Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-07-06 / 48. szám

I. évfolyam.

Eger, 1894. évi julius hó 6.

48. szám.

Szerkesztőség:

Eger, Jókai-utcza 2. szám I. em.

Kéziratok hétfőn és csütörtökön d. ti. 4 óráig fogadtatnak el;

Kéziratok nem adatnak

SRI ÚJSÁG

Kiadóhivatal:

Eger, Piacz-ntc/.a 4. szám Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. u, 4 óráig fogadtatnak el.

Előfizetési ár: égés-. é r- 6 tr, félévre 3 frt, negyedévre 1 fr 50 kr. Egye szám ára 6 kr.

MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN.

Két égető kérdés.

— A titkos prostitúció. Az utczák. —

Eger, julius 5.

A város képviselőtestületének mai ülését két igen fontos ügyben keletkezett vita töltötte be.

Az egyik a titkos prostituczió megfékezésének kérdése volt. Az eddig keztyüs kézzel kezelt ügy végre ma egy kissé bővebb megfontolás tárgyává tétetett, s ha positiv eredmény s illetve határozat nem is keletkezett e dologban, annyiban mégis előbbre vitetett, hogy a képviselőtestület rendkívüli fontos, égető s gyorsan orvoslandó kérdésnek mondotta ki s a kifejlett vita talán elég biztató lesz arra, hogy végre-valahára erélyes intézkedések tétessenek ezen komoly közegészségi veszélyeket tartalmazó ügy rendezésére.

A másik vita a város utczáinak kiépítése körül merült fel.

Összesen 3000 írt állott a város rendelkezésére az utczák javítására. Ebből a Bukuli csatorna kiépítése egy jó részt már elvont s a megmaradt összeg legfölebb egy kisebb utcza kiépítésére lett volna elégséges.

A tanács által benyújtott tervezet

hosszabb vitát provokált. A képviselő urak sorban felállottak, hogy saját lakta utczáikat a kiépítésre ajánlják. Nem róvjuk fel gyengeségnek a képviselő urak felszólalását, mert a felszólalásokból, de saját tapasztalatainkból is bőségesen meggyőződtünk arról, hogy utczáink a leggyatrább, a legelhanyagoltabb stádiumba vannak.

Ámde a bajokon segíteni apró foldozásokkal többé nem lehetséges, itt gyökeres orvoslásra, generális útépítési tervekre van szükség, mert az is kétségtelen, hogy az egyik utcza- adó fizető polgárai utczájuk rendben- tartását ép’ úgy megkövetelhetik, mint a másik utcza polgárai.

A vármegyén a hasonló bajok, viták és ideges felszólalásokat immár megakadályozták azzal, hogy az utak általános kiépítését mondották ki s e czélra 400 ezer forintos kölcsönt vettek fel. A vármegye példáját kell követnünk ide s tova nekünk is, mert mihamarabb megfogunk győződni arról, hogy évenkint elköltünk

3—4 ezer forintot útépítésre s ez a toldozás-foldozás a pénzt felemészti, de rendezett u t c z á i nk ekként sohasem lesznek. Még talán vállalkozó is fog akadni arra,

hogy a város összes utczáit kiépíti oly összegért, melynek évi törlesztése a mostani évi hozzájárulást nem sokkal fogja felülmúlni.

A város adófizető polgárai jogos panaszait, csak így lehet orvosolni, az ideges felszólalásokat és vitákat csak így lehet majd kikerülni a képviselőtestület üléseiben is s egyúttal csak ekként remélhető, hogy utczáink végre valahára járható karba hozatnak.

Eger, julius 5.

Közigazgatási bizottsági ülés. Heves- megye közigazgatási bizottsága hétfőn, e hó 9-én délelőtt 10 órakor ülést tart a megye székházában.

Az állandó választmány ülése. Heves megye állandó választmánya hétfőn délután 4 órakor a megye székházában ülést tart.

A képviselőtestület közgyűlése.

Saját. I alósitónktól —

Eger, julius 5.

Eger város képviselőtestülete igen gyéren látogatott közgyűlést tartott ma délután, melven a következő nevezetesebb dolgokat intézte el.

A reáliskola. Grónay Sándor polgármester a következő beszéddel számolt be budapesti útjáról:

»Engedjék meg, hogy a reáliskola kiAz Cgri Újság tárczája.

Iduna elszöktetése.

— Egy színházi habitue naplójából. — 2

— Az Egri Újság eredeti tárczája. —

Irta: WERNER GYULA.

