Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-03-30 / 20. szám

lami mérnök e hó 25-én jegyezte ["el W e i s z Z s ó fi k a kisasszonyt, Weisz Izsák egri nagykereskedő müveit, szép leányát.

— Kossuth szobor. Hevesvármegye f. hó 29-én tartott rendkívüli közgyűlésén a m. alispánja Kossuth szobrára gyűjtést rögtönözvén, rövidesen 351 írt 50 kr. gyűlt be. Az adakozók névsorát Beökönyi Viktor ro. bizottsági tag 150 írttal nyitotta meg.

— Husvét a fóutczán. Nagyon szép dolog az, az ősi hagyományokat olyan eredeti épségben fentartani, mint azt pl. az egri Marcsák, Veronyok, Rozik, Pannik s az ő lovagjaik teszik a húsvéti őntözködéssel; de mégis jobb volna, ha evvel a hagyományokhoz való ragaszkodással nem tüntetnének. Mert az a módszer, melyet e részben követnek, aligha van Ínyére a járó-kelő közönségnek. — Most, husvét keddjén is botrányos volt az a duhajkodás, az az orgia, a mit egy sereg szolgáló, szobalány, kocsis az érseki rezidenczia főutczára néző kertje előtt levő kutnál véghezvitt. A kút környéke valóságos viztócsa az ellocsolt víztől; a a kutfelé eső oldalon járni egyátalán lehetetlen, hacsak végigöntetni nem akarta magát az ember; sőt az átellenes oldalra áttérők sem voltak biztosítva arról, hogy szárazon maradnak. Hozzá az éktelen zsivaj, az a szeméremsértö, hangos társalgás igazán kelthettek méltó megbotránkozást az arra járókban s valóban arczába kergethették a pirt az ott sétáló hölgyközönségnek. — Rendőrt, aki véget vessen az undorító dévajkodásnak, igen természetesen, felfedezni nem lehetett!

— Hirtelen halál. Sze csko János egri kéményseprőt, midőn ma reggel udvarára kijött, szélhüdés érte; ott nyomban összeesett és meghalt.

— Havi állatvásár. Az Egerben tartandó rendes havi állatvásár legközelebb április hó 2-án, hétfőn fog megtartatni.

— Esküvő. Schiffer Adolf budapesti kereskedő szerdán tartotta esküvőjét özv. Lusztig Sándorné kedves és bájos leányával, Róza kisasz- szonynyal.

— Tisza-nánái legény-virtus. A tiszai-nánai virágva sárnapot' azzal fejezték be Balogh József, Kiss Albert, Kiss István, Csontos Ignácz, Kovács Antal, Godó Ferencz és Godó József ottani legények, hogy botokkal fölfegyverkezve, nehéz fővel barangoltak fel-alá az utczán, nagyokat kurjantva olykor-olykor a csendes éjszakába, ügy 10—11 óra tájban éjjel, a szerencsétlen sors utjokba terelte A 1 m á s i Pál gazdaembert, a ki bátyjához

meg tudta gyújtani a jéghegyeket s el tudta oltani a phlegetont szónoklata büverejével

.............Ö besz

élt : Kossuth Lajos.

Milyen nagy volt ekkor a kiszabadult rab a kis társaság előtt, s milyen kicsi az, ki öt - mellőzi e, a lakomát rendező főszolgabíró! . . .

Ez alkalommal jöttek szóba Egernek már akkor is nyomorúságos helyi viszonyai is.

Kossuth ezekre nézve elérzékenyülve jelen- ■ tette ki:

— Bizony e város többet érdemelt volna a sorstól; még egyetlen életerét is, mellyel birt, — az országutat elvezették, elvették tőle. De talán lesz valamikor vasútja és akkor Eger is fel fog virágozni.

Nem lesz talán érdektelen megemlítenünk itt, hogy Kossuth Lajos életében a parádi üdülés, nevezetes fordulópontot képez. Itt látta viszont ugyanis a nagy hazafi Meszlényi Terézt, egy nemes szivü, lelkes hölgyet, kit már elfogatása előtt is ismert.

Kossuth bámulta a leánynak ritka szépségét és szellemi tulajdonait; Meszlényi Teréz pedig hazafias erényeiért és méltatlan szenvedéseiért kedvelte meg Kossuthot.

Az ismeretségből szerelem, ebből házasság fejlődött.

1841. szeptember 9-dike volt az a boldog nap, midőn Kossuth aráját, Meszlényi Terézt oltárhoz vezette, ezt az igazi mintaképét a derék, magyar nőnek, ki minden tekintetben méltó volt férjéhez. (Vége köv.)

akart menni s a szerencsétlent anélkül, hogy csak szólt volna is hozzájuk, leütötték a botokkal, s midőn a földre rogyott, még ott is ütötték, rugdosták úgy annyira, hogy fején a rajta ütött sebekből kiserkent a vér s egész testét tompa, meg- kékült ütések nyomai borítják., Almási most az ágyat nyomja, a brutális éjjeli utonállók ellen pedig megindították a fenyitö eljárást.

— Katonai pót-lóvásárok A katonai pót-lóvásár Egerben, április hó 2-án a rendes havi állatvásárral egyidejűleg fog megtartatni, melyen a magy. ki r. 1-sö honvédliuszárezred pótlo- vazó bizottsága fogja eszközölni bevásárlásait. — Füzes-Abonyban pedig ugyanez a bizottság másnap, április 3-án fogja a pótlóvásárt megtartani.

— Sorozás Hevesen. A hevesi járás székhelyén, Hevesen, április 2. és 3-án, vagyis hétfőn és kedden fogják megtartani a sorozást.

— A késelő szánatolvaj. Bárezy István szénája Tisza-Igaron igazán a senki szénája volt a tél folyamán. Vitte, lopkodta, boldog-boldogtalan. Végre is Bárezy megunta a dolgot és lesbe állította cselédjét, Bereczk Andrást. E hó 20 és 21-dike közötti éjjel ismét eltűnt a kazalból mintegy 20—25 frt értékű széna. De a lesbe állított cseléd ekkor már felismerte a tolvajokat, kik Dengi Péter és ifjú Tóth Dániel tisza-igari legények voltak. Bárezy cselédje, mikor a tolvajok már jól megpakolva a lopott szénával hazafelé tartottak, lopva utánuk ment, de mikor ifj. Tóth Dániel lakására értek, itt a tolvajok észrevették öt és Tóth Dániel egy késsel megtámadta a hű cselédet, kinek menekülnie kellett. A két tetten ért tolvajt, valamint azok szülőit, id. Dengi Pétert és Tóth Józsefet is, kiknek lovai számára hordatott Bárezy kazaljából a széna, feljelentették a tiszafüredi ldr. járásbíróságnál.

— Virágvasárnapi botháboru. A tisza-nánai virágvasárnap úgylátszik végzetes következményeket fog maga után vonni az ottani legényekre nézve. Csak az imént beszéltünk el egy »tiszanánai legényvirtust« s már is egy másik nemkevésbé brutális verekedésről értesitik lapunkat, a mi szintén szép jellemvonását képezi a tisza-nánai csendéletnek. Ugyancsak virágvasárnapján éjjel 11 óra tájban játszódott le ez is. Csikós György tiszanánai legény, legény pajtásaival: Czuriga Gábor, Suba János, Suba András és Cseh Gáborral az utczán fel-alá csatangoltak, midőn G o d ó József, szintén tiszanánai legény az ő legénypajtásaival: Balog József, Kiss Albert, Kiss István, Csontos Ignácz, Kovács Antal és Godó Ferenczezel velük szembe jövet, találkoztak. A találkozás rövid volt, de annál emlékezetesebb. A két vezér, a mint megpillantá egymást, azonnal felemelt botokkal rohant egymásnak, mit látva társaik, szintén összegabalyodtak. A verekedés csakhamar oly nagy arányokat öltött, hogy többen megsebesülve fetrengtek a földön. — És mily csekélység volt ennek a verekedésnek az oka! Annyiból állott az egész, hogy Csikós György egy órával a verekedés előtt egyedül találkozott Godó Józseffel és ezt megv érés sei fenyegette. Godó ekkor egyet fordult és czimborák után nézett; Csikós szintén fordult egyet és ugyanezt tette; hogy mi történt azután, mikor mindketten visszafordultak, azt már elmondottuk fönnebb.

A ezukorgyár tolvaja, A hatvani ezukorgyár- ból a húsvéti ünnepek alatt elbocsájtöttak valami Nagy Ferencz nevű garam-szent-györgyi illetőségű kovácssegédet, a ki ott alkalmazásban volt. A derék fiatalember annyira megszerette a ezukorgyárat, hogy nem tudott tőle megválni — emlék nélkül s igy bucsuzása alkalmával magával vitt mintegy hót frt. értéket képviselő sárgaréz lemezt, melyet elfo- gatásakor meg is találtak nála kézi bőröndében. Természetesen az »emléket« elvették tőle, őt pedig elszállásolták a hatvani kir. járásbíróságnál.

— Halálos fenyegetés. Jordán Herman Tisza-Nánán azon szerencsés helyzetben volt nemrégiben, hogy szemtől szemben látta magával a halált és még is ez hátrált meg előle. Úgy történt a dolog, hogy f. hó 18-án délután 5 óra tájban egy rémlétes dörrenés hallatszott az utczai ablak felöl s ugyan e pillanatban a csörömpölve aláhulló .üvegtáblák helyén egy kétcsövű töltött vadász fegy-, ver jelent meg az ablakban. Jordán Hermann családja halálra rémült a gyilkos szerszám láttára , s midőn az utczáról egy érdes, borízű hang a következőleg mordult reájuk :

— Hallgassatok, mert ütött a halál órája! .>. kétségbeesett segélykiáltozásokban törtek ki. 'A szokatlan lármára azután összefutottak a szomszédok, kik látva a fatális helyzetet, Prokay Pál községi rendőr segélyével lefülelték az ablakon kívül álló fegyveres fenyegetőző, kinek személyében kettőt konstatáltak: először azt, hogy Boka Imrének hívják, másodszor azt, hogy — tökrészeg.

— Kifundálta. Meezes Es vány kiegyeztetett a

napokban két palóczot a jussra. Elmagyarázza nekik az Írást az ő nyelvükön, melyen csak ő tud velők igazán beszélni, aztán figyelmezteti őket, hogy ha még van valami kívánságuk, mondják el, még bele lehet venni az írásba. — Az egyiknek valami nagyon nyomhatta a szivét, mert nagyon vakarta izzadt üstökét s sehogysem tudott mindakét ábán eg/szerre megállni. Végre kibökkenti a szót :

— Mán csak keerem, hogy jó irás, azt mondom mer hogy minden benne van, csak épen hogy a nagy diófa nincsen benne.

— Miféle diófa ?

— Hát nem egyeb, mint aki a borozda mentin

terpeszkedik.

Megmagyarázzák aztán; hogy azt a diófát a nagyapjuk ültette s igy szeretnének belőle mindketten jussolni; már próbáltak is „egyesülni,“ de nem sikerült, mer Kiristóf is épen annyit kivan a dióból, mint Folórián.

Meezes Esváuy egy perezre meghökken ; lelki szemei előtt lebeg egy ujabbkori elkeseredett „fülemüle“ per s félve, hogy ma már nem akad annak megéneklésé- hez méltó Arany János, szeretné elejét venni az áldatlan perlekedésnek. Akad is hirtelen egy eszméje s igy szól á palóczokhoz:

— Ne mókázzanak kendtek! Ha nem egyeznek ki, előre tudom, hogy perre mennek s a per megeszi a diófát is, meg a telket is. Mondok egyet.

A jó palőezok úgy hallgatták Meezes Esványt, akár az orákulumot.

— Vágják ki a diófát!

A két palócz határtalan tisztelettel tekint a bölcs Meezes Es vány ra s meghatottan reoegik:

— Jaj de nagyon kifundálta maga a sort. Jól van, szent Mihálykor kivágjuk a fát a termésvei s magának is küldünk egy kilát. De kend is vágja ki az Írásból, ha mág belé tette.

És megnyugodva eltávoztak.

Közoktatásügy.

Eger, márczius 29.

A községi tanítók javaslata. Lapunk február hó 13-án megjelent 8. számában egész terjedelmében közzétettük az egri községi népiskolai tanítótestület azon javaslatát, melyet a tanitóképzö-intézeti tanárképzés szervezése tárgyában, a tanitóképzö-intézeti tanárok országos egyesületének választmányához beterjesztett. Ez a javaslat — mint értésülünk, — most a tanitó- képző-intézeti tanárok országos egyesületének választmánya által csaknem egész terjedelmében elfogadtatott, a mi természetesen csak díszére és előnyére válik az egri községi tanítótestületnek.

A tanitóképzö-intézeti tanárok országos egyesületének választmánya által, az egri községi tanítótestület javaslata szellemében hozott s a tani- tóképezdei tanárképzés szervezésére vonatkozó határozatok főbb pontjai a következők:

1. A tanitóképzö-intézeti tanárok képesítéséről és képzéséről törvényesen kell intézkedni.

2. A képesítéssel egy országos bizottságot kell megbízni és senki, sem állami-, sem felekezeti képzöintézétben ne lehessen tanár, ha a képesítést meg nem szerezte. (L. az egri közs. tanítók javaslatának 1., 2. és 10. pontját).

3. A tanitóképzö-intézeti tanárképzőt az egyetemen kell szervezni. (L. a javaslat 5. pontját)