Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-05-15 / 34. szám

ljáa sem dicsekedhetik, pedig Eger népességre nézve az ország 33-ik városa, hozzá tisztán katholikus város, a mi a reáliskolát tekintve, szintén figyelemreméltó jelenség.

De indokolt a városi képviselőtestület álláspontja Eger város helyzetét és speczi- ális viszonyait, tekintve is.

Ha a reáliskolák territoriális elhelyezésének térképét tekintjük, látni fogjuk, hogy azon az óriási területen, melynek határvonalán vannak a debreczeni, n -káliói, bereg szászi, kassai, lőcsei, körmöczbányai. budapesti és kecskeméti reáliskolák, nincs más reáliskola. Ezen területen tehát a febris gymnasialis, a magyar nemzeti kultur betegség dühöng, melyet idővel az egri főreáliskola ellensulyozhatna. Végül Eger specziális viszonyai is méltánylást érdemelnek. Egy törzsgyökeres magyar, a filloxera által teljesen tönkretett városról van szó, melyen az államnak, mely annyi oláh, tót, rácz vidékeket rak meg iskoláival, már azért is erkölcsi kötelessége segíteni, mivel Egerben nincs egyetlen más állami iskola sem és az érseki joglyceumtól kezdve minden néven nevezendő iskola a róm. kath. hitfelekezet kezében van.

E szempontok magukban véve is elég nyomatékosak. Az egri állami reáliskolának főreáliskolává való kiegészítése mellett azonban szól még egy másik is.

Tudvalevő, hogy a reáliskolák túlnyomó többségét, 32 közül 23 at, az állam tartja fenn. Ezek közül nem egynek a fentartása, tanulóinak csekély számánál fogva, teljesen indokolatlan, a miből az egységes középiskola vagyis inkább a miniszteri parancsszó alázatoskodó hívei elhamarkodott általánosítással azt az érvet faragták, hogy a reáliskolai intézmény nem népszerű és ezért a reáliskolákat meg kell szüntetni. Ma már tudjuk, hogy mit tartsunk a reáliskolák általános népszerűtlenségéről és néptelenségéről, mert a statisztika azt mutatja, hogy egy reáliskolára átlag épp annyi tanuló esik, S int egy gimnáziumra. Hogy az egri reál- iskola ezen átlagon jóval felül áll, az tény. Ha tehát a minisztérium szabadulni akar azon szemrehányástól, melylyel alázatoskodó hívei és a be nem avatottak indirekte illetik, hogy az állam pénzét üres reáliskolák

fentartására pazarolja: fejleszsze ki az egri állami reáliskolát főreális kólává, mert ez hatalmas érv a mellett, hogy az állami reáliskolák nem néptelenek cs a tiszta magyar lakosság sem irtózik a reális életpályáktól, csak kezére kell egy kissé járni.

E szempontok teljesen indokolják a , város azon óhaját, hogy az állam áliitsa fel a hiányzó osztályokat. E czélból a város intéző köveiben áldozatoktól sem vonakodtak.

, Minthogy azonban a minisztérium, mint I szokta, fényűző, 100.000 írtnál többe kerülő uj palotát és az évi len'artás költségeinek csaknem a felé: kivá lta, a mit Eger város jelen viszonyai között aligha viselhetne el: a c/.iszterczita gimnázium igazgatója és tanárai megragagadták az alkalmat és a pótadó emelkedésének rémít festve a képviselők elé, saját, veszélyeztetett helyzetük niegszilánlitása yégett, az állami reáliskola kifejlesztésének az ügyét elbuktat'ák. Az állami középiskolák fényűző építésének beteges elve tehát csúf vereségnek tette ki egyik legvirágzóbb állami reáliskolánkat

Hisszük azonban, hogy az utolsó pilla natban sikerült valami megoldást találni. Reméljük, hogy a mini-zterium az előadottakra tekintettel beéri a jelenlegi épület megtoldásával, külön tornacsarnok építésével és a városi hozzájárulás eddigi arányával,t a mi osztályonkint 750 Irtot tesz. Másrész a város képviselőtestülete is legyen méltányos az álammal szemben és ajánlja fel a reáliskola javára azt az évi 4000 frtot még, melyhez az italadóhói oly nem remélt módon jutott.