A világ minden zuga Iduna képével volt tele, ez ragyogott a napban, holdban, csillagokban. Valahány kedves és szelíd állat van a földön, az mind rendelkezésére állott Király Benő képzeletének, hogy a „te gerhabokból kilépő“ Iduna-Vénust hozzá hasonlítsa.

Elnevezte galambnak, fülemülének, fekete rigónak, mókusnak, cziczának ... s ki tudná még minek ? Karcsú illatszeres és befőttes üvegek, egy pohár granátszinü sashegyi, egy cserép muskátli... mind Idunára emlékeztető öt.

Kifogyhatatlan volt e kitűnő hölgy erényeinek magasztalásában. De voltak erszényemre nézve költségesebb gondolatai is.

Ha valamelyik ékszerész kirakatában egy sor igaz gyöngyöt látott, Iduna jutott eszébe: hogy illenék hófehér nyakára e gyöngy. A gyémántos karpereezröl a „vadgalamb“-nak gyémánt-szivére gondolt, mely nagyon meg- érdemlené, hogy kedves meglepetést szerezzek neki. Ha divatos selyemszövetet, drága csipkét, vagy valami feltűnő csecsebecsét látott, sohasem mulasztá el fölhívni rá figyelmemet, ezen aranymondással fejezve be szavait: szépet a szépnek, ad formám: kedveset a kedvesnek, mely mondás valamelyik Shakespeari darabból maradt meg elméjében.

Ez alatt az egész kis város viszonyunkról beszélt, de volt is oka rá.

Fogatom órák hosszáig áldogált a „Két bárány“ előtt, mert Iduna azt kívánta, hogy daczoljunk a világgal, s ily módon adjam értésére a kisváros szájtátóinak, hogy a nap nagy részét az ő lábainál [öltöm.

A színészek számára fenntartott páholyban ültem, ahová Iduna is feljött, ha az nap nem játszott.

Ha játszott, óriási kamélia bokrétát nyuj- tattam fei neki a színpadra, a mit ő szivére tett kézzel szokott megköszönni. Annyira csak nekem játszott, hogy a közönség pisszegni kezdett, a mit én azzal toroltam meg, hogy megvetéssel hátat fordítottam az egész kisvárosi publikumnak.

Templomba kisértem, a sétatérre vittem, mikor a legtöbb ember járt, s kikocsiztam vele. Ott ült mellettem világos szinü ruhában, s néha ő hajtott, elragadó bájjal tartva kezében a gyeplőt, mialatt fénylő, fekete szemével merően a lovak hátára nézett. Boldog lovak!,.

Egyik forró nyári délután elnyomott az álom. Szobámban a redőnyök gondosan le voltak eresztve s én a félhomályban a díványon aludtam. Egyszer csak valaki halkan kinyitia az ajtót, a nyári délután vakító világosságát bocsátva be. Király Benő jött, oly szomorú és izgatott arczczal, hogy megrémülve kiáltám:

— Valami baja van Idunának? beteg?

— Ha csak beteg volna szegény kis vadgalamb, suttogá bánatosan s lecsüngő karral

állt a szoba közepén, mint egy kissé vastag szomorútiizfa.

— Meghalt ? sikoltám felugorva s őrültként rohanva hozzá.

Ugyanazon a bánatos, csendes hangon válaszolt.

— A halál megváltás volna neki. Ő él.

Megragadtam vállánál fogva s kíméletlenül megráztam. Nincsen az az északi szél, a mely jobban megrázza az erdőt, a hogy én megczibáltam az én vastag szomorú fűz fám galylyait.

— Beszéljen hát ember, ne vágjon nekem ily baljóslatú pofákat, hördültem rá.

Nem is igyekezett kijutni kezeim közül, még folyton ráztam, miáltal beszéde kissé szakadozottá lön.

— Pofákat! micsoda szekszpiri erő van ma beszédében. Oh Hamlet, ön elfogja veszteni Oféliáját. . . Mindent megvallott nekem. . . Ő előkelő szülők gyermeke, aki a legelőkelőbb kérők közt válogathatott volna. . . De megszökött, úhagyta a szülői házat, mert szerette önt. . . . Igen uram, ő ismerte az ön hősi tettét, mikor pusztakézzel egymaga rohant meg egy ezred német zsoldost. Gáncsnélkűl való Bayard hősvirág, ön szüleitől elrabolt egy forrón szeretett leányt, aki nemének dísze volt. Igen, elrabolta. . . 0 mert ő ön után szökött... 0 mindent feláldozott önért, arait csak nő felála dozhat egy férfinek . . . S most a bátyja rátalált. Haza fogja vinni . . elevenen befalazz-