Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-05-29 / 37. szám

2

:< Ött lestVérharczot yivtünk s elbuktunk, most iia inból csatasikra szállunk a zöldasztaluál, ::em sak önmagunk között, de felfelé is meg iog kelleni villogtatni a kardot, a mi bizony- nyíl megkétszerezi erőnket, megaczélozza idegeinket s győzünk vagy elbukunk — végleg,

A közelebbi napok alatt reáliskolánk ügyében a kővetkező újabb'mozzanatok történtek: *

Egerváros képviselőtestületének május 1.0 én kelt megbízásához hiven, f. hó 21 én tli'nay Sándor polgármester egybehívta az egri állami alreáliskolának tőreáliskolává történő kifejlesztése tárgyában kiküldött - bizottságot s az ez alkalomból hosszas vitatkozás után olyatén megállapodásra jutott, hogy a váios a reáliskola fentartásához eddigi hozzájárulásának arányában, minden további osztály lé'csitésekor annak fentartására évi 750 frtot í-.djon, a megnyitandó tantermeket bútorozza be, a mostani iskolai épületet adja át s ezenfelül :nég 40,000 frtot szavazzon meg a mostani épület kibővítésére szükséges telekvétel és építkezési költsége fedezésére

Okulva azonban a bizottság múltkori élőiéi jesztésének balsikerén, elhatározta, hogy mielőtt megállapodásaival a városi képviselőtestül 3t elé lépne, előbb a közoktatásügyi kor- ■.ránynakifogja b' mutatni tervezetét s csak azután terjeszti azt elő a város közgyűlésén. Ez okból a bizottság egy albizottságot küldött lri saját kebeléből, melynek feladatává tette az ügynek a minisztériummal való elintézését.

Az albizottság, melynek tagjai Grónay Sándor polgármester, Babócsay Sándor és A Iföldy Dávid dr. voltak, kedden, e hó 22-én indult útnak Szed erkényi Nándor, Eger- vA'.'os országgyűlési képviselőjének vezetése mellett's másnap, szerdán délelőtt 11 órakor tisztelgett C s áky Albin gróf. kultuszminiszternél, k'nek Grónay Sándor részletes előterjesztést tett a bizottság által megállapított újabb tervezetről, melyet a miniszter figyelmesen hallgatott végig s midőn még a kifejlesztendő reáliskola ügyében a múlt képviselőtestületi elutasító határozat felől tétetett magának kimerítőbb jelentést, azt az ígéretet tette, hogy a bizottság által javaslatba hozott alapon is kész a várossal újabb tárgyalásokba bocsátkozni, de az előterjesztést

Georgina is csinos frou-frout visel s cseresznyeajkai közt ott van a czigaretta is. Szerette volna, ha olyan leányt kap, kinek olyanok a szemei, mint Georgináén

Három hónap múlva azt mondja Porgie Georginának, hogy neki el kell utazni s Georgina 1 érjen vissza a szülei házhoz.

A leány sirt. Miért kell neki Porgiet elhagyni, hűkor olyan jó dolga volt ez angol mellett, aztán iv,eg szerette.

— Rangoon-ba utazom, szólt Porgie. Egy hónap múlva visszatérek, addig légy apád házánál. Adok neked kétszáz rupiet.

— Ha csak egy hónapra távozol, minek akkor kétszáz rupie ? Ötven is elég. De maradj, vagy én in megyek.

Végre a leánynak hetvenöt rupiet adott. Azután távozott hajón és vasúton Rangoon felé.

Hat hónapi szabadságot kapott. Amint a hajó a viz hullámain tova siklott, a távol ködében mindenütt Georgina képe és alakja tűnt szemébe s

1 épzelete maga elé varázsolta.

