Az Egri Dohánygyár krónikája
A nagy hajón
E tanulmány elkészítéséhez a már átadott adatok tömkelegével, továbbá huszonnégy kérdéssel járultunk hozzá, melyek közül íme az első és az utolsó: „1. A Philip Morrisnak Európában több leány- vállalata van. Mi a garanciája annak, hogy esetleges többségi PM tulajdon esetén az Egri Dohánygyárat nem állítja le, nem válik a PM számára feleslegessé? 24. Hajlandó-e a PM az Egri Dohánygyár vezetőivel kidolgozni az átalakulási programot, és közös előterjesztést készíteni az Állami Vagyonügynökség részére?” A Philip Morris álláspontjának elfogadtatása és szándékai megismertetése érdekében a Vállalati Tanácshoz fordult, és többfordulós egri tárgyalás- sorozatot követően a gyár igazgatóját és Vállalati Tanácsát helyszíni bemutatóra hívta svájci gyárába, majd egy beszélgetésre a lausanne-i központba, 1991 februárjában. A lausanne-i központban választ kaptunk minden feltett kérdésre. Felmerült az is: dr. Domán László marad-e az igazgató, vagy új menedzsmentje lesz a vállalatnak. A válasz egyenes volt: évekig új, külföldi vezetés lesz a vállalat élén azért, hogy a magyarok tanuljanak, és idővel képesek legyenek átvenni a vállalat irányítását, ahogy az az FTR-nél, vagy más leányvállalatnál már bevált gyakorlat. Mi játszódhatott le az akkor 55 éves dr. Domán László lelkében? Talán ez: Mióta az eszemet tudom, mérlegelnem kellett. Ezt kell tennem most is, miközben a magam életét teszem a mérleg egyik serpenyőjébe. A másik serpenyőn ezeregyszázhúsz ember jövője van. A jövő súlytalan, mérhetnék kedvem szerint. Igazgató vagyok, az Egri Dohánygyáré, amelynek igazgatóit az első ötven évben az utcán megsüvegelték, az utóbbi negyven-egynéhány évben a legtöbb kívánságukat teljesítették. Minden döntéshozót Andreas Gembler és Aleardo Bűz látogatóban az egri gyárban
