Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-07-24 / 53. szám
I. évfolyam. Eger, 1894. évi julius hó 24, S3, szám, Szerkesztöseg: 8ger. Jókai-mcza 2. szám I. em. Kéziratok hé*főn és csütörtökön d n. 4 éráit; fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak & 1 vissza. Kiadóhív tál: Eger, Piacz utp'.a 4. szóin Hirdetések héti,"- és csütörtökön d. n 4 éráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: égés: é r: 6 fr , félévre 3 frt, negyedévre 1 Ir 50 kr. Egye szám ára 6 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Hevesmegyeí Bank részv.-társasáa. — Egy uj pénzintézet. — Eger, 1894. jul. 23. Egy uj pénzintézet alakult ma a városháza nagytermében. Semmi sem igazolja jobban az uj pénzintézet alakulásának szükségét, mint az a nagyfokú érdeklődés, melyet a közönség az alakuló gyűlés iránt tanúsított. A városház nagyterme megtelt a részvényesekkel, s a legnagyobb érdeklődés mellett tárgyalták le a napirendet. A részvényesek sorában ott láttuk a kereskedőket, iparosokat és gazdaközönséget egyaránt, a kik között a részvények arányos megoszlást nyertek. Egyátalán nincsen szándékunkban a már meglévő pénzintézeteinket kisebbíteni, de konstatálhatjuk, hogy a tárgyalások során meg-megvillant a felszólalásokban s javaslatokban egy-egy olyan panasz, amelyet e lapok hasábjain legutóbb már mi is megérintettük. Azért is a tárgyalások során az alapszabályokon olyan kor- rekcziókat eszközöltek, melyek biztosítják az intézet kuláns üzletmenetét s biztosítják a részvénytársaság jövőjét is. Az Egri Újság tárczája, diiáító Ä&0. — Az Egri Újság eredeti tárczája. — Én hiszem még a szabadságot, A ragyogót, a fényeset. Szép, tiszta lesz az, mint mikor még A napon egy folt sem esett; Szép, szép lesz az! hisz folyvást erről Álmodnak a rab századok . . .; Szép, szép leend az! — csak előbb még Világosságot adjatok ! Világot a bús bujdosónak A börtön büzhödt fenekén, Hadd tudja meg: hogy jog, igazság Amiért küzködött, szegény. Világot a zsold katonának, Hogy ördög a sok szent király; A népnek: hogy bár jármot húzott, Az övé sem baromi váll. Vagy nem kell már világosság se? A bujdosónak van vigasz, Hogy a miért ő — tudva — vérzett, Jogát elnyeri az igaz ? Vagy tudja már a vágóhidra Hiába hurczolt katona, Kiváló gondoskodás tárgyát képezte az, hogy a hitelnyújtások joga ne egy mindenható kézbe fusson ősz- ' sze, hanem hogy az ilyen teljes ha- ’ talomszülte önkénykedések elkerül- tessenek. Már a túljegyzés folytán szükségessé vált redukciók is olykép eszközöltettek, hogy azok részvényeiből történjék a leírás, a kik többet jegyeztek, hogy ekként a részvények a közönség minél szélesebb rétegében oszoljanak meg. Az érdeklődés ekként a legszélesebb alapokat nyervén, az igazgatóság működése is ezen nagyközönség igazságos bírálata alá kerül évenként, a mi által egyeseknek túlságos nagyfokú befolyása egyelőre ki van zárva. Természetes tehát, hogy az uj pénzintézet a nagy közönségben bírván részvényeseit ugyanonnét fogja nyerni azt a támogatást is, a melyre mindaddig érdemes leend, mig alap szabályszerű céljainak megfelel. Végül még megjegyezzük, hogy az uj pénzintézet az iparvállalatok támogatását s uj iparvállalatok esetleges alapítását is felvette céljai közé. Ezzel úgy hisszük, hogy modern irányát is jeleztük az uj intézetnek, mely Hogy a miért ezrével hull el, Király szeszélye, nem — hona?! Vagy érzi, tudja, csakhogy hallgat A nép, az istenadta nép, Hogy megrendül a tróni-zsámoly, Ha végre egyet ő is lép? Vagy tudja, bár m é g hallgat azt a Zsarnok-remegtető