Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-08-07 / 57. szám

!. évfolyam. Eger, 1894. évi augusztus hó 7 57. szám. Szerkesztőség: Eger, Jófeai-utcza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és csütör­tökön d. n. 4 óráig fogad­tatnak el. kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Eger, Piacz ute/.a 4. szám Hirdetések héttő- és csütör­tökön d. u. 4 óráig fogad­tatnak el. Előfizetési ár: égés/; é re 6 fr, félévre 3 frt, negyed­évre 1 fr 50 kr. Egye-,szám ára 6 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Az „Egri Hitelszövetkezet". — Mozgalom egy hitelszövetkezet létesítése iránt. -— Eger, augusztus 6 Ismét egy újabb pénzintézet Eger­ben! A >/Hazai szövetkezetek köz­ponti hitelszövetkezete« igazgatóságá­nak kezdeményezése folytán Bara- nyay István és Szenkirályi Ödön újabban igen üdvös mozgalmat indí­tottak városunkban egy Egerben létesítendő hitelszövetkezet megalakí­tása iránt. Az általuk kibocsájtott meghívó, mely varosunk azon pol­gárait, kik az ügy iránt érdekkel vi­seltetnek í. hó 12-én délelőtt 10 és fél órára a város közháza gyűléster­mében értekezletre hívja, szószerint a következő: Meghívó. A »hazai szövetkezetek központi hitelszövetkezete« igazga­tóságának felhívására, melyszerint Eger városban hitelszövetkezet ala­kítása iránt kísérlet tétessék, alól- irottak felkérik Eger város azon t. polgárait, kik ezen hasznos intéz­mény létesítését előmozdítani kí­vánják, hogy folyó évi augusztus hó 12-én délelőtt 10 és fél órakor a városháza nagytermében tartandó értekezleten megjelenni szívesked­jenek. Eger, 1894. augusztus 2-án. Baranyay István Szentkirályi Odón. Hazánkban a hitelszövetkezeti ügy 1886. év végével indult meg Pest vármegye területén akként, hogy Karolyi Sándor gróf kezdeménye­zésével a vármegye, valamint a várme­gye közönsége áthatva a magasztos czél iránt, áldozat készségükből alko­tott tőkével megállapították, a »pest pilis sóit kis kun vármegyei hitelszövetke­zetet“ mint központot és a községek­ben a községi hitelszövetkezeteket, mely szerint a tagjai számára nyitott hitel alapján módjában volt a kis iparos és kis gazdának szükségleté­hez mért összegű kölcsönöket oly alacsony kamat fizetés mellett nyerni, a melyhez hasonló kamatért egy pénz intézethez is hiába fordult volna. A hét éves működés eredménye a fővárosi lapokban szám szerint nem régiben olvasható volt, mi elég bi- zonyságúl szolgál arra. hogy az egész intézmény teljes létjogosultsággal hir, nem csak, hanem még a kormány részéről is oly támogatásban része­sült miszerint most már nem me­gyei, hanem országos jelleggel ru- háztatott fel és az ország minden ré­szén alakuló községi hitelszövetkeze­teket fogad kötelékébe. A »hazai szövetkezetek központi Az Egri Újság tárczája. A gyerek. Mikor a százados »kert euch-«ra vezényelt, és abmarsot parancsol!, a legénység könynyebülten lélegzett föl. Jó kedvük kerekedett a fiuknak, amint végig lépegettek a poros ut oldalán, csendes csevegésben, a vezénylő tiszt biztatására még nótázni is kezdtek. Egyik-másik pipaesszálal szakított le a dülö- utig hullámzó búzaföldről, melyre piros fényt vetett a lemenő nap búcsúzó arcza. A század oldalán megy a hadnagy. Szép, nyú­lánk fiú volt, bálványa a legénységnek, hosszas, fehér, leányos arczczal, nagy szempilláktól beárnyalt kék szemeivel. Még a homlokán égett a/, édes anya csókja a kitől most is csak könnyezve tudott megválni, amint minden alkalommal, ha falusi magányában felkeresi a jó asszonyt. Pedig gyakran keresi fel. És áhítattal várja a napot a melyen ismét teheti. »Mézes kenyérrel csalogatják