Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-04-24 / 27. szám
íentartva és beültetve mintegy 3000 darab különféle ojtott facsemetével. Azután jönnek a különböző szöllöfajok táblái : a S o 1 o n i s szöllöfaj két nagy táblája, az 0 t h e 1 1 o s a Vialla j ik táblái. Az ezekután következő hat tabla eredd Ilerbamontés Jaquez fajokkal volt beültedr, most azonban annyira át vannak ojtva vegyes fajokkal, hogy ezidőszerint tiszta Herbamont és Jaquez fajokkal beültetett tábla az egész telepen nem található. Van ezeken kívül még kilenez nagy szőllő-tábla vegyes R i p a r i a vesszőkkel beültetve, de ezek is legnagyobbrészt már keverve vannak különféle ojtott vesszőkkel. Láttunk itt néhány sor York-Madeira, Concord, Canada és F r a n k 1 i n-fajvosszöt is. Végül megtekintettük a tavai még zöldojtásra alkalmas gallyakat szolgáltató európai fajú szöllő- iskolál is, ez azonban annyira pusztulásnak indult, hogy az idén már aligha k rül belőlük ojtásra alkalmas vessző. Késő este volt már, mikor az egybegyült tanférfiak befejezték tanulmányaikat a szölötelepen s nem csekély ismeretekkel gazdagodva visszatértek otthonukba. Az egri polgári lövésztársulat közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Eger, április 23 Egy egyesület, mely 130 éve mükiidik városunkban a társas élet megteremtésén. Hogy milyen eredménynyel, azt mutatja tagjainak nagy száma, mely jelenben a 300-at meghaladja, e tagoknak Eger társadalma minden osztályából összeverödése s az a hírnév, melyet működésével kivívott, az a rokonszenv, mely fáradozásaiban a közönség részéről kiséri. Ez egylet, az egri polgári lövésztársulat tartotta tegnap 130-ík évzáró gyűlését. A közgyűlés lefolyása a következő volt: P ó k a István társulati elnök és fölövészmes tér d. u. 4 órakor rövid megnyitóban üdvözölte a nagy számban megjelent, érdeklődő tagokat, mely után Toronyi Sándor, a társulat ügybuzgó jegyzője olvasta fel a társulat múlt évi állap otairól szóló következő jelentését: Tekintetes közgyűlés! Az »Egri Polgári Lövésztársulat« 130-ik működési évének záró kövénél megeleveníti előttem e tisztes múltnak mindazon mozzanata, mely ezen igazi hivatottsággal biró társulat ékéül szolgál, mint a nemzetiségi családfának az ösök erénye. S ha e mozzanatok közül csupán a közel múlt eseményeit kívánom kiemelni, úgy annak természetes indoka, mert a legélesebb világításban éppen ezen időnek még el nem mosódott körvonalai rajzolódnak legélénkebben lelki szemeim elé, s mert az igy nyert kép — egyes kimagasló alakjaival sokkal vonzóbb, semhogy az mindannyiunk érdeklődését be nem töltené. Tekintetes közgyűlés! A festő legelemibb fel- rd.ita, hogy müvének bizonyos, tárgyához-illő hátteret adjon, mert sokszor e háttér ád az egésznek életet és hangulatot, inert az árnyalatok helyes csoportosítása és elrendezése nyújtja csupán azt a plasztikus hatást, mely),él fogva az alakokat kereteikből kiemelkedni és mintegy magunk elébe lépni látjuk. E követelményeknek teszek én eleget, a midőn a 130 éves múlt annyi fényes eseményei közül egy-egy sötétebb lapot szemelek ki, a midőn reá mutatok amaz elcsüggedésre és pangásra, mely ma már megizmosodott társulatunk kebelében csak nem oly rég is észlelhető volt. — Tagjainak számában megfogyatkozva, erejében megzsibbadva, elavult Jövőházunk dülledező falai között gondolkoztunk a társulat szebb jövőjének felvirradásáról és mindannyian éreztük, hogy az »Egri Polgári Lövésztársulatnak« egy erélyes, de egyszersmind tapintatos kézre van szüksége, mely a petyhüdt társulati szellem fölébresztésével már-már e’örege- ! dett egyesületünket megifijitsa. Körül tekinténk — és a választás nem volt nehéz, de hogy mennyire szerencsés volt, annak tanúi e falak, melyek a régi rom helyén az ő buz- gólkodása mellett nőttek magasra, tanúja a pezsgő élet, mely már e társulat helyiségeiben hullámzik, tanúja az osztatlan elismerés, mely szerény szavaimban mindannyiunk szivéből feléje szárnyal és melylyel köszönetünk adóját meghozzuk szeretett fölövészmesterünk Pók a István urnák az ö lankadatlan, kitartó és példájával buzdító működéséért. (Lelkes éljenzés). Tekintetes közgyűlés! nem kívánom