Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-07-09 / 49. szám

I. évfolyam.

Eger, 1894. évi Julius hó 9

49 szám.

Szerkesztőség:

Eger, Jókai-utcza 2. szám I. ein.

Kéziratok béÜSn és csütörtökön d n. 4 óráig fogad, tatnak el.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Kiadóhivatal:

Eger, Piacz-utc/.a 4. szám Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el.

Előfizetési ár: egész é r 6 ff, félévre 3 frt, negyedévre 1 fr 50 kr. Egye-szám ára 6 kr.

MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és

PÉNTEKEN.

dig ilyen esetekben nélkülözhetetlenül szükség van. Bővebben nem kell ezt kimutatnunk, hiszen világos dolog, hogy szemet nem lehet vasvillával operálni.

A ielekezeti iskolákban uralkodó anomáliákat tehát ilyen ütőn módon nem lehet megreparálni. Erre más mód van, még pedig csak egyetlen egy mód s ez az iskolák generális államosítása.

Bizonyos, hogy ez rengeteg pénzáldozatába kerülne az államnak, de az is bizonyos, hogy a véderő fentartási költségei szintén óriási pénzösszeget emésztenek fel s mégis megszavaztatnak e költségek. Már pedig az állampolgároknak itthon való teljes egyenlőséges teljes szabadsága van, olyan fontos dolog, mint a külső ellenségek elleni esetleges védelme. Bármennyi áldozatába kerüljön tehát az iskolák államosítása az államnak, annak előbb-utóbb be kell következnie, ezt • előbb-utóbb meg kell csinálnia, mert e felekezeti iskolák elelni gyakrsn jogos, gyakran csak képzelt sérelmekre alapitott panaszok napról-napra szaporodnak s e panaszok igen alkalmasak arra, hogy útját vágják annak a nemes intenciónak, melyet a mostani kormány az egyházpolitikai törvények alkotásával érvényesíteni kíván.

A felekezeti iskolák anomáliáit tehát kemény hírlapi támogatásokkal csak elmérgesiteni, de orvosolni nem lehet.

Az egyetlen orvoslási mód csak az iskolák generális államosítása lehet és illetőleg ennek egyik válfaja az iskolák községi jellegűvé tétele.

De az a módszer, a mely a város képviselőtestületében azt az indítványt diktálja, hogy a községi iskoláinkat adjuk át a katholikus felekezetnek, a sajtóban pedig a katholikus alapokból fen- tartott iskolákban ejtett óriási sérelmeket hiideti; ez a módszer ezen kérdés megoldására egyátalán nem alkalmas, de igenis alkalmas arra, hogy az emberek kétségbevonják az ezen módszerben rejlő konzekvencziát.

Egy katholikus.

Közigazgatási bizottság ülése.

— Sajót tudósi tónk tói —

Eger, julius 9.

Hevesmegye közigazgatási bizottsága ma, hétfőn Zalár József Hevesmegye alispánjának elnöklete alatt ülést tartott, melyen 159 kisebb-nagyobb ügy nyert elintézést.

Aszokásos havi, negyedéves és féléves jelentések felolvasásán kivül a következő nevezetesebb s közérdekű dolgok nyertek elintézést]:

Konzekvencia.

— A felekezeti iskolák. —

Eger, julius 9.

A társadalmi kérdések megoldása leginkább azon szokott hajótörést szenvedni, hogy a bajok orvoslása céljából teljes jóakarattal legtöbbször azonban tapintatlanul nyúlnak drasztikus esz- közökhöz.Ott hol bizonyos hagyományos szokásokat kellene kiirtani, egyátalán nem tanácsos a legerősebb irtószereket használni, mert ezek az irtószerek leggyakrabban érintvén egyéni hiúságokat is reakeziót szülnek. S ekként ott, hol tapintatos eljárással, engedékenységgel találkoznánk, éppen ott történik meg, hogy a legidegesebb ellenállást provokáljuk egy-egy kíméletlen támadással.

Sok jóakarattal, de egy kissé a földtől -magasabb álláspontból lett megtámadva a katholikus alapokból fentartott iskolák néhány csakugyan a korba nem illő szokása s illetőleg a növendékkel való eljárása viselkedése. Színigazság volt e támadásban, de céljának egyátalán nem felelt meg, mert erre annál kevésbbé volt alkalmas, mivel sokban nélkülözte azokat a kiméleti szempontokat, melyekre peAz Egri Újság tárczája.

Iduna elszöktetése.

