Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-03-21 / 19. szám

S ime, csillagsugár-töredékek villognak a nép nyelvében, mint az őstüz maradványai. Csillagokkal üzen az ég még folyvást, tartja a néphit; csillag szövétnekelt a szent éjben is az értünk halni született Megváltóhoz.

A csillagok fölött uralkodó egek Urához száll a fohászom imádni a szent-keresztet.

Tiirk Frigyes.

•4WK’'

NE VÁRJATOK . . .

Ne várjatok tőlem, ne várjatok »uj dalt«,

Hisz fájó múltamé vagyok én egészen . . .

S hogy mielőbb én is a múlthoz tartozzam,

Csak ez egy óhajom s erre vagyok készen. .. Hiába mosolyg rám az élet sok bája,

Édes mosolygásuk nem hat a telkemig,

Oly tél az én éltem, melynek nincs tavasza,

S szivem, halálomkor megkövülve lelik ...

Szivem dala mint a megsebzett madáré Rég elhangzott, s többé nem halljátok sehol, Csak ha visszaszálltok édes-bús múltamba,

Hol elrablá tőlem üdvömet a pokol . . .

Ott zeng az én lelkem, mint egy Eol-hárfa, Boldog édenemnek fényes, szép álmáról,

S ott zokog keservem őriiletes hangon,

Vesztett boldogságom égő fájdalmáról . .

Most, ha összetörött lantom megszólalna,

Meg sem értenétek »hangzavar«-os dalát,—

Oly ellentét a dal örök-bus szivemmel,

Mintha virág körzi koporsó oldalát . . .

Sokat vesztettem én rövid pár év alatt, Hajfürtim ezeknek fehér szinü gyászuk,

— Ifian haltak el legkedvesebbjeim, —

Azért visel fejem fehér gyászt utánuk. —

Édf i mindenemnek keble gyors kihűltét,

A logszereíöbb szív porlása követte,

Mely dobbanásiban nevem hangoztatá,

S kész lettem vón’ én is meghalni érette . . . Kedvesem, barátom, — szivem e két fele — Elhagyott,... egyedül bolygok a világon . . . Elvirágzott már az én szivem barátim!

Hervadt levél vagyok, villám-sújtott ágon.

Csak értük teremtett engemet az Isten,

Nélkülök oly kopár, rideg, gyászos éltem . . .

— S ilyen lesz a sírig, bár mily hosszú időt Kell égő keservben, s kinos búban élnem— Általuk virágos lugas volt életem,

Melyen boldogságom csalogánya fészkelt, Nélkülök zord börtön, súlyos rabbilincscsel,

Hol szenvedés altat s gyötrelem, mi felkelt . . .

Ne várjatok tehát, ne várjatok »uj dalt«

Hisz’ fájó múltamé vagyok én egészen . . .

S hogy mielőbb én is a múlthoz tartozzam, Csak ez egy óhajom — s erre vagyok készen,.. H ába mosolyg rám az élet sok bája,

Édes mosolygásuk nem hat a lelkemig,

Oly tél az én éltem melynek nincs tavasza,

S szivem, halálomkor megkövülve lelik! .

Kapácsy Dexső.

Kirándulás az egri várba.

i.

Hagyományos szokás husvét-hétfőn a szabadba: Emausba menni. Tiirk Fri gyes barátom „Virágvasárnap“ czimü múlt heti czikkében biztosit, hogy Flóra szép gyermekei közöl a szerényebbek már kidugták verőfényszerető ékes fejőket; már hóvirágtól díszesek a völgyek és maholnap az ibolyák hada is megérkezik.

És csakugyan itt a tavasz; már nyílóban a természet szentegyliázának ünneplő kapuja s hegyek-völgyek egyre népesebbek lesznek. Csak egy kirándulóhely marad népesedettlen, egy kert virágai hagyatnak szedetlenül: Dobó és a hős egri nők b o- rostyán-ligete, a vár. Pedig a hallhatatlanság ezen egyetlen egri egyházát is bársony-szőnyeggel vonja be a kikelet örök ifjú tündére, itt is hangzik a madarak zajos dalárversenye; itt is sugdos a szellő. Sőt nem is virágregéket, hanem hős mondákat regél.

De hát kinek kellenének akövi rózsák; ki kapna a történeti emlékek virágain? És ezt még csak rossz néven sem vehetjük, miután a komoly intelmü romok olyanok, mint a karthauzi zárdák: tanulságosak, eszméltetők, de egyszersmind lehangolók.

Dobó sasfészke különben elhanyagolt, elkerült helynek nem mondható. Minden egri elmegy az egri várba évenkint legalább egyszer-kétszer elinélázni és a lelkesedés ózon át szívni. Ide vezeti első sorban is látni vágyó, messziről jött vendégét. Az atya gyermekének, a tanár tanítványainak itt ad gyakorlati oktatást a hazaszeretetről. Az eszmék barátai gyakran menekülnek ide szomorodott lelköket megnyugtatni. Ritka eset, hogy az egri várban megfordulván, egy-két komoly arczu férfival ne találkoznánk.

Olyan azonban várromunk, mint a kutyabőrre veteit régi irás. Még írástudó ember se tudja kibetiizni. A kövekről csak ennyi olvasható le:

Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt;

Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt.

Az öreg Plutárch A n ách á rz i s a utazásából részletesebben megismerhetjük Athéné fellegvárát, mint ha történetíróink legjobbjainak leírását magunkkal visszük és a helys'.inén tanulmányozzuk. És ez igy lévén, érthető lesz, hogy miért kívánok a jövendő férfiúinak — a régi dicsőség e szent hegyére ellátogató ifjú barátaimnak kezébe ezen sorokban némi kalauzt adni . . . . húsvéti emlékül.

