Lomhaság erkölcstelenség és verekedés vala fő élet boldogságuk ; á vallásuk babonaság; bölcseségük pedig csalás és képmutatás. Föltettem magamban, hogy mindenekelőtt ezekből embereket nevelek. Építtettem egy nagy iskolát és a börtönöket kijavíttattam]; azután nőmmel meglátogattunk minden egyes kunyhót, mely megannyi piszkos odú volt. Ekkor a legszigorúbb büntetés terhe alatt a legnagyobb tisztaságot parancsoltam meg. A ki nem enge- delmeskedet, azt börtönbe zártam, az engedelmest ellenben megajándékoztam Rövid idő alatt rendben és tiszta volt mind) n. Megtiltottam a kártyázást, a pálinkát, aj verekedést, káromkodást, eskiidözést sat a ki hibázott keményen megbüntettetett; aki engedelmeskedett és egy hónap alatt nem szolgáltatott okot kifogásra amiak elengedtem] a robotját. Az öreg plébánost nyugdíjba helyeztem és helyébe egy fiatal tanult t Iterös lelkészt választottam, ki eszméimet teljesen osztotta, tanítónak pedig egy Schweizban, Pestalozinál j képzett ifjút neveztem ki jó fizetéssel, és ezen 1 Biró (nevet): Ez nem ok, egy rendes váló- pörben az asszonyt kell engesztelhetetlenül gyűlölni, ez más valami. Férj (rázza a vá’lát): Bánom is én, ha a perhez megkivántafik — hát isten neki, azt is gyűlölöm. Biró: Engesztelhetetlenül ? Férj (hirtelen): Igen, mig a vén knikker a követelésbe vett 4000 frtot meg nem adja. Biró: De ha nem adja ? Férj: Akkor mindig gyűlölőm és kérem helyreigazítani az egész dolgot, hogy nem a 4000 frt miatt akarok elválni, hanem mert engesztelhetetlenül gyűlöljük egymást, csak attól félek (aggodalommal), hogy a feleségem nem áll rá . . . De csakhamar a fiatal férjen volt a meglepetés, amikor meghallotta, hogy a fiatal asszony — igen is ráállt, annál is inkább, mert már egy uj kérője van, aki hajlandó azonnal elvenn;, mihelyt a válópör véget ér és hogy a vén knikker hajlandónak nyilatkozott az uj vőlegény-jelöltnek 10,000 frtot adni előre — csak azért is. Hadd fúrja a bánat az első vejét. Az uj tanév. Eger, aug. 21. Az uj tanév küszöbén vagyunk. Pár nap még s az iskolák csarnokai megnyílnak, hogy megkezdjék áldásos munkájukat : az embermüvelésl. E hó végén a beiratások már kezdetüket veszik s épen azért nem tartjuk fölöslegesnek, ha olvasó- közönségünk figyelmét felhívjuk tanintézeteink uj tanév kezdésére s a beiratkozások és felvételek szükséges kellékeire. I. Az egri érs. jogliczeumon Mint az igazgatóság velünk közli — az uj tanév kezd. szept. 1—8. később jelentkezőknek felvételük iránt külön kell folyamodniok igazgatói utasítás szerint. — Azon joghallgatóknak, kik az uj tanév alatt, mint egy évi önkénytesek tényleges katonai szolgálat-idejöket fogják tölteni, csak ezen körülményt kell egyszerű levélben bejelente- niök, s ezzel ők minden további jelentkezés nélkül a tanintézet kötelékében maradnak, s mint ilyenek megtartják netaláni ösztöndíjukat s illetőleg jogosítva vannak katonai évök alatt is jogtanulój ösztöndijokért folyamodni. — Azon egyévi önkénytesek, kik a tényleges katonai szolgálattól most szept. végével fognak szabadulni, október 1—8 jelentkezhetnek a fölvételre, illetőleg behatásra. Mind a fölvétel, mind a beiratás posta utján beküldött Írásbeli kérelemre is megtörténhetik, de a két társammal vittem véghez népem átalakítását. — Minden gyermeknek saját költségemre uj ruhát csináltattam, olyant, a milyent még most is látsz rajtok. Saját költségünkre alakította át Amália a leányok idomtalan öltözetét is. — Az iskola és a börtön használt; még inkább a haszonlesés. A férfiak, hogy magokat nálam behízelegjék, szakállukat megnövesztették, ezt azonban csak a felszabadultaknak engedtem meg; A rabszolgák borotválva voltak kénytelenek járni. En megnyitottam a szabadság kapuját. Aki földjeit rendeleteim szerint legjobban művelte azt az év végével csekély, kiváltható földbér fejében sajátjául kapta, és ráadásul még robot alóli fölmentést is. A ki a második évben a legtakarékosabb, legszorgalmasabb és legértelmesebb volt, megkapta a szabadságot, házát sajátjául, pénzelőleget, díszruhát az enyémnek mintájára és szabad volt bajuszt, szakállt viselnie. Már az első év végével volt alkalmam több családot felszabadítani; ezek már ide jöttem előtt is a jobbakhoz tartoztak. Ez természetesen többeknél irigységet keltett, általában pedig vetélkedő igyekezetei, annyival is inkább mert a felszabadultak kebeléből önmaguk által választattam magam mellé tanácsot, mely velem együtt Ítélt, a vétkesek fölött. (Folyt, kőv.)