— Egy szinházi habitue naplójából. — 3

— Az Egri Újság eredeti tárczája. —

Irta: WERNER GYULA.

Iduna ajtaja előtt állottunk. Megráztam a kilincset, az ajtó zárva volt. Bekiáltottam . . . semmi hang. Neki feszítettem vállamat az ajtónak s a sarkából kiemelt ajtón át diadalmasan behatoltunk haldokló szépem szobájába.

A szoba úgy el volt sötétítve, hogy az első pillanatban semmit se láttam. Mintegy megvakitva álltam a szoba közepén, mikor a díványról (melyen Iduna a világ legbájosabb pongyolájában, festői helyzetben feküdt) megszólalt drága, éd>-s hangja :

— Ki háborgat a halál küszöbén ? Még meghalnom sem engednek nyugodtan . . .

Felugrott, szétszórt fekete hajával és szobrász vésőjére méltó ruganyos idomaival felforralva fiatal véremet.

— Bátyám, ... sikoltá, kezeit védőleg maga elé tartva (miközben a pongyola bő uj- jából kiszolgáló fehér, gömbölyű karja elvetto eszemet) . . . bátyám, irgalom. Ne szakítsatok el Atillámtól... Ő nekem a feltámadás és az élet! ..

— Én vagyok, rebegém könnyes szemmel. Én vagyok, a te védőd, támaszod, rabszolgád 1

Ne félj, szivem szerelme, az egész világ ellen megvédelek.

Az észbontó öröm kiáltásával futott karjaim közé, erősen magához szorított, s csókkal clboritá ajkamat szememet, arezomat..

Az igazgató ragyogó arcczal járt-kelt körülöttünk s kezeit megelégedetten dörzsölve suttogá :

— Csak rajta kedveskéim. Turbékolj édes kis vadgalamb, itt a párod. Ö teljesen méltányolja a nagy áldozatot, amit érte hoztál. Elhagytad családodat: családod lesz ö maga. Eldobtad nevedet: ő odaadja neked az övét. Nem enged oda bátyádnak, hogy vérszomjas tigrisdühét töltse rajtad s elevenen befalaztásson őseid kastélyába. . . . Nem, ö elvesz, s a férjtől ki veheti el nejét ? Hol van olyan törvény, vagy hol az az erőszak?

Este megérkezel! Ottó. Első dolga volt hogy felkeresett legényszállásomon A fürdőzés nem használt neki Nekem úgy tetszett, hogy megsoványodott s hogy valami szomorúság érte. Sokkéi zárkózottabb és hidegebb volt mint egyébkor.

Most azonban nem volt időm titkait fürkészni, elmondtam neki szerelmi kalandomat Kinyilatkoztattam, hogy feltett szándékom Idu- nát oltárhoz vezetni. Tanácsát kértem arra nézve, hogyan avassam be boldog titkomba családomat s miként győzzem le anyámnak előrelátható makacs ellenállását.

Komolyan, egy szó félbeszakítás nélkül hallgatott végig. Gyöngéd, rokonszenves ragyogás volt szép szemében, csak akkor ránczolta homlokát, mikor tetemes adósság-csinálásomról számoltam be neki.

— Nagyon ártatlan vagy még, édes Til- dikém. — Ez volt a kényeztető nevem. — Befontak rútúl.

Felforlyantam.

— Te nem ismered Idunát.

Melankólikus mosolylyal felelt:

— Jól ismerem azt a virágfajt, amelyhez ő tartozik : bojtorjánnak hívják s az a foglalkozása, hogy gyanútlan járókelők ruhájába belekapaszkodik. Alig lehet aztán megszabadulni tőle.

Látta, hogy arczom elborul, s hogy érzékenyen megsértette érzelmeimet. Kezét csil- lapitólag karomra tette.

— Nem akartalak megbántani, Tildi. Örülök, hogy újra látom becsületes, nyilt arczo- dat, kedves, szerény ibolyám. Ma veled vacso- rálok, legalább bemutatsz a menyasszonyodnak.

A menyasszony szót észrevehető gúnynyal ejté ki, de a beszélgetést hirtelen másra tereié. A fürdőbeli életről beszélt s az ő szokott, finom megfigyeléseit kaczagtató módon adta elő.

Egy pillanatra újra a régi, vidám Ottóvá változott, de este a vacsoránál feltűnően hallgatag és rosszkedvű volt, bár Király Benő minden tudományát elővette felviditására.

Másnap valami vig operettet adtak, a nyári szinkör zsúfolásig megtelt.

Csodálkozásomra az egyik páholyban Csecse