II.

Áthaladtunk a bejáró vagy alsó kapun. A vár külső piaczán vagyunk. A kapu’, mely természetesen nincsen meg eredeti mivoltában. Varkocs Tamás rakatta. A kapu fölött „t ör ö k - k er t“ n é v e n egy torony falai (történetét később mondom el). Innét a felső kapuig még jobbra egy torony és balra védfal állott.

A felső kapu táján kanyarodott be a külső kerítő fal. A kapu nem a városnak állott arczczal, hanem a külső kapunak.

III.

A vár északnyugati részén vagyunk. A belső kaputól jövet elhaladtunk a szögleten, melynek kiugró erődítése nem volt, az új bástya (Dobó-bástya), az Uj-f öld-bást y a mellett. Ahol állunk, ez Dobó idejében tömlő cz-b á s t y a nevet viselt. Ezen egész oldalt rettenetesen megviselte az 1552-iki ostrom. Az északi vonalon végig nézve, az a legtávolabbi erődítés kiszökő részével aszeg- let-torony, vagy B ol ki-t oron y, a borsodi hős eleste után. Azon innét a S á n dór bástya. Azon innét házak oldoztták és védék a várat egészen álló helyünkig e részeken.

IV.

A vár közepén érdemes a megnézésre a dicső Dobó István síremléke. Dobó István nem Egerben fekszik eltemetve; de ez az emlékkő valamikor haló porait takarta Dobó-Ruszkán. Pirker János László érsek hozatta el. A siremlék a hőst életnagyságban ábrázolja. Hossza 175 cm. A pánczélba öltözött fekvő Dobó jobbjával zászlót tart, melynek lobogója feje alatt terül el. Baljánál kardja. Balkezében pergamen tekercset

tart, melyen diák felirat áll ezen Iártalommal: „Tudom, hogy él az én Megváltóm és az utolsó napon feltámadok, körülvesz bőröm ismét és az én testemben fogom meglátni az én megváltó Istenemet“. Ez:

,,D o b ó István Eger vára hős védőjének Pirker J. L. patriarcha-érsek által 1833. emelt

és Dobó ruszkai sírjáról nyert képével díszített Emléke“

Ezen üreg földalatti átjáró volt a sánezba „Sötét kapu“ név alatt Me'ette a Kálváriái magaslat, valamikor s z é p b á s- tya nevet viselt. De térjünk vissza

V.

Amint a Kalvária-domb (szépbástya) végződik, egyenesen északnak tartunk, a kálváriái állomások mögött, mindjárt az új épület hátánál két kisszerű emelkedés látható. Ez a várbeli ős székesegyház két óriástornyának utolsó nyoma. Alatta kápolnák voltak, és e kápolnákban vala eltemetve a bátor Imre király és fia III. László király. A főegyház innét keletre nyúlva, elérte sőt túlhalad a a keleti határfalat. Egy oszlop fő re a Szent- István-szobor alatt akadunk. Láthatni itt, mily mélyen esik a várnak egykorú járt talaja. A fölrobbant sekrestye északra esett. Fölszedett részletei a Dobó emlék üregébe hordattak. A székesegyház szentélye kinyúlt a sánezba és később a keleti árok kivágásánál metszetett le. A szélső Bolyki-tornyon innét magas földhányás látható, mely nem védelmi mű, hanem földalatti gazdasági alkalmatosságokat rejtegetett kebelében. A déli oldal előttünk álló része Bebe kérődnek neveztetik.

VI.

Az úgynevezett „B eb e k-er ő d-höz“ való mentünkben álljunk meg annak b e 1 s ő kiszög el lésénél. Előttünk a sáncztól elválasztó hosszú és széles mélyedés, azontúl szembe velünk a B o 1 y k i-b á s t y a. Ki hinné, hogy a kettő között tátongó mélység mesterséges alkotás; hogy valaha ennek itt hire sem volt s a székesegyház szentélye is akadálytalanul mvanyulhatott kelet felé?

Védelmi szempontok létesítették a most oly széles árkot, melylyel a sáncztól való elszakitás s a vár könnyebb védelme ezé- loztatott.

Ezen árok eredetileg a mainak szélességével nem bírt, miután egy felvonó híddal összeköthető volt a két vár: várunk s a sáncz. A sötét kapu ezen befalazott: kijárása még kivehető a falói dalban.

Menjünk a szöglet-erőd túlsó oldalára, Alattunk a törő k-k e r t, mellette az alsó kapu. Eredeti neve e résznek írem is az volt, hogy Bebek-erőd, hanem nagy, vagy kapu-bástya.

Ez volt a belső vár; egykét szót koczkáztathatunk még a külső várról, melyet 1542 előtt még nem választott ketté az előbbi árok.

Kellő távolságban, de a belső várral rendes fallal összekötve még két bástyát kell képzelnünk. Ez a külső vár. Velünk szembe a Bebek-bástya állott, e'től örökölte nevét kapu melletti nagy bástyánk, ezzel szemben északnak és egyszersmind a Bolyki torony folytatásaként a Csabi- bástya állott. A két keleti bástyát magas várfal kőté össze és árok választá el a váron túl levő emelkedett magaslattól. Ha áttekintést akarunk nyerni, erre legalkalmasabb pont gyanánt a kálvária-tető ki-