fejtegetni társulatunk kiváló fontosságát, mely a leg- férfiiasabb sport mellett a társadalmi érintkezés megkönnyitése által is tevékeny szerepet játszik, — de konstatálnom kell azt, hogy egyesületünk úgy anyagi erőben, mint erkölcsi tekintélyben folyton gyarapszik s hogy tagjai számának nöyeked- tével mindinkább egyesítő központja lesz társadalmi életünk polgári osztályán kivül Eger és vidéke elite közönségének is Hogy ez igy van, annak mi sem eklatánsabb jele, mint az a látogatottság, melynek helyiségeink minden ünnepnapon örvendenek, de különösen az az igazán impozáns és előkelő közönség, mely bennünket nyári mulatságainkon való megjelenésével oly fölöttébb megtisztel. Ámde e szép sikerben kétségkívül oroszlánrésze van e nyári mulatság fárad hatlan rendezőjének is, aki művészi ízléssel, és ritka leleményességgel diszitteti fel termeinket- és gondoskodik a közönség szórakoztatásáról. Aki izgat, agitál, reklámot csap, szóval mindent elkövet, hogy e mulatság iránti érdeklődés ne csak meg ne Csappanj ony de lehetőleg fokoztassék. — Far c.z á d y. László űré,, mint a nyári mulatságok rendezőségének elnökéé-tehát az érdem., és -velő elismerésiünk koszorújának, legtöbb levele is. És most Tekintetes közgyűlés, rövid kivonatban közlöm e társulat 130-ik ■- évi működésének legfőbb adatait. ■< . . w ■ A megnyíló közgyűlés 1893. év ápril 23-án tartatott. .Voltr továbbá tagok • felvétele és az egyesületi ügyek,.elintéz lse czóljából 15 választmányi, 1 bizottsági ülés s jelen záró közgyűlés. ' Hogy a lövészet; mily sikerrel gyakoroltatott, arról az 1893. év október hó 25-én tartott választmányi ülésen áltálam • előterjesztett ; kimutatás a számok igazságával tanúskodik és szolgál -bizdnyi- tékul arra, hogy társulatink valódi czélját szemeink elöl soha sem tévesztjük,,g hogy az érdeklődést e tekintetben több értékes dij és dísztárgy "kiosztásával is emelni óhajtjuk. • i .>■. Fájdalom, Tekintetes közgyűlés!" e pontnál kell emlékeznem azon .súlyos ^veszteségről is, mely társulatunkat egyik, buzgó tagjának, M u- rányvári Jánosnak halálával sújtotta, aki a lövészet avatott és lelkes hive, társas körünk egyik kedveltje és mindén, tekintetben számot tevő tagja volt. . Volt — nincs.t/jbbé.^De ^egyylatijnk..ellátogat, sirlialmához és el visszük^ oda - b^atunk'tisztaságát, melylyel a jó barátnak és hü társnak tartozunk Tekintetes közgyűlés! Nem bucsüzbatom el a megilletődés e szomorú hangján önöktől, mert *a seb ha sajog.is-,— ..beh^gged s-imert .-gyászunk -komorságán is játcsillqg az . a... fény,.( mely társulatunkra — megszilárdulásában . —, együtt ' érzésünkben és minden téren való emelkedésében árad. ■ Már közeledni látom az idők teljét, a mMő&t-,, az »Egri Polgári Lövésztársulat« dame i yeis’enyr^, kel dalárdis,t;áinkkal, hogy az- elsőség -píilrtníáSígát az egész országban szintén a maga számára vívja ki. Úgy legyén 1 . , . Fogadják uraim — s különösen az1 igén® tisztelt választmány, hálás közönetemet ama bi-.x zalomért,. melyet' rövid működésért'‘'afiítt '• csekély személyem iránt, tanúsítani és feladattÁft'deljesitósét valóban könnyű és kedvessé tenni.méltóztafctak. — Ezután a számvizsgáló *. bizottság - jelentése következett, mely szerint a. társulat múlt évi bevétele 1628 frt 96 kr, kiadása T455 frt 33 kr volt; e szerint maradvány, illetőleg a társulat ez idöszerinti készpénzvagyona, 219 frt még künn levő tagsági díjjal 392. frt 63 kr, A számvizsgáló bizottság a pénztárt rendben találván, Czek.kel János pénztárnoknak elismerő köszöneté kifejezése mellett a- felmentvényt mégadatni indítványozta, mit a közgyűlés egyhangúlag, elfogad. Majd sorrend szerint az uj választások ,l0rül élj árjó szavazat- szedő bizottság megválasztása következvén, Bóday Aurél indítványára egyhangúlag J ankoyieh Adolf választatott meg szavazatszedő bizottsági ., elnökké, ki a bizottságot a következőkép!, állította össze: ápr. 23-án yL .e, ,10 — 12-ig Komáromy József, Rádics István, Farczácjy László, d. u. 4—6 majdnem leszédültem ülőhelyemről. A diva, akit az egész főváros ünnepelt, akiről a lapok hasábokat Írtak, Rengei Camilla — az én feleségem volt. Ami ezután történt, az aztán bolond dolog volt. Elkezdtem őrülten szerelni azt az asszonyt, akit ezelőtt sohasem szerettem igazán, akiről minden fájdalom nélkül tudtam lemondani, akit meguntam, akit elfelejtettem. Egy kicsit furcsa dolog ez, ugy-e és amily furcsa, ép oly végzetes. Udvarolni kezdtem a saját elvált feleségemnek. Udvarolni kezdtem azon erős elhatározással, hogy meghódítom, megkéi’em újra a kezét, elveszem újra, aztán megjavulok, íxogy méltó legyek hozzá. Lehet, hogy meg is tettem volna; lehet, hogy ez az érzelem, az első tiszta, igazi szerelem, moly későn ébredt föl léha élvektől megferlőztetett lelkemben, talán megszabadított volna a salaktól. De ő elfordlut tőlem, hallani sem akart rólam, kérlelhetetlen maradt. Igaza volt, nem érdemeltem tőle mást megvetésnél. Akit nem tudtam megbecsülni, mikor enyém volt, annak nem kellettem többé, mikor az egész világ övé volt, mindenki|rajongottérteésmindenki megbecsülte Ez volt életem forduló pontja, tragédiám negyedik fölvonása. Ettől kezdve rohamosan közeledtem a katasztrófa, az utolsó fölvonás felé — Bukásomat nem lehetett többé elkerülnöm . . . — Felejteni akartam és újra egészen odadobtam magam a tivornyák örült forgatagába. Dőzsöltem, szórtam a pénzt, kártyáztam, szeretkeztem, ittam és itattam másokat. Vagyo- nora egyre úszott, nem számoltam soha, csak egyszer, mikor már késő volt . . . Mikor elkezdtem számolni, rájöttem, hogy mindenem a másé. Ekkor az lett belőlem, ami most vagyok: éhenkórász, csavargó, aki másokon élősködik ... Eleinte akadtak jó barátok, akiket sorra pnmpolhattam. Ez mént is egy darabig, de végre ebből is kikoptam. És tudod-e ki szánt meg utoljára, mikor mái mindenki elkergetett? Egy szegény asszony, akinek a története nagyon hasonlít az enyémhez. Csak az a kii- lömbség, hogy ö sokkal jobb, miiit én vagyok... Ö is gazdag volt, mint én, aztán elfogyott a pénze, úgy mint az enyém Csakhogy az övét más költötte el. Nagybátyja egy napon mindenét eljátszotta a börzén, és eljátszotta az unokahugáét is, mely rá volt bízva . Ne ijedj meg pajtás, nem mondok el újra egy hosszú történetet. Nagyon hamar vége lesz, kurtán végzek vele. A szegény asszonynak kincset érő szép hangja volt és ragyogó'szépsége. Amazt értékesítette, színésznő lett, emennek nem sok hasznát vette, mert becsületes maradt. Egyszerre nagy művésznő leit, hódított, csillogott. De a csillogása rövid volt, nagy betegség megfosztotta a hangjától, és egy színésznő, bárha szép és fiatal, ha egyebe nincs, csak szépsége, mit csináljon a szépségével, ha tisztességes akar maradni. A rövid dicsőség után hosszú nyomorúság következett. — És a nyomorúságban újra találkoztunk, én és szegény eldobott feleségem, ő most is pénzt keres, olyan keservesen kérési szegény, olyan rettenetes lehet az egy tisztességes asz- szonynak, aki valamikor, más élethez szokott. Ö most szegény ott van, a társadalom legalsó lépcsőjén, közel ’á mocsárhoz, de most is tündöklő tisztaságban. Ő- most is magasan áll felettem, aki semmi, senki sem .vagyok, csak egy nyomorult féreg, jnelyet joga . vplna eltiporni, de nem teszi, nem rúg félre az utjából, megtűr közelében, szabad néha kézét is megcsókolnom. De a múltról nem beszélünk soha. Olyanok vasyunk; egymá-shóz, •■‘■frflötidege- nek, akik sohasem tismertójc ..«egymást azelőtt, nem tudják egymás r. sogsánapsak ^azj*. hogy mindketten nagyon nypmorjjUak Amelyig l^e- vésbbé nyomorult, segitr’azt, aki hyomoriü- ta.bb nála . .-. ■'** vy:,"r-' <•■■■' • A szegény embernek köáyéte-vtltefc szemében. Hangja reszketett, arez& égett; ,— Ami adó^gl9t,í;csijiálpki -titokban kifizeti, olykor ad is4 egypár hatost, hogy legyen mit ennem. Többet nem, tehet szegény. Ha szólók hozzá néha, elfördül és sir. Dé mosolyogni sohasem láttam . . . i" ,, — Nézz oda,.;a£ a .fenséges teremtés ott, az a szent, az a martyr, az a szegény, megve - tett kaszirnő az az én elvált feleségem. Nem látod a feje körül, a glóriát ? . . í Oda néztem^ A kaszirnő épen az órára bámult és láthatólag hoszankodptt, hogy még csak fél kettőre. Még másfél .óráig kell itt ku- czorognia. Picziny kezét — igazán szép. kis keze volt' -- halvány ajkához emelte, hogy'elnyomja az ásitást. Adrien.