Ha a kormány minden áron fényűző palotát, kivan és a város jól felfogott érdekében sem hajlandó némi áldozatokra, akkor az állami középoktatás, mint sok más helyen, Egerben is vereséget szenvedett a szerzetes k tanításával szemben a kik mint ezen tanulságos példából is látható, nem csak makacsul, de ügyesen is védik pozíciójukat és hatalmukat az állammal szemben

Eger, május 17.

Az orsz. gyűl. képviselők összeírása.

Az 1895. évié szóló országgyűlési képviselő-választók névjegyzékének összeállítását

magát. Egyszer pláne az egész éjjelt a házon kívül töltötte.

Constant nyugtalanul tölté az éjjelt, nem tudta felfogni, hova marad az asszonyka? Végre reggeli kilencz órakor haza jött fáradtan, teljesített kötelesség tudatában. Az egész éjjelt ugyanis egy nagynéninél töltötte el, ki beteg s kinek ágya mellett Őrködött, virrasztóit.

Constant e nagynéniről most hallott először; egy év elmúlt s még nem is ismerte ezt a rokont. De hisz Helénnek annyi nagynénje volt, hogy utoljára egyet Lejeune ur csak elfeledhetett a hosszú lisztából.

Constant, ki különben nemcsak ügyes megfigyelő, de kissé elfogult, babonás ember is volt észrevette, hogy Helénnek minden kimaradása egy újabb előlépletéssel jár a hivatalban.

Mikor egyszer Helén éjféli egy órakor jött haza, másnap az iroda-igazgató a legudvariasabb hangon szólt Lejeunehöz :

— De, kedves Lejeune ur, hisz ön itt légvonatban ül; tétesse át az Íróasztalát a szoba másik sarkába, ott sokkal jobban Ízlik a munka.

S mindig előzékenységet tanúsított irányában. A legkülönösebb az volt a történelemben, hogy minél későbben jött haza Heléne, annál nagyobb

udvariasságot, kegyet tapasztalt főnöke részéről Egyszerre negyvennyolca óra alatt, mig felesége a beteg néni ágyát őrizte felvitte a dolgát; fogai mazó lett.

Ma megint késön jött haza! mormogá Lejeune s ez már ez ezredik eset.

— Bim! Bún! (csengetnek) ... a házmes- terné hozott levelet számomra — Heléntől.

Imádott kis majmom !

Tudod, hogy pár nap óta rosszul érzem magam. Egy kitűnő speczialistával értekeztem bajom felől s azt tanáeslá, menjek fürdőre. Jó, hogy hozzá fordultam, mert ha egy napot is kések,. elvesztem.

Ne unatkozz azalatt, mig oda leszek, te kis vaksim s gondolj arra a nőre, ki reád gondolni sohasem szűnik meg,

A te majmocskád

Helene.

U. i. Nyolcz nap múlva megint otthon leszek

Lejeune ur areza egyszerre elkomorult, de csakhamar vidám jókedvű lett.

— Nyolcz napi távollétért, gondolá magában ... No most már minden bizonynyal iroda- igazgató leszek . . . Ch.

hétfőn, f. hó' 21-én d. u. 3 órakor fogja megkezdeni Mednyánszky Sándor elnöklete alatt a központi választmány által e czélra kiküldött összeiró-bizottság, a város ház nagytermében.

A fiumei országos dalünnep.

— Az Egri Dalkör Fiumében. —

— Az Egri Újság kiküldött tudósítójától. —

Fiume, május 14.