A hajó zsúfolva volt, pajzánság, jó kedv uralkodott mindenfelé. Szórakoztatták *a mi angolunkat is, hogy feledjen. De feledni nem tudott. Arra a képre gondolt, hogy Georgina atyjával együtt ül s hogy mily lázasan várhatja visszatértét. Az atyja idős volt s valamennyi háborúban részt vett. <’; járt Rangoonban s jól ismerte a fehéreket. Ha oltónként háza kapuja elé ült, összes tapasz- I ulatait, egész filozófiáját Georgina elé tárta s a 1 ány mélyen, odaadóan figyelt. De atyja tanácsa

előbb írásba foglalva kéri be-j nyújtani. ;

Az albizottság ezután KI a marik János ; miniszteri tanácsosnál tisztelgett, minta kinek hatáskörébe a reáliskola kifejlesztése tartozik. \ Itt a kiküldött albizottság csaknem egy óra hosszáig tárgyalt, de azt lehet mondani, ere d- j ménytelenül, mert a miniszteri tanácsos j szívósan ragaszkodik a kifejlesztendő reáliskolának uj épületben való elhelyezéséhez s igy a bizottság tervezetének nem barátja. Hanem azért annyit mégis ki lehetett venni szavaiból, hogy a miniszteri tanácsos, minden ellenkezése daczára is sok jóakarattal viseltetik reáliskolánk iránt, sót az a’bizottság hosszas kérésére azt is megígérte, hogy a reáliskola ötödik osztályát már a következő tanév kezdetén, a folyó év őszén megnyitja, s a város által ez osztály fentartására felajánlandó 750 frtot is elfogadja.

Mindenesetre az üg}ck ilyen kényes állása sok tapintatot és érett megfontolást igényel úgy a bizottság, mint a város képviselőtestülete részéről és hiszszük, nem is fogják kellő előkészület nélkül elhamarkodni a dolgot.

Újabb fény az egri névnek.

Gröber Ferencz talá'mánya. —.- Saját, tudósítónktól

Eger, május 28.

Az emberiség művelődésének utján a haladást jelző történelmi kilométer-mutatók a találmányok. Valamint az országúton vándoroló utazó önkéntelenül is érdeklődéssel figyeli meg a kilo- metermutatókat, megtudandó a meghaladott és a még hátralevő utat, úgy az emberi művelődés történetével foglalkozó előtt önkéntelenül feltűnik az összefügés az emberiség kulturális fejlődésének a találmányok jelentkezésével. Vannak azok közölt ugyan hatalmas myria-, kiló- és hektométer mutatók, sőt vannak még dekaroéter mutatók is. S ép úgy, mint az országúton áthaladva, a myriameter mulatóhoz csak a sok kisebb mutatón átesve juthat el az ember, gyakran a találmányok között is valamely nagy, világraszóló találmány, ások, apró, igénytelennek látszó kisebb felfedezéseknek folyománya.

Egy fazék forró víznek egy elmés fö állal

vigasztalni nem bírta. Szerencsétlen volt, mert az angolt szerette.

Egy nap eltűnt a városból Georgina s magával vitte az összes pénzt, amit Porgie hagyott neki. A főnök először roppant dühös lett a leány szökéséért, aztán elmondá, milyenek a nők. Mind egy kaptafára van ütve: bolond, ha szeret.

Georgina eltökélte magában, hogy Porgiet fölkeresi. Kedvezett neki a szerencse. Egy öreg hivatalnok útbaigazítást adott neki, hogy hol lelheti föl Porgiet. Rangoonból Calcutta felé vette útját.

Itt azonban minden nyom elveszett Porgieröl. Hat hétig élt kétségbeesésben, bizonytalanságban. Északnak vette útját, föl a magasba, amerre legfeljebb a tanulmányozó megy, Porgiet keresni. Az odavaló emberek nyelvén sem tudott beszélni. De India jó, barátságos, az emberek vendégszeretők, ételt-italt szives örömmel adnak.

Végre meglátott egy katonatisztet, ki gyakran járogatott Porgiehez. Hátha ez útba igazithatja. Georgina a tiszt lábai elé vetette magát, sirni kezdett. Georgina elmondta történetét. A tiszt tudta, hol van Porgie s Georgina ment, a merre a tiszt mondta. Ment, mendegélt . . .

Most Sutrainbe van s az a remény táplálja, biztatja, hogy édes, boldog lesz a viszontlátás.

Egy angol az utón megállítja : szent Isten ? Mi járatban vagy erre? Gillis volt, Porgie hivata’- segédje. Gillis Sutrainbau tartózkodott, ahova Porgie is jött, régi barátja.

