Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-08-10 / 58. szám
1. évfolyam. Eger, 1894. évi augusztus hó 10 58. szátn. Szerkesztőség: Eger, .Tókai-utcza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és csütörtökön rt n. 4 óráig fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. 1 Kiadóhivatal: Egér, Piacz-'utcza 4. szám Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész ívr 6 ír>, félévre 3 írt, negyedévre 1 fr 50 kr. Egyesssám ára 6 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Az egri „Fehér-kereszt“. — Lelenezház Egerben. — Eger, augusztus 9. Egy nyolcz soros meghívó fekszik előttünk, mely a sárga ház polgármesteri szobájában készült, de ebből a nyolcz rövidke sorból azt a reményt merítjük, hogy az elhagyott gyermekek ügye végre-valahára megszűnik majd nagyhangú, de üres szólások és sopánkodások, erőtlen ini- cziativák és örökké a yjobb időkre« halogatás tárgya lenni nálunk, Egerben is. Beszélni, már eleget beszéltünk ez ügyről, értekezletek s tanácskozásokban sem volt hiány; — évek hosszú során át egyebet sem tettünk, mint fejtegettük a lelencz-ügy társadalmi, nemzeti, erkölcsi és gazdasági fontosságát, csak egyről feledkeztünk meg: — fenni valan.it ebben az égető dologban. De hát a mennyire szomorú, any- nyira érthető is ez a jelenség: hiszen másutt sem tettek ez ügyben semmit; az elhagyott, szegény gyermekek sorsán csak sajnálkozott, de nem segített eddig a magyar társadalom. Van ugyan a fővárosban egy kevés zajjal, de annál több jótékonyAz EGRI ÚJSÁG tárczája. Virágos élet. Vézna, szöszke gyermek volt, kit az iskola helyett korcsmákba küldenek, kit szerénység helyett tolakodásra és munka helyett ingyenélésre tanítanak. Testét elcsigázza az álmatlanság, leikébe romlottságot olt az éjszakai kóborlás, erkölcsét megmételyezi a korcsmái élet légköre s mikor majd a kamaszkorba 'épett: a társadalom parazitái egy diszpéldánynyal szaporodtak meg. A szöszke gyermek nem egyedül készül arra, hogy az élet nyomorultja, a társadalom salakja és a büntető törvónynyel esetleg állandóan hadilábon álló individium legyen. Mellette vannak még kis társai, a kik hasonlóképen éjnek idején rendre járják a korcsmákat, szívják a pipafüst és alkohol mérgét, hallgatják a trágár beszédet és tanulmányozzák a részegség félszeg virtusait. Ám nemcsak kis fiuk, de igen gyakran — sőt gyakrabban kis leányok kelnek éjszaki vándor útra. Egy tálezára virágot raknak és azt hordozzák körül a mulató korcsmái vendégeknek. Álmos té.veteg nézéssel hordják körül tekintetüket s a tolakodás szemérmetlenségével mondják : »Parancsoljon szép virágot !a —- Kicsiny vagy még te leányom! hangzik a felelet, cynikus kétértelműséggel. A kis lány már sejti a gonosz czélzást. Sokan mondták ezt neki — hát megtanulta. Pirul és vigyorog, aztán tovább megy és újra virágait sággal működő egyesület: a Stefánia özv. trónörökösné védnöksége alatt álló f'ehér-kereszt-egyes'úlet, mely az el- gyott gyermekek ügyén már is sokat lendített, de hát ez az egyesület olyan szerény anyagi tőkével rendelkezik, hogy áldásos működése a főváros le- lencz ügyét sem képes a kívánt teljes mértékben felkarolni; és hol van még a vidék, az egész ország szükséglete ? Sokan az államtól várják az ügy megoldását. Ez képtelenség. Az államhatalom, a kormány egymagára hagyatva képtelen ez ügyben akként intézkedni, hogy az égető kérdés helyes és végleges megoldást nyerjen. Képtelen pedig az ügy természete, sürgőssége és pénzügyi szempontjánál fogva. Igaz ugyan, hogy kegyes adakozók hagyományaiból körülbelül 340.000 irtot őriznek e czélra a belügyminisztériumban, de mi ez egy egész ország lelencz-ügyére nézve? Avagy várjunk addig a megoldással, mig e tőke kamataival felszaporodik annyira, hogy képes lesz a bajon segíteni és ezalatt sokkal drágább és becsesebb tőke, az emberanyag tőkéje vesszen kárba ? Ez több lenne a — lelketlenségnél. kínálja. Ezalatt meglát mindent, amit nem szabadna látnia és hall mindent, amit nem szabadna hallani. Az ifjú lélek fogékonyságával szívja magába a fri- volitást, hogy egykor annál dusabban burjánozzék föl ott az undokság. »Parancsoljon szép virágot« : — hangzik a szajkómódra betanított leezke. Némelyik szánalomból némelyik kedvtelésből vészén egy csokrot, — mig némelyik durván utasítja el. Föl sem veszi a virágárus gyermek, hiszen az ő lelke is elfásult már. Pedig fiatal, alig 10 éves s mégis mintha leikéről a gyermeki tisztaság fényét letörölte volna a sötét éj és a sötét éjben olálkodó inmoralitás. Mig a nyomorait gyermek a mámoros vendégeknek árulja virágait, — azalatt künn a kapuban lesködik az emberevő. Minden éjjel fölfalja és minden reggel visszaokádja azt a gyermeket, amely neki pénzt keres. Ez a naplopó a könyörületre, a szánalomra apellál. Ha ő árulná virágait, kevésbé volnának kapósak azok. De a vézna, a nyomorult, az álmos gyermeket sok ember megszánja és szánalomból is oda dob egy hatost. Mikor aztán a kis virágárus visszatér az utczára, az ott várakozó »gyám« a pénzvágy undok- ságával szedi el tőle a kapott pénzt és a gyanúsítás bűnös érzelmével kutatja ki zsebeit, mert hátha »sikkasztott.« Nincs megelégedve az eredménnyel, mert & gyermeket durván ragadja meg és viszi tovább. Más terrénumra, más kocsmába. A csendes éj esillagmiliárdjai ragyognak s cgy-egy részeg üvöltés viszhangzik végig az utczá- kon. A föld silány prózája gúnyolódik az ég költéCsak magában Eger városában 55‘3 százélék volt a múlt évben a hét éven alul elhalt gyermekek számaránya az összes elhaltak számához viszonyítva, az azelőtt való évben még ennél is több volt: 56*4 százalék. Ez a rettenetes nagy gyermek-halandóság pedig szoros összefüggésben van az elhagyott szegény gyermekék sorsával, a min mi eddig csak frázisokkal, értekezletekkel s folytonos halasztgatásokkal akartunk segíteni! Társadalmi utón és pedig gyorsak kell rendezni ezt az ügyet, a mi mai állapotában nemcsak az államra és a társadalomra, hanem a helyi érdekekre nézve is nagyon, de nagyon veszedelmes. Hány hasznavehető munkás kéz, mennyi lángész pusztul el idő előtt, még bimbó korában, a kik pedig, ha felnőhetnének, anyagilag és erkölcsileg hasznára lennének az emberiség, a haza és szülővárosuknak!. De nem folytatjuk tovább. Mélyen a szivében ég az elhagyott szegény gyermekek sorsának kérdése mindenkinek, ki csak érezni tud és í I emberi szív dobog kebelében; e tárgyban felesleges minden további szó: itt tenni kell! szetóvel. Az emberevő »gyám« sietésre nógatja a gyermeket, ki alig birja lábait vonszolni. — Ne csoszogj, rivall rá! — Álmos vagyok, — szepegi a gyermek, — Még semmit sem kerestél bitang! éá ezzel nagyot kollint a válla közé. A gyermek halkan sikolt, megtántofódik éa virágcsokraival együtt elbukik a kemény kövezetét!. — Talpra! kiáltja a sötét alak, — aledd össze a virágokat. A gyermek nem mozdul. A sok éjszakázás kimerítette s midőn a földre esett, az álom ellen- állhatat an erővel zárta le pilláit. — No nem hallod ? Fatytyu, neked beszélek.. Beszélhet már, zsibbasztó álom nehezedett rá és érzékei eltompultak. A »gyám« káromkodva szedi össze virágait és felemeli a lábát, mintha rúgni akarná fájta egyet. De lemond kegyetlen szándékáról s vad haragja megenyhül az alvó védtelen gyermek gyengeségének látására. — Maradj itt hát güzü, mormogja, — ha kialudtad magad, majd haza találsz! Aztán megfordul s vontatott léptei egyhangúan kopognak á csendes éjszakában. Jó darab idő múlva valaki dalolva tántorog hazafelé. Üvegesedeft szemekkel és torzult képpel fenyegeti meg a keleti égen feltetszö hajnál derengését. — Korán jösz, — dörmögi. Miattad löktek ki te szemtelen hajnal I És amint keresztül-kassul méri az utczát, nagyot botlik az alvó gyermekbe.
