Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-05-15 / 33. szám
2 felét fogadom el: n i k s z! De mégis igaza van, mert a F ő (reáliskola) — n i k s z! Kiváncsi ennek a savanyú humornak a forrására? Megmondom. Egy helybeli aztán egy nemhelybeli valaki egy helybeli valakinek ezt a két fontos nyilatkozatot tették: „Majd megmutatjuk neki“ és: „Jól tette, minek is Egernek főre- á 1 i s k o 1 a ! “ Ehhez aztán nem kell kommentár, legfeljebb mosakodás, jó bagolyszappannal. Azután meg annyit értek én is az orvostudományhoz, hogy gyenge vérmérgezést esetleg kiheverhetni, de ha valakinek v. valaminek patkány (hulla?) mérget vékaszámra adunk be, az nemcsak, hogy meghal, de felfordul s uj életre többé nem támasztható. Azzal is tisztában van mindenki, hogy a reáliskola kifejlesztésének kérdése nálunk immár nem is tanügyi kérdés, hanem társadalmi és politikai mozzanattá nőtte ki magát. Felesleges mondani, hogy a liberálisok melyik táborban vannak. Egyébiránt akár van főreáliskola akár — nem lesz, ez mitsem változtat azon, a mivel az egriek, mi és én e férfiúnak tartozunk. Kiváncsiak azt is kérdezhetnék, hogy miért írtam e sorokat ép e lap számára? Bár azt, hogy mit, mikor s hol irok, egészen magamnak tartom fenn, kivételesen szívesen felelek az illetőknek. A H. H.-ba nem tárgyánál, hanem személyénél fogva nem adhattam, mert ugyanazon személy, ki közügyeinkben oly élénk és sikeres részt vesz, legjobban irtózik attól, ha neve saját lapjában kényszerűségből előfordul. Egy okkal több, hogy tőle jelen visszaélésért bocsánatot kérjek, egy körülménynyel több, hogy elnézését reméljem s bízzam abba, hogy hasonló fegyverekkel nem bosszulja meg magát. E helyett inkább szidjon meg vagy — szorítsa meg némán kezemet. — Az egri — Magyar Államnak pedig az ilyen izé nem elég — izé, ellenben nagyon pallér-izű. Ez a lap egyébiránt nem „tőlem“ szokott hirt adni, csak„ rólam.“ Végre az Egri Újságról sem fogja senki állíthatni, hogy ne volna — egri újság. Az állítólagos „nobilisságot“ pedig még kevésbhé szeretem firtatni helyi lapnál. Nem tudom, hogy gyorsan s pongyolán odavetett soraim beválnak-e s milyen minőségben? Vezérczikknek csupán az pre- destinálná, hogy a kiről szól — vezérnek való! Vannak „ándungjaim“, ilyen az is, hogy e czikk a főreáliskola ügyét nem fogja előmozdítani. Szemrehányással illetném ezért magamat, ha nem tudnám, hogy annak sorsa különben is eldőlt; de én is filantropus vagyok s szívesen szolgáltatok az illetőknek egy — ürügyöt De aztán legalább köszönjék is meg. K. F. Rajz és munkakiállitás. Az egri iparostanulók pünkösdi kiállítása. — — Saját tudósítónktól. — Eger, május 14. A piros pünkösd napja nemcsak a katko- likus egyház s a kalendáriumok, hanem Eger- város iparostanuló ifjúságának is pirosbettis napja volt. Egy évi szorgalom, tudás és megfeszített munka gyümölösét hordták egybe és mutatták be e kettős ünnepen a fiatal iparostanulók, a j ö vő iparosai, hogy számot adjanak általa egy évi haladásuk és képességükről egy minden tekintetben sikerültnek mondható kiállítás keretében, melyben — csekély kivétellel — az Egerben ez időszerűit feltalálható összes iparágak képviselve voltak. A kiállítás pünkösd vasárnapján délelőtt 9 órakor nyílt meg a belvárosi községi elemi és ipariskola tágas rajztermében, mely ez alkalomból ízlésesen feldiszittetett. Impozáns és kedves látványt nyújtott a a szemlélőnek — és szemlélő volt elég mind a két napon — a legkülönfélébb iparágak keresetlen, de szakszerűen és jó) elkészített tárgyainak Ízléses elre.idézésé, csoportosítása és mégis könnyen hozzáférhetősége. Úgy tiint fel előttünk az egész tárlat, mint egy kedves kis fészek, hol a szorgalom gyümölcse, a munka és a tudás ölelkeznek a" kielégített kíváncsiság tetsző elismerésével. Senki sem csalódott itt várakozásaiban. A kit a szórakozás, a látványosság vonzereje, hozott ide, bőven kivekette részét a látottakból s a kit Eger iparának egy évi előrehaladása iránti érdeklődés, tehát kultúrtörténeti szempontok vezéreltek ide, szintén megelégedve távozhatott a teremből. És hogy ez igy volt köszönhető elsősorban az iparos ta- uoncz iskola ügybuzgó igazgatója, Sándor Az Egri Újság tárczája. Egri gyöngyik — Fiumének. — A „Magyar Tengerpart“ fiumei hetilapnak, a fiumei országos dalünnep alkalmából pünkösd vasárnapján megjelent emléklapjából. — Fiume, iidvözlégy! Aranyhaju tündér Vizek szép tündére, Ragyog pártádon a Hűség gyöngyfüzére . . . Hűséged, szerelmünk Apai örökség, Pestbuda lestvére, Fiume, üdvözlégy! A mikor mosolyogsz, ügy tetszik, virág vagy; Ha beszélsz, egyszerre Lágy fuvalom támad ; Magyar szó is csendül Édes ajkadon már, ügy zeng ez, oly szépen Mintha csak dalolnál. Midőn parancsot adsz Habok trónján rengve, Hogy szálljon a hajó Tengerről tengerre; Fejed fölött zászlónk, Jobb kezed kinyújtva, Mintha csak királyné Hóditni indulna. Járd, járd azt a tengert, Hazánk Velenczéje, Rakd, rakd palotáid A vizek színére, Vidd, vidd szent lobogónk A világon végig, Hirdesd a szabadság S munka dicsőségit. Lesz egy fordulója Majd világutadnak, Hogy a dal s diadal Hősei fogadnak ... Boldog léssz, ugy-e, ha Hallod, mint harsogják : Hogy egy lett a nemzet S hatalom az ország. Eger, 1894. ápril. ,20-án. Zalár József, az Egri Dalkör diszelnöke. Ferencz s a vezetése alal tálló tanítótestület te vékenységének kik kedvre, kitartásra, s a legnemesebb versenyre ösztönözték az ifjú iparos nemzedéket s mikor már elkészítve együtt volt a kiállitandó anyag, az ő szerencsés kezük tette őket hozzáférhetővé, könnyen áttekinthetővé és harmonikussá egyenkiut és összeségük- ben; másodsorban pedig köszönhető Egerváros iparosa1 áldozatkész ügyszeretetének, mely költséget és fáradságot nem kímélve, tanulóifiainak munkájában igyekezett kimutatni: mi készül, hogyan készül egyes műhelyekben s mily fokon áll Egerváros iparának nivója, fejlettsége, elöhaladása. És bemutatták. Hogy igaz, liü és lelki- ismeretes volt ez a bemutatás, tanú rá az a számos látogató, kik sürü tömegekben, két napon át a szorongásig megtöltötték a kiállítási termet s kik között ott láttuk a megye és városunk intelligencziájának több előkelőségét, számos hölgyet, iparosaink szinét-javát sót a papság köréből és a földműves-osztályból is számos érdeklődőt. A kiállítás részleteiről kiküldött tudósi- ténk a következőket jelenti: I. A rajz-kiállitás. A kiállítás sark- és fénypontja a rajz-osztálynál érvényesült; az iparos-iskola nemes inten- ezióit tartva szem elölt. Itt mutattatott be ugyanis az ifjú elmék és kezek azon ügyessége, melyet az iskola öntött belé, s mely nélkül képesítéshez kötött iparágaink fele holt tőke, hasznavehetetlen anyag lenne, mert fejlődése s korszerű elhaladásának rugói itt s ebben vannak elhelyezve. A kiállitSs ezen osztálya igazán meglepő előrehaladást produkált a lefolyt évben s méltán büszke lehet Egerváros ipariskolájára, hol a fiatal iparos nemzedék jeles rajztanára, Kiss Alajos akadémiai fesiőmüvész és a tanításban munkatársai Sándor Ferencz, Grónay Andor és Horváth Lajos ipariskolai rajztanitók vezetése alatt ilyen szép, ilyen jeles kiképeztetést nyer. Maga a rajzkiállitás négy alcsoportra oszlott, melyek közül az elsőt a kezdők csoportja képezte, a miniszteri tanterv értelmében fokozatosan végig rajzoltatott 36 mértani- és szabadkézi ábrának bemutatásával, A kezdő csoport kiállított rajz gyüleményéböl szép, szabatos és tiszta rajzaikkal : Losonczy János, Demetrovics Mihály, Kokál Richard és Rolla Lajos tűntek ki a többi közül. Második csoportját a rajzkiállitásnak a haladók csoportja képezte, ugyancsak a miniszteri tanterv értelmében fokozatosan végig rajzoltatott 14 drb. szabadkézi és 17 drb. mértani ábrával. E csoport kiválóbb rajzolói: Gajdár Menyhért és Molnár József. Fiúméhoz. Hazádnak dísze, gyöngye, öröme, Légy iidvöz, kedves, bájos Fiume! Dalunkban néked szivünk adjuk át, Éltetve benned a magyar hazát; — Mert mint a tenger, a mely átölel, Oly hü te hozzád a magyar kebel, És mint a tenger, — hü szerelmesed, — Szivünk is igaz gyöngyöt ád neked! Eger, 1894-ki tavaszhó 20-án. Kapácsy Dezső az Egri Dalkör diszelnöke. Az élet dal nélkül: mező virág nélkül. Eger, 1894. ápril 22. Szederkényi Nándor, az Egri Dalkör diszelnöke. Szivünk érzelmeit dalunk tolmácsolja, Eger, 1894. ápril 21-én. Imre Miklós, az Egri Dalkör elnöke A műveltség anyja a szeretet, dajkája a dal. Eger. 1894. ápril 22 Dr. Maczky Valér az Egri Dalkör alelnöke.