A tulajdenképeni fiumei országos dalünnep tegnap, vasárnap ment végbe teljesen programm- szerüleg és fényes sikerrel. Az ünnepséget Batthyány Lajos gróf fiumei kormányzó nyitotta meg reggel 8 órakor a városháza nagytermében mondott megnyitó beszédével. Azután délelőtt 11 órakor kezdetét vette a dalverseny a roppant csarnokká alakított és szépen díszített Zichy-mólón. melynek falai a csarnok oldalfalait képezték, a perronok pedig páholyokká voltak átalakítva. A szinpadszerü deszka-emelvény, melyen a dalosok énekeltek a móló fején volt s ponyvával volt bevonva.

A dalversenyt, a szombaton megállapított sorrendszerint, a debreczeni dalárda nyitotta meg, utána a komáromi, majd a brassói következett. Az »Egri Dalkör« negyediknek énekelt. A délelőtt versenyező dalárdák száma 15 volt, Általában nagyszerű hatással énekelt valamennyi. Az »Egri Dalkört« zajosan megtapsolták és megéljenezték s egy díszes babérkoszorúval lepték meg.

A dalverseny második csoportjának előadása délután 6 órakor kezdődött, mely után a szerenádok következtek előbb József föserczeg villájában, azután Bátthyány kormányzó és C i o 11 a polgármester háza előtt, végül az opera színház erkélyén egybesereglett hölgyek tiszteletére az opera előtti parkban. Az ünnepséget a kormányzó diszestélye zártabe, melyen a Fiúméban versenyező összes dalárdák képviselve voltak.

*

• A hétfői ünnepségek teljesen múlt számunkban már közzétett programmszerint folytak le, melyekről a fővárosi lapokból eléggé bőven értesülhettek olvasóink. Csak egyet jegyzőnk meg • a fiumei magyar daloskör zászlójának felszentelésekor a zászló rudjába az „Egri Dalkör« nevében Kapácsy Dezső, az »Egri Dalkör« diszelnöke, ütött egy aranyszöget, a következő klasszikus pövidségij jelmondat kíséretében :

— Szép zászló! vigye szárnyad a magyar dal és Fiume hírét s dicsőségét a magyar tengeren az egész világra! . , .

*

Kedden délelőtt 10 órakor volt az országos dalegyesület záró-közgyülése Lung György elnöklete alatt, melyen kihirdették a bíráló-bizottság ítéletét. Erre vonatkozólag Fiúméban levő tudósítónktól még a déliórákban egy gyors táviratot kaptunk s mi azonnal intézkedtünk annak széles- ki i publikálásáról, az »Egri Dalkör« sikere iránt már lázasan érdeklődő közönség megnyugtatására, egy rendkívüli kiadásban.

Az »Egri Újság« kedden délben megjelent rendkívüli kiadásának szövege a következő volt: Távirat Fiúméból!

Koszorús dalkörünk diadala!

Fiumei tudósítónk gyors-táviratban jelenti: Fiume, máj. 15. d. e. 10 óra.

Az EgriDálkőr a ip á § o ej i k q s o p 0 f f első diját nyerte.

Éljen az Egri Dalkör!

*

A bíráló bizottság ezen, talán bizonyos pajtáskodó részlehajlástól nem ment Ítéletével szemben az első dijat, melyet »soronkivül« a budai dalárda nyerte, a közvélemény az »Egri Dalkörnek« szánta, legalább erre enged következtetni több tekintélyes fővárosi lap jelentése és Ítélete a fiumei dalünnep lefolyásáról. Hogy közönségünk teljesen tájékozódva legyen a fővárosi sajtó véleményéről, ide iktatjuk valamenyinek kedden megjelent, tehát az első benyomásról szóló, ide vonatkozó részét:

A Magyar IJjság, Nemzet, Magyar Hírlap, Budapest, Hazápk, Pesti Napit) és Egyetértés együttes és egybehangzó véleménye ez volt: Az előadás kitünően sikerült. Az énekesek tiszta, erőteljes hangja nagyszerű benyomást tett a népre.

A Szabad Szó: A versenyelőadást, mely