— Eljöttem — szólt Georgina. — Olyan hosszú, fárasztó volt az ut. Hol lakik Porgie ?

történt megfigyeléséből fejlődött a világrészek közlekedését közvetítő gözmozdony, szárazon és vizen. Egy békaczombnak véletlen rángatózása bizonyos körülmények között, egy figyelmes tudós által észlelve megszülte a telegráfot is és Eger város jövőbeli világítását, a — villamosságot.

Bizony a művelődés országutján sokan működnek közre a távolságjelzök előállításán és mégis oly kevésnek látszik az ... . Mert igen igen hosz- szu az ut.

Nagy érdeme van azért annak, ki bármily csekély jelzővel is hozzájárul .... vagy ilyennek előállításán fáradozik. Sohasem tudhatja fáradozásának eredményét, ha rá nézve nem is hoz sem babért, sem gyümölcsöt, fáradozásának folyamánya- ként az emberiségre nagy áldást hozhat. Hiszen az újítások a maradó nagy tömegnél rendesen gúny tárgyai szoktak lenni — a leghasznosabb, a leg- üdvösebb alkotások pedig nem csak kinevettettek, de sajnos, gyakran még sokkal veszedelmesebb eszközökkel is üldöztettek. Hála az általános haladásnak, ily esetek mégis mindinkább ritkábbak lesznek. Sőt a haladáson fáradozók nemcsak türelemmel, hanem még támogató jóakarattal is gyakran találkoznak.

És különös, hogy oly helyeken, mint például a mi drága szülővárosunk, mely bizony saját fejlődésével ’ legkevésbé sem árulja el a haladási lázt, mégis képes kebelében fejleszteni egyeseket, kik kitűnnek az által, hogy a haladásnak utat törnek és, hogy fáradozásaikat a siker annyira kiséri, hogy még a szerencsés feltalálók közé is sorozhatók.

Mig egyrészt szomorú tény, hogy a nagy közönség fiáladatlan a régi hírét fentartott szőlőhegyei iránt és a beállott veszélylyel szemben tétlenül áll és semmit vagy alig tesz valamit, mégis büszke lehet Egervárosa egyes polgáraira, kik e téren nem csak ritkítják párjukat, hanem mondhatni, az országban is páratlanul állanak.

Páratlanul áll itt a G r ö b e r Ferencz elárasztandó szőlötelepe, — ki csak most kezdi élvezni sokat megmosolvgott vállalkozó szellemének gyömülesét.

És különös, mig Egerben alig ojt valaki szőlőt, az egri iparos azon kitüntetésben részesül, hogy az ö találmányával százakra menő külföldieket lát el. A feltalálók fészke drága városunk. Most újra van alkalmunk egy uj találmánynyal és pedig bármily csekélynek látszik is, nagy horderejű találmánynyal beszámolni.

Ugyan múlt héten történt az egri szölészGillis nagyot sóhajtott, nem faggatta tovább a leányt, mi járatban van.

— Majd hozzá vezetlek, szólt Gillis s megmutatta az utat, melyen haladni )k kell.

Ép lámpagyujtáskor volt, a rollók még nem voltak lebocsájtva.

— Nos, tekints oda, szólt Gillis egy ablakra mutatva. Georgina látta Porgiet és a — feleségét.

— Mit tevő leszel ? kérdé Gillis, ki karjánál fogva tartotta a leányt. Be akarsz menni a házba s a nőnek megmondod, hogy férjével te éltél már ?

— Nem akarok . . . szólt a leány. Hagyj magamra . . . távozom. Esküszöm, hogy távozom. Kibontakozott Gillis karjai közül s eltűnt a sötétségben.

— Szegény kis bohó leány! szólt Gillis, amikor egyedül volt.

Porgie és felesége a verandára jöttek.

— Micsoda lárma ez itt künn ? kérdé az asszony.

— Ó, hadd, kedvesem, talán valamelyik barbár

veri a feleségét ?

— Veri a teleségét! Hogy lehetséges az? Talán te is elversz még engem? szól a nő. Aztán a nyakába borult férjének s szeretetreméltó mosollyal mondá :

— Üss meg — egy csókkal.

Georgina panasza, jajveszéklése s az a tett, amit a leány a közel csörgedező folyóban elkövetett, volt a lárma oka.

Fordította : V.