Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-08-14 / 59. szám

8

És miért ? Mert Egerváros minden oldalról szorosan körül van véve kötött papi földekkel s igy a város nem tud terjeszkedni úgy, mint a hogy azt az egészséges fejlődés megkívánná. A villanytelep ' impozáns épületét elkeltett dugni a hatvani városrész viskói mögé és a dohánygyárat ? . . . Oh, ez valóságos öngyilkosság: a gyönyörű a egyetlen tágas szabad terünkre, a vásártérre kell építenünk, mert hát ez a holt kéznek úgy tetszik s mert neki az a dísztelen magtár és vele az a rengeteg üres telek ott a vasút mellett nagyon kell s talán tönkre jutna, ha azt illő áron a város rendelkezésére bo- csájtaná dohánygyárnak. És mindezek daczára még ő, a holtkéz, ad a városnak leczkéket az ő helyiorgánumában, hogy: »a vásártér ily könnyelmű átengedése (a dohánygyár czéljaira) olyképen tüntetné fel a dolgot, mintha a város nem ismerné a vásártér rendeltetését, városunk jövő kereskedelmi fejlődésének szükségességét. És ez szomorú jelenség.« Bizony szomorú, de mm a városra, hanem a holtkézre nézve, mely a várost a környező kötött birtokokkal összeszoritja s fejlődésében minden lépten-nyomon erőszakosan megakadályozza...

De hát: Ember segíts magadon, az Isten is megsegít. Ezt a szép közmondást kénytelenek vagyunk legalább Egerre nézve ilyképpen módosítani; Ember segits magadon, mert az Isten szolgái nem segítenek. A holt kéztől nem várhatunk semmit, önerőnkből kell kiemelkednünk a nyomorbó’.

Ha 8 földet nem nevelhetjük, az iparhoz forduljunk: elvégre is élnünk kell, ez a rendeltetésünk. Hogy pedig az ipar, főleg a kis ipar és kereskedelem főivirágozzék : olcsó pénzre van szükségünk. A mostani pénzintézetek pedig épen ezt nem szolgáltatják. Ök eleget vélnek tenni hivatásuknak az által, hogy a teljesen garantirozott váltókat leszámítolják és első helyű bekebelezésekre jelzálogkölcsönöket adnak — nagy perczentekre. Még az úgynevezett »Egri ájtaíos alapítvány« sem képez kivételt ebben, sőt ez még rosszabb, mert a drága kamatok mellett, még bizonyos kortes czélokra is felhasználja a hálójábakerült áldozatokat.

Épen ezért melegen üdvözöljük azt az üdvös mozgalmat, mely az utóbbi időben városunkban megindult, egy, a kisiparosok és kisgazdák »Hitel szövetkezeté«-nek megalakítása tárgyában.

Ez a hitelszövetkezet üzlet-részjegyekre lesz fektetve. Egy részjegy 36 frt, melyet 3 év alatt havi 1 frtos részletekben kell befizetni. A mely kisiparos vagy kisgazda olcsó pénzre akar szerttenni

és e hitelszövetkezet tagja, úgy egyszerűen rövid lejáratú kötelezvényre vagy váltóra felveheti a szükséges összeget, melyért mindössze csak 5#/0-ot fizet, mig más pénzintézet 7°/0-nál alább nem ad kölcsönt. A hitelszövetkezet, pénzkészletét a »Hazai szövetkezetek központi hitelszövetkezetétől« nyeri 4-es kamatra; az igy forgalomba hozott töke l°/0-os kamat különbsége pedig egyrészt a helyi hitelszövetkezet alaptőkéjét fogja gyarapítani, más része pedig a tagok között mint osztalék fog kiosztatni.

Természetes, hogy ez a Hitelszövetkezet csak akkor virágozhat fel teljesen, ha minél több tag iratkozik be hozzá üzlet-részjegyesnek. Azért a vasárnap, e hó 12-én délelőtt tartott elöértekez- let abban állapodott meg, hogy tagok gyűjtése végett egy négy tagból álló bizottságot küldött ki, melynek tag.ai; Szentkirályi Ödön, Baranyay István, Szabó Sándor és Fejér Béla, a kik, midőn már kellő számú tagot össze hoztak, egy újabb értekezletet fognak összehívni, melyen az „Egri Hitelszövetkezet» meg fog alakittattni.

