Az Egri Dohánygyár krónikája

Az épülő gyár

Az ülésteremből kifelé menet bizonyára leginkább a mészárosok és kofák telhetetlenségén háborogtak, a dohánygyár ügye aligha került szóba közöttük. Arra pedig biztosan egyikük sem gondolt, hogy a Korona vendéglő és a dohánygyár ügye, amely most véletlenszerűen, napirendi pontként egymás mellé került, a jövőben nagyon is szorosan össze fog kapcsolódni.

A frissiben felállított öttagú bizottság nem tétlenkedett. A szivargyár ügyének támogatásáért az érsekhez és a főispánhoz folyamodott, de megkeresték a miniszterelnököt, a pénzügy- minisztert és a kormánytagokat is. Ügyködésüknek is köszönhetően alig három hét múlva Szederkényi Nándort, a város országgyűlési képviselőjét és Grónay Sándor polgármestert fogadta Wekerle Sándor pénzügyminiszter, aki megerősítette, hogy számon tartja Egert, mint a felállítandó új dohánygyárak egyikének székhelyét. „Azonban nem szivargyár, hanem dohánygyár állítása forog most szóban”, - mondotta Grónay Sándornak a pénzügyminiszter - „most a szivarok, főleg a czigaretták óriási fogyasztása folytán, melynek fele Budapestre esik, halaszthatatlan sürgős intézkedést igényel a czigaretta készítése, az itteni helyek kibővítése. A dohánygyárra nézve mint ezt a város képviselőjével, tisztelt barátommal már részletesebben is megbeszéltük”, - fordult helyeslésért Szederkényi Nándorhoz - „elsősorban Egerre vagyok figyelemmel.” Ahogy Wekerle Sándor előre vetítette, a budapesti keresletnövekedés kielégítésére előbb Budapest- Óbudán létesült dohánygyár, és 1893-ig kellett várni, hogy az események újabb fordulatot vegyenek.