Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-06-12 / 41. szám
I. évfolyam. Éger, 1894. évi junius hó 12 41. szám. Szerkesztőség : Eger. Jókai-utcza 3. szára I. era. Kéziratok hétfőn és csütörtökön d. u. 4 óráig fogad tati.ak el. Kéziratok nem ada'n k vissza. f Kiadóhivatal: Eger, Piacz-ute/a 4. szám Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. n. 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész ó r 6 fr, félévre 3 frt, negyedévre 1 fr 50 kr. Egye. szára ára 6 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. SzinUgyi bizottság. — A színházi választmány figyelmébe. — Eger, junius 12. Ismét a küszöbén állunk a mi kis időre terjedő színi szezonunknak. leniét előtérbe tolulnak színházi viszonyainknak nyomorúságai. Valóban abszurd állapotok uralkodnak nálunk színház dolgában. Van egy állandó színház bizottságuk, de nem tudjuk kik ennek a tagjai? Van állandó színház alapunk, — de nem tudjuk, hogy hol van ez az alap, mennyi ez az alap, ki kezeli ezt az alapot és ki kinek számol ezzel az alappal ? Van egy színkörünk, de ennek a vi szonyai ismeretlenek, mivel az ügyeket kezelő választmány emlékezet óta miről sem tudatta a részvényesek közgyűlését. S végül van szinkörügyünk, a melynek intézése a közönség megkérdezése és részvétele nélkül — talán rendőrileg — intéz- tetik. A művészeti élet ezen rideg kezelése okozza aztán, hogy színházi viszonyaink a legkezdetlegesebb stádiumba estek vissza Mert hangsúlyoznunk kell, hogy a mi színházi viszonyaink visszaestek. Visszaestek abba a stádiumba, a melyben a mezővárosok színházi élete tengődik. Évek óta egy szinházdirektor hozza ide pár hétre azt a társulatát, melyet a virágvasárnapi feloszlás alkalmával összetoldozott foltozott, s a mi szezonunkat arra használja fel, hogy téli évadját előkészítse és szervezze színtársulatát. Tehát a téli szezon próbáit itt tartja nálttnk és még abban a szerencsében sem részesülünk, hogy főpróbákat élvezhetünk, hanem látnunk kell egyik nyárról a másikra a vidéki színházi erők gyengeségének szárnypróbálgatását egyenként. Olyan próbakőnek használnak fel bennünket, amelyben tisztulást nyer az alkalmatlan rész s azután egyben kitűnő eszközül szolgalmik arra, hogy kihúzza velünk a színtársulat a nyári fürdőszezont. Szóval pár év óta a nyári szinköri szezonunk nem állandó állomáshelyül, hanem időpótlóul szolgál. Va óban csodálkozunk ily körülmények között, hogy egyátalán akad színházlátogató közönség. Mert ismét csak hangsúlyoznunk kell azt a sokszor hangoztatott véleményünket, hogy ma már Egerben frázisokkal közönséget színházba csőditeni nem lehet. A mi közönségünk a színházban műélvezetet keres és követel, mert a nyelv terjesztés kulturmissiója itt csak üres frázis. Ha pedig a közönség műélvezet helyett ásításokat provokáló szárny-próbálgatásokra talál a Hunyaditér deszkaalkotmányában, akkor bizony nem csoda, ha a szinházi szezon megnyitását követőpár nap múlva gyérülnek a közönség sorai. Szerel nők, ha a sokféle szinházválaSzt- mányból egy öntudatos, szakavatott, a közönség Ízlését ismerő szinügyi választmány alakulna, melynek feladatává tétetnék a mi szinházi viszonyaink istápolása, de teiiné- szetesen kontrollirozása is. Szeretnők, ha a választmány a maga hatáskörében indított mozgalmakkal biztosítaná a szinházi szezon erkölcsi és anyagi sikerét, de egyúttal ellenőrizné, hogy a szinházi direktor urak ne utazzanak „ n y e 1 y t e r j e s z t ő k u 11 u r- missióban“ s illetve e cziiu alatt társulatuk nyári költségeinek kiszorításában, hanem műélvezetet nyújtó előadásokat is produkáljanak. Addig, _mig egy ilyen bizottság n$m alakul, addig sikeres szinházi szezonról szó sem lehet. Szives figyelmébe ajánljuk e sorokat a sokféle szinházi választmányi tag uraknak most, mikor ismét egy kétes sikerű szinházi szezon előtt állunk. Eger, junius 11. Egerváros közgyűlése. Egerváros képviselőtestülete csütörtökön, e hó 14-én dél után 2 órakor G r ó n a y Sándor polgármester elnöklete alatt közgyűlést tart a város közházának tanácstermében. Az Egri Újság tárczája. Egy pipa dohány. Kaiczolat — Az „Egri Újság“ eredeti tárczája. Nem dicsérem magam, de azt az irigység som tagadhatja meg tőlem, hogy papnövendék koromban meglehetős szónok voltam. Igazolja ezt azon körülmény, hogy liabár mai nap minösitvényi táblázatomban mindenből csak »kielégítő« érdemjegyet kapok is, az az egy el nem maradhat belőle, hogy előadásom kitűnő. Különben megmondhatják, kiknek szerencséjük volt velem egy társaságban lehetni; selyp orrból beszélő nem vagyok, az »r» betűt nem kettőzöm, a szavak végét el nem harapom, a szótagokat nem ismétlem; hangom (a kivételes eseteket kivéve) csengő, tiszta ; szóval, előadásom szép s oly folyékony, hogyha valahol valakivel valamiről beszé ni kezdek ritkán jut más szóhoz. Ez pedig papnál fölötte nagy előny. Ha ez el kezd beszélni (értem a szószékből) mindenkinek hallgatás a helye. Azért nem is vehetik tőlem, papviselt embertől rósz néven, ha mindig magam sietek beszélni; a szokás második természetté válik, mondja Fontag. Ismert szónoki tehetségemnél fogva a bod- roghközi járás legtöbb községében én voltam meghiva a búcsú napján tartandó szent beszédre, a mi nem mindennapi dolog. Búcsú napján ugyanis boldog," boldogtalan, szegény, gazdag, ur, szolga, szóval, mindenféle rangú és rendű ember összegyűl a templomban; ha a középosztálynak beszélsz, az úri osztály neheztel; ha szavaidat a középosztály mellőzésével az úrhoz intézed, a köznép nem ért s ebben fekszik a bölcseség titka, hogy oly beszédet tarts, mely a társadalom minden osztályát egykép érintse, különben szónoklatod hatását veszti. Elég az hozzá, hogy a többek között a ga- ranni búcsúra is én lettem szónoknak felkérve. A feladat fölötte nehéz volt. Tudtam, hogy ott les znek a gróf Buttlerek, Klobusitzkyék, báró Barkóczyak s a környékbeli gazdatisztek, kik előre kijelentették, hogy erős bonczkés alá veszik az »a'.yuska« (mert igy hivtak a vidéken) szónoklatát, — de ez korántsem aggasztott annyira, mint a gan.ni szép tiszttartóné azon kijelentése, hogy minden áron zavarba fog hozni. Minthogy Garan a berzenczei anyaegyházhoz tartozó fiókkőzség volt, a tiszttartó szokott a szónokért küldeni. Végre elérkezett a várva-várt nap. Hajnali harangszókor felkeltem s a zárda udvarán fel-alá járva, a szentbeszédröl gondolkoztam. Egyszer csak nyílik a kapu, egy ökrös szekér vonul be az .udvarra, s a gazdája a «prédikáló» tisztelendöt keresi, mert ö van küldve érte. Tudtam, hányat vert az óra, tudtam igen jól, hogy ez nem a tiszttartó, hanem a szép asszony müve, mégis hivatásom fontosságát átérezve, fel sem akadtam e kis tréfán, hanem szépen felültem reggeli 5 órakor. A ki Zemplén-megyót ismeri, tudhatja, hogy Garan község az imreghi zárdától másfél órányi járásra van gyalog, a mennyiben a jámbor utazó a Latorcza partján vezető ösvényen halad; de kocsin oly nagy kerü'őt kell tenni a rakon- czátlan Bodrogh ás Latorcza kiöntései miatt, hogy jó lovakon is betart 2 óráig, — hát még Ökrös szekéren ? . , — Mindegy — gondolá i — mégis inkább szekéren, mint az apostolok lov,.in ; mert nincs csúnyább, mint ha az ember búcsúra gyalog megy, — mondja igen találóan Fontág. Épen elsőt harangoztak, midőn a tiszttartó ur udvarán leszálltam, hol is a sok buosu vendég hahotával fogadott. — Nem jött zavarba atyu?ka — kérdi tőlem, nevetve a szeretetreméltó tiszttartóné — mikor az ökrös szekér oda állt érette ? — Korántsem nagysád; ha Krisztus urunk, a zsidók királya a világ megváltója egy közönséges szamáron be tudott vonulni Jeruzsálembe, miért ne jöhettem volna én az Ur igénytelen szolgája, ebbe a sárfészekbe ökrös szekéren ? — Tessék az ebédlőbe besétálni atyuska — folytatja tovább — egy kis gyomorerősitö papra- morgót bevenni, nehogy zavarba jöjjön. Körülálljuk az ősi asztalt, a háziasszony önt; — iszunk. De alig emelem poharamat számhoz, érzem, hogy én »gugyi« helyett spiritust kaptam. Mintha nem is érezném, kihajtom az egészet, — a csöndet hangos nevetés váltja fel, én mégis úgy teszek, mintha a legjobb törkölyt ittam volna.