Kedélyes kritikák.

Egy idő óta sűrűén kezd foglalkozni a fővárosi sajtó egyik laptársunkkal.

Csak nemrégiben a„Nemzeti Újság“ hozott egy érdekes szemelvényt belőle „Egy udvarias szerkesztői üzenet“ czimen; most meg a „Magyar Esti Lap“ augusztus 8 iki számában olvassuk a következőket;

— Ez is kritika ? „Vannak perczenetek és vannak pillanatok“ szokták mondani, mikor a tudós is bőgőnek nézi a kék eget s ilyenkor sehogy sem lehet rávenni, hogy tudós dolgot mondjon. És vannak vidéki színházi tudósítók is, a kik néha, de különösen kánikula idején olyan zöldeket Írnak össze, hogy az ember önkénytelen az abderiták kedélyes filozófiájára gondol, kik a fenségest a nevetségessel olyan ügyesen özsze tudták házasítani. Ilyen szörnyűséges kritikát olvastunk az „Egri Hiradó“-ban, hol a tudositó a következőket irta Ligeti Józsikáról:

„Feltűnést keltett úgy a férfi-, mint a nő világban a bájos kis Ligeti Józsika, ki Dália, a görög leányt személyesítve, az egész vonalon nagy eróberungot csinált. Egyet azonban megsúgunk Józsikának és ez az, hogy ne féljen! Legyen bátor, mint egy József! De hát kicsoda is az a „bátor Józséf!“

*

Hátha még ezeket, is olvasták volna ;

»Partnere Kiss Pista (Jaquot) szintén kivágta a petetet Jól volt diszponálva és tekintettel szerepének magas lágejára, kifogástalnul intónált.

Káldy Mariskának, a fiatal és kaczér feleség sze- mélyesitésében most nem a csinos koloraturát figyeltük, hanem azt a tüntetőleg vékonyra olvadt öltözéket, mely a szerző találékonyságának ilyetén képen való tulliczitálásával akarta kompromittálni a kedves naivaitást. (Tetszett!! Kritikus.)«- *

Vagy ezt :

»— Hogyan érezheti magát oly lény mellett kinek gyöngédségei fölött, mint tündöklő fény vir- raszt naiv kedélye, mely elárulja, elcsacsogja igaz benyomásait, s hogy ezek a benyomások, minden kétkedő voltom daczára ón rám is halottak, mutatja az, hogy egészen megtérültem. Előttem most már Párád a képzelet legköltőibb ékkességeivel teleaggatott ékszertár volt és bálterme : paradicsomi bájakkal felruházott „drágafüvek“ és liliomok táblája, melyből füszerszámos méz és illatos olaj folyt a kedélybeteg sebeire«.

Ugyancsak tisztelt laptársunk egy ízben ezeket irta: „Némely újság olvasásakor olyan vigyázatra van szükség, mint a gombaszedésnél.* *) Hát bizony igaza van, tökéletesen igaza van.

HÍREK.

Eger, augusztus 13.

— Kinevezés. Tapossy Márton Gyöngyös rendezett tanácsú város tanácsosát Al- mássy Géza, Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye főispánja Szolnok város rendőrkapitányává nevezte ki.

— Újítás a megyeházán. K á 11 a y Zoltán

dr. főispán újabban egy rendeletet bocsájtott ki, melynek értelmében a közigazgatási gyakornokok ezentúl a megyei közigazgatás minden ágában fognak kiképezte! ni. E rendelet már szeptember 1—töl kezdve életbe lép s ehhez gépest már ekkor a következő áthelyezések történnek : Biró József a megyei ügyészségtől az egri járási főszolgabírói hivatalhoz, Hellebronth Pál a központból a megyei tiszti ügyészséghez, Farkas Dezső pedig az egri járási főszolgabírói hivataltól a megyei központba osztatik be.

— Visszautasított alapszabály. 1893. évi márczius hó 5-én Gyöngyösön egy értekezlet tartatott Hanisz Imre elnöklete alatt, melyen az értekezlet: »A múltak dicső emlékeinek feledésbe menését megakadályozandó, a nemzet kegyeletes megemlékezésének kifejezést adandó és úgy a jelen, mint különösen a jövő nemzedéket hazafias nemzeti érzületre serkentendő, nemzeti ünnepélyekéi

*) Lásd »Egri Híradó« legutóbbi számát.

.villámainál. Pedig sokszor jó a szélre hallgatni; a nagy természet intöszava ez : ö lát, ö hall, ö tud mindent, azt is a mi bent, azt is a mi künn történik.

? ‘ ...........................

. . . Mosolyogva lejt a rózsa tündére, dúsan

hullatja az öröm vérpiros rózsáit, a szerelmi mámor karjain ringó boldogok fölé. Befedő őket a

!f szép virággal, azután elvonul: mert a perez múltával visszatér a lélek nyugalma, — a felhej é’ f •'

vült kedélyek ábrándjait tulvilági álmok tarkasága követi, — józanitó álom, a megvalósult ábránd után.

*

. . . Nincs semmi zaj, nincs semmi nesz ; nem háborítja semmi a boldogok álmait, . . . csak a szél kaczag fel olykor-olykor, .... csak egy aggastyán tombol őrülten szobájában, kezeiben egy hosszú, éles tőrrel . . .

c*SflC--* ^ III.

fi-, tf-L.- .-v rA boudoir csillárjának gyertyái k’aludtak. Sötét van már a rózsaszínű illatos selyem falak között. A sóhajok is elnémultak, csak egy-egy szélroham suttog még a márványkandallóban, de oly rémes, oly ijesztő ez a suttogás.

ííj-c —*-• HŰ ... hő . . ha meghal a kedvesed szép asszony, a gyilkosa te leszel . . .

Julietta megborzad és összerázkodik patyolat nyughelyén.

Azután a szól is tova rohan, végig fut a hosszú folyosón, utóléri a távozó ifjú lovagot, elébe kerül és oda zúgja a fülébe :

— Huhu ... hő . . . a szerelem elmúlt, a kéjnek vége .. . örült kezek között tőr van . . . huhu ... hő . . . gyilkos . . . halál . . . vigyázz, vigyázz ! . . .

Megnyílik a nehéz tölgykapu, azután lassan csukódik be ismét: — egy sötét árny surrant ki rajta . . .

Megnyílik odafönt az erkély ajtaja is, azután lassan csukódik be ismét: — egy megtört árny rohant ki rajta.

... A rózsa szomjas volt, harmat kellett, hogy ojtsa forró szerelmét; de jött a büszke nap s kiojtá éles tőr sugarával a boldog harmat életét...

És Madrid álmodott a szél zúgásánál ; senki sem figyelt ijesztő, szörny regéjére! Olyan borzasztó, olyan félős volt az :

— Volt egyszer egy ifjú, a ki szeretett egy nőt, egy nyolezvan éves grand húsz éves nejét. Mikor aludt a férj, eljött az ifjú, megölelte, megcsókolta kedvesét szive, lelke igaz szerelmével; de heves volt a csók, tüzes, hangos úgy, hogy meghallotta az öreg Don, kit csak egy vékony fal választott el a búgó gerlepártól. Nem rontott ki rájuk, nem zavaré boldogságukat, hanem ereje megtört, s ájulva roskadt össze a terem padlatán. — Mire feleszmélt, örjöngeni kezdett. Kivoná tőrét ágy vánkosa alól és gyilkost keresni ment a sötét, komor szalonokba — háza becsületének gyilkosát; azt már elfeledte szegény, hogy a szomszédban, nejénél van most is az, ki neki ez őrjítő kint szerző. De csitt . . . már ott sincs. A kapu nyílik, — az őrültnek jó hallása van . . . egy gondolat a megtébolyodott agyban s repül már a tőr az erkély párkányáról, le-le a sötét éj mégsötétebb árnya felé ...

* *

*

Az idő múlt, sebes szárnyon repült a közel hajnal felé ; s mikor a nap felüté ragyogó fejét a messze láthatáron, a Palozzo di Don Alonso de la Rionesz előtt, egy ifjú véres hullát talállak az emberek, kinek szivében még ott volt az arany markolatu, hegyes aczél tőr . . .

, . . Ez ifjú don Lorenzo d’Oliva volt, —. a kinek megkellett halnia, mert tiltott szerelemmel szeretett . , . . .

I