otthon,« dörmö- gik rá mogorván az öreg legények. De ezt ők csak úgy mondták és bármelyi- kők tüzbe, vízbe ugrana a kis hadnagy egyetlen szavára. Azonban a hadnagynak nincs ilyen tüzbe-vizbe ugrató parancsa. Megszokott katonai fegyelemmel végezi napi teend it és szép, pirulós leányarcán mindig ugyanaz az álmodozó szomorúság, mint egy befejezetlen ábránd. A gy íreknek a szive fáj ! A gyerek rosszul aludt. Szerelmes a gyerek, — mondogatják feli bb- valói nevetgélve, tréfás modorban. A gyerek pedig elpirul, zavarba jön, de mind­ezt oly utánozhatlan leányos bájjal teszi, hogy a vén századosnak kedve kerekedik megcsókolni az orezáját kélfelöl. Mert gyereknek hívja öl minden tiszttársa és fellebbvalója, — hisz a legfiatalabb had­nagya ö az egész ezrednek. Amint csendesen előre lépdel, anyjára gondol a kis hadnagy. Igen — igen — ilyenkor otthon a f. hér virágú akáczfa illatozik a ház előtt, alatta a kis pad, hol édes anyja ül és az a szép leány : a Vera. Gesztenye göndör haja körülröpködi rózsás arczát, fényes, barna szemeivel epedve tekintget fe­léje, amint közeledik a poros országúton. Haza ! . . haza ! . . . vágyakozik a gyerek forró szivének lüktető erejével. Ott látja már a rácsos kaput, azt a zöldre festett kis rácsos kaput, amiről a legénység nótája szól. Azon át nyújtotta neki ma reggel, amint a gyakorlatra mentek, ezt a szál rózsabimbót. hitelszövetkezete« nem nyerészkedési válalat, valamint a községi hitelszö­vetkezetek is tagjainak magas oszta­lékot nem nyújtanak hanem a főfe­ladat tagjainak a lehető legmérsékel- tehb kamat fizetés mellett kölcsönö­ket nyújtani. Megvagyunk győződve, hogy Eger város polgárai az alkalmat meg­fogják ragadni arra nézve, hogy ugyanitt a hitelszövetkezet megalakí­tásához belépésükkel hozzá fognak járulni, és nem kételkedünk az iránt sem, hogy a vármegye községei is igyekezni fognak saját területükben ily pénzintézet létesítéséről gondos­kodni. S. i. A közigazgatási bizottság ülése. — Saját tudósítónktól. — Eger. augusztus, fi. Hevemnegye közigazgatási bizottsága ma, hétfőn Kállay Zoltán dr. Hevesmegye főispán­jának elnöklete alatt ülést tartott, melyen 57 kisebb-nagyobb ügy nyert elintézést. A szokásos havi jelentések felolvasása után a következő nevezetesebb s közérdekű dolgok nyertek elintézést: A hatvani vasúti állvmás kibővítése. A magy. kir. kereskedelemügyi miniszter leiratot intézett a megyéhez aziránt, hogy a hatvani Itt van, a sapkájába tűzve, de most már el­tikkadt, szomorú, nem olyan üde, olyan harmatos, mint mikor az ö édes kezeiből kapta. Elnézi megnedvesülő szemekkel és szelid csó­kot nyom a kis virágra. »Ej, ej, — mormogja a nagybajuszu káplár — már megint az édes anyám szoknyájához buj- hatnékunk van !« A kis hadnagy pedig álmodik tovább. Mikor először hozták oda azt a leányt az anyja házába- Alig hogy két éve lesz. »Öreg vagyok, lelkem, fiam ! — mondogatta az édes anyja. Hogy te katonának maradtál, egye­dül lettem egészen. Ideveszem a megboldogult bá­tyám árváját, — a kis Verát.« És most ott van. Együtt ök ketten, a kiket legjobban szerei a világon, kiket nem adna a világért. Az anyám — a kedvesem! Az én reszkető ősz anyám — az én virító, hajnalarczu szerelmesem ! Haza . . . haza ! kiáltotta a gyerek szive jaj­gatva, keseregve. De erősen tartotta magát. Jó katona volt és semmit sem gyűlölt ury, mint a gyávaságot. Azzal az ö leányos arczával — az ő lesütött szemeivel1 A század befordult a város utczáin. Habt acht! hangzik a vezényszó. A legénység szigorú rendet tartva, fegyelme­zett sorokban halad előre — a tisztek délezegen

Next

/
Thumbnails
Contents