Az Egri Dohánygyár krónikája
A nagy hajón
A „Top Management“ 1996 tavaszán Szalóczi Géza, Guy Schröcker, Frank Vorlicek, Garamszegi Gábor, Könye Árpád Francisco Lopes, Marco Terribilini, Lendvay Péter Akkoriban sokan álmodtