Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-06-05 / 39. szám

4

I

— A koronázás évfordulója. 6 felsége koronázásának 27 éves évfordulóját pénteken, e hó 7-én fogja megülni Eger közönsége s a hivatalos világ. Ez alkalomból a főszékesegyházban ünnepies szentmise fog tartatni.

— A Tisza halottja. A tisza-abádi révnél május hó 29-én egy feloszlásnak indult férfi- bullát fogtak ki a Tiszából, s benne a múlt év november hó 15-én nyomtalanul eltűnt Sebe s t é n y János sarudi lakosra ismertek. A hullán kiilerőszak nyomai nem látszanak s igy hihető, hogy az vagy véletlen szerencsétlenség; vagy öngyilkosság folytán került a Tisza hullámaiba.

— Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás

egri helyi bizottságától a következő felhívást vettük : Az 1896. évi országos kiállít As miskolci kerületi bizottsága megalakult s a tőle telhetöleg mind nt elkövet, hogy e nagy ünnepen három vármegyéjének Borsod, Göinör-Kfshont és Hevesnek mezőgazdaságát, iparát és kereskedelmét e vármegyék múltjához és jelenéhez képest méltóan bemutassa. Ámde a kerületi és helyi bizottságra ebbeli feladatának megoldásában, mint a felmerülő irodai, nyomdai költségek viselésében, továbbá >zon kiválóbb és szegényebb sorsú kisiparosok részvételének biztosításában és segélyezésében, akiknek a kiállításon való megjelenése szükséges és kívánatos, tetemes költségek járulnak. E költségekhez a miskolczi kereskedelmi és iparkamara anyagi erejéhez mérten már hozzájárult s 1894. évi költségvetésében e czélra 500 irtot irányzott elő, de ez a nagy ezél eléréséhez még távolról sem elégséges s azért a szükséges összeget társadalmi utón kell összegyűjtenünk. E nemes s nagy czél elérése végett, társadalmunk minden tényezőjére a törvényhatóságok, városok, tehetősebb községek, vállalatok, társaságok és egyesek hazafias érzésére és áldozatkészségére bizton számítunk. A begyült összegek felett a kerületi bizottság határoz, de abból a helyi bizottságok javaslata alapján első sorban az illető kerületben lakó iparosok fognak segélyeztetni. Felkérjük ennélfogva, hogy e czélra bizonyos összeget költség- vetésében évenkint felvenni, vagy egyszer s mindenkorra járó adományt”megajánlani s erről bennünket értesíteni méltóztassék. Eger,

— Elragadó, isteni volt, bájos Lidia.

— Képzelje csak lelkem, hat illatos levelet kaptam ma reggel. Ha, ha! Ép egy fél ■ tuezat. Köztük volt azé a vén. köszvényes öreg úré, a ki a sarokpáholyból olyan rettenetesen látcsövezett. Mit szól hozzá ? a vén rué valami kéjutazásról, Tátrafüredröl s tudj’ Isten, mi mindenről beszél. Na meg aztán valami szerencsétlen diákgyerek is irt. De még csak nem is verset. Szerelemről, boldogságról, öngyilkosságról beszél a kis bohó. Igazán nincsenek ma már gyermekek.

— Hja! A szívnek megtiltani nem lehet, . .

— Ugyan ne bolondozzék már, csak nem lett talán szerelmes maga is ?!

— Ki tudja, bájos asszony ? Ki tudna az ön bájainak ellentállni ?

S a diva felelete ezüstcsengésü kaczaj volt.

* *

*

— Édes Elemér bácsi, mutasson be Lidia ö nagyságának.

— Kedves öcsém, nem ajánlom ugyan ezt az ismerkedést, mert attól tartok, hogy mélyen bele találsz nézni a Lídia szemeibe, az pedig nem tanácsos; ámde, ha úgy tetszik, jöjj.

Pár perczczel később remegve hajtja meg magát a gyerek-ifjú a diva előtt.

S pár nap múlva állandó vendége volt a diva öltözőjének.

Lídiának eleinte tetszett ez a bolondos fiú, a ki kísérte mint anyját, ott ült öltözője előtt előadásokon át, leste minden mozdulatát, gondolatát

1894. májas 8-án. . Mednyánszky Sándor elnök, Ka ni tz Jenő, jegyző. —Adományokat szerkesztőségünk is elfogad és nyilvánosan nyugtáz.

— Katonai felülvizsgálat. Pénteken, június hó 8-án katonai felülvizsgálat fog tartatni a megye székházában.

— A munka áldozata. Röviden, egy szűkszavú levélben jelenti hatvani tudósítónk, hogy egy munkás lezuhant május 31-én J/4 9 órakor reggel a hatvani most épülő állami iskola emeleti állásáról, melynek legfelsőbb részén állva, az épület homlokzatán dolgozott. A neve Braun Manó volt a szerencsétlen fiatal embernek, bádogos volt s egy Heves melletti faluból való. Most a halállal vivődik iszonyú zuződásai következtében, de ha felgyógyul is valaha, nem lesz többé ép és egészséges ember soha. Ennyi az egész. De kell-e ennél még több is ? Valóban e megtörtént szerencsétlenség daczára is az isteni gondviselés különös kegyelme őrködik itt az épitkezésnéi dolgozó munkások élete felelt. Az a könnyelmű és vétkes gondatlanság, mely olyan könnyen odadobja a szegény munkásosztály testi épségét és életét a katasztrófáknak, talán sehol sem nyilvánult oly kirívó módon, mint épen Hatvanban. Ez már a második szerencsétlenség ennél az épitkezésnéi. Tavai, az alapozás földmunkálatainál is történt szerencsétlen- ség. A laza homokrétegben minden támasz nélkii] ásattak le 2—3 métert a szegény munkásokkal, s amint előre sejteni lehetett, a föld leomlott és több munkást súlyosan megsebesített, egyet pedig agyon nyomott az aláhulló földtömeg. Az idei áldozat Braun Manó. Csakhogy öt nem az aláhulló földtömeg zúzta agyon, hanem a bűnös könnyelműséggel összehozott állás döntötte könnyen végzetessé válható bajába. Egy hozzánk beküldött rajz szerint ugyanis az emeletre felérő állás három szál deszkából állott, melyek minden korlát nélkül két kecskelábra voltak fektetve. Ily formán:

X X

A deszkák vége tehát támasz nélkül állott a széditö magasban s igy csőd i-e azután, hogy a szegény fiatal ember lebillenve arról, áldozata lett a vétkes könnyelműségnek? De már megtörténi, a vizsgálat megindult s hiszszük, ennek alapján utol fogja érni az igazságszolgáltatás keze azokat, kiknek gondatlansága vesztél okozta a szerencsétlen munkásnak.

s szegényke még beszélni is alig mert hozzá. Szinte attól tartott, hogy olyat talál mondani, a miért mindjárt elűzi köréből.

Azután meg talán sajnálkozott is e folytonosan beteges, lázban égő ifjún, ki gyakran fojtotta el ziháló melléből feltoluló köhögését, hogy ezzel se legyen valahogy terhére e bűvös asszonynak.

Sajátsága már az ilyen, tüdejükben pusztulást hordó, kivált ifjú embereknek, hogy szerfelett hajlanak az ily beteges szenvedély felé.

Végre is azonban egy primadonna nem tarthat maga mellett ellenőrt. A Gyula gyerek lassanként minél többször mutatkozott feleslegesnek. Különösen, mióta az a bizonyos vén rué nyomós érvekkel kezdte bizonyítani szerelmét. A kis város közönsége elragadtatással beszélt a díva újabb és újabb ékszereiről. Ezeket az ékszereket a Gyula gyerek is megbámulta s nem egyszer ötlött fejébe a gondolat: vájjon honnan kerülnek e kis vagyonnal felérő drágaságok ?

Ám maga is megrettent a gondolattól, hogy a bájos ideál, az isteni Lidia, kit mint az asz- szonyok eszményét imádott e gyerek-ember, hogy ez a Lidia . . az a vén rué ... ah! ez nem lehet.

Bármint igyekezett azonban kiverni fejéből e gondolatot, bármint akart tőle szabadulni: ólomsúlyként nehezedett ez lelkére s lázban tartotta napokon át. Sőt fokozta szenvedélyét ez a rettenetes kétkedés. Álmatlan éjszakákat lázas állapotban eltöltött napok követtek.

— Hírek a lövöldéből. Az egri polgári lövésztársulat f. hó 10-ére, vasárnapra tervezett ünnepies dijlövészetét tekintettel az »Egri Dalkör« ugyanekkor tartandó érsekkerti nyári mulatságára, elhalasztotta, egyszersmind elhatározta, hogy tagjait a társulatnak a dalkör iránti meleg rokonszenve kifejezéséül a mulatságon leendő minél tömegesebb részvételre fogja felkérni. — Az e hó 3-án, vasárnap tartott kisebb dijlövészet alkalmából, a minden vasárnap egyesületi díjul kitiizelni szokott 3 ezüst forintot legmélyebb hatos lövésével ifj. Ringelhann Imre nyerte el.

— A komlói orvtámadók. Szászi Jánost Komlón május 24-én éjjel 10 óratájban az ut- czán többen megtámadták és a náluk volt botokkal véresre verték. A megindított nyomozás kidéiitette, hogy az orvíámadók Kádár Gábor. Csátlii András, Csáthi József, Molnár ZsigmondJ Szász F. renc és Csontos Antal voltak, kik közül az első ütést Kádár Gábor mérte a szerencsétlenre, ki az ütés következtében azonnal a főidre roskadt. A többiek csak ezután láttak hozzá embertelen nninkájokhoz. Az eset most a hevesi kir. járásbírósághoz van feljelentve.

— Kritikus napok. Falb Rudolf csal ha" tat lan viharpróféta babérjai ismét szaporodtak egy levéllel. Mára ugyanis kritikus napot jósolt a ludós német, az igaz, hogy csak olyan hátulkullogó másodrangu kritikus napot, de hát ismét csak csalódott a jó öreg, nem ugyan a kritikus i apban, hanem a dátumban;, — mert az igazi kritikus nap három nappal ezelőtt volt — Bécsben.

— A cseri erdő titka L'pkovics Pál fel- debröi lakos e hó 9-én reggel, mint rendesen az ö régóta megszokott csendes szótlanságával és szelídségével vállára vette kapáját s kiment dolgozni a cseraljai dűlőben levő földeeskéjére. Délre járván az idő, hűséges felesége kivitte a meleg ebédet a forró napon, munkában izzadó férjének, azonban nem találta a földön; azt Kivén, hogy a férj megunva az ebédre várakozást, a faluba vezető másik utón hazament, — ö is sietve visszatért, hogy ne várakoztassa férjét. Haza érve, Lip- kovicsnak hírét se hallotta; senki se látta, hogy visszajött volna. A szegény asszonyt nyughatat- lanság fogta el, újból kisietett a mezőre, hogy a szomszédföldeken dolgozó ismerősöktől megkérdezze, nem látták-e férjét s nem tudják-e, hová ment. Ezeket sem találta ott, néma üres volt a környék. Egy borzasztó sejtelemtől megragadva a dűlőre támaszkodó cseri erdő felé esett tekintete, arra vonzotta valami titkos hatalom. Men

— Csak tudnám, csak kérdeni merné mt vájjon birom-e szerelmének . . . jóindulatának csak porczikáját is?

* *

*

— Édes lelkem, maga beteg, hisz egészen lázban van. Nos, nézze édesem, ma felmentem magát. Majd haza megyek egyedül. Nyugodjék le ma korábban. Isten vele.

Ha azt kívánta volna az imádott diva tőle, hogy mászsza meg az Eiffel-tornyot, könnyű lélekkel kísérelte volna meg a lehetetlent. De arról, hogy a színházból haza kisérje, fájó szívvel mondott le.

— Nos! hát menjünk haza, ha ő úgy kívánja.

Megindult s ment-ment, maga sem tudta, hová.

Csakhogy mikorra a színház közönsége kitódult ott állt ö is egy fához támaszkodva, szemeit mereven a színpad kijárója felé szegezve.

S fürgén, könnyedén jött ki az isteni Lidia — a sarki páholy kopasz bérlőjének karján.

— Az a bohó gyerek! alig tudtam lerázni a nyakamról.

S hallatszott ismét az ezüstcsengésü kaczaj.

Tompa zuhanással, villámütöttként rogyott össze a gyenge gyermek. Kalapja messze elhúllt s a hüs éji szellő széjjelkuszálta fekete fürtjeit. Arcza falnál fehérebb, szemei becsukvák.

* *

*

— Legyen elkészülve a legrosszabbra ure i. Ily hosszú lázas állapot erősebb szervezetet is