mesét: Népár csöndes, ám hogyha bőszült Gátját kidönti szerteszét . . . ?! Én hiszek még a szabadságban, E kép itt van, alva, ébren. A szent Anyán a hivő nem csügg, Mint én csüggök e szent képen. És én hiszem, hogy meglátjuk még Fénnyelkörözve e napot . . . Szép, szép leend ez ! — csak előbb még Világosságot adjatok ! Hanále József. A regény vége. Novella egy — felvonásban. — Az Egri Újság eredeti tárczája. — Irta: Jánusz. Miczike kisasszony (hintaszékben rin- gázva magát, ásít): A — áhl . . . Az a papa ! Még reggel kellett volna megérkeznie s most sincs iránynak pénzügyi dolgainkban való megteremtésére nagy, igen nagy szükségünk van éppen a mai időkben, midőn a gazdasági válság megoldására városunkban ezen egyetlen módot tartjuk czélravezetőnek. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be: A városház nagyterme megtelt nagy közönséggel. A Hevesmegyei Bankrészvénytársaság tartotta alakuló közgyűlését. A megjelent részvényeseket Kovács Kálmán üdvözölte az alapitók nevében s felkérte a közgyűlést, hogy magának elnököt és jegyzőt válasszon. A közgyűlés elnökévé: Baranyay István, jegyzőjévé Kánitz Gyula dr. választattak meg. Ezután bemutatták az aláírási iveket, a befizetett összegekről szóló takarékpénztári könyveket, apróbb vitákkal megállapították az alapszabályokat. Az alapitók fentartván maguknak a jogot arra, hogy az elsőigazgatóságot ők nevezzék ki, ebbeli elhatározásukat a közgyűlésnek bejelentették. E szerint az első három évre igazgatók lettek: Dr. Kállav Zoltán, Altorjay Sándor, Bajzáth Sándor,’ Baranyai István, dr. TurcsányiGyula, Benitzky György, Graefl Jenő, Gombosi Mór, Horánszky István, Kánitz Géza, Koppély Géza, Kovács Kálmán, gróf Kegle vich Gyula, Lázár Menyhért, Okolicsányi Lajos, ^ dr. Schönberger Soma, dr. Schvarc Setét Sándor, Kánitz Dezső. A felügyelő bizottság tagjaivá megválasztotta a közgyűlés: Szokolav Lajos, Székely János, Bayer Henrik, Hoffmann Sándor, Ceekkel János részvényeseket. itthon! (az órára tekint): Féltizenkettö! . . . Ez mégis sok . . . Eliz néni megmondta különben. De ki hitte volna ? . . . Ez az Eliz néni mindent olyan jól megmond — előre!... És milyen csinos, kedves kis fészke van! Az a szép park, gyönyörű platánok és az a szép, előkelő társaság! Mikor a papa aratni ment birtokára és elküldött hozzá, kissé vonakodva mentem ; azt hittem, hogy a néni lakása csak egy istálószagu falusi kulyiba s ő maga egy ó-világból itt feledett antik matróna, a ki hozzá még buta is, mint egy . . . egy . . . gyöngytyuk és elhiszi, hogy a lelkek hazajárnak, hogy az álmok jelentenek valamit, hogy a kenyeret nem jó késsel aprítani a tejbe s még sok más efféle Csízióból kibetüzött bölcseséget ... És mily kellemesen csalódtam! A pergament szinü kiasszott mummiák helyett rózsás kedélyű vidám látogatók vettek körül s köztük az a kis huszárhadnagy, a ki csak tegnap is . . . Ejh, de ez a papa elrontott mindent. Haza hivatott. Már épen csak a vallomás volt hátra s az is olt lebegett az elegáns kis bajusz alatt ... és . . . és . . . most már ón uratkozhatom egyedül a »poros, kietlen termekben“ — mint a hogy a papa irta — hová ő nem akart nélkülem visszatérni. Nos, papa, én már itthon vagyok. És te? . . . Ah, ha Eliz néninek igaza lenne ebben is! Ha a papa csakugyan nem az aratás miatt járna oly sürüsn s oly szorgalmasan a tanyára, hanem a kasznárné bogár szemei miatt, ha csakugyan . . . Ejh, ez nem lehet igaz ; az én papám és (ajkbigyesztve) egy — kasznárné! . . . Nina szobaleány (belép): Kisasszony, egy távirat! (átadja és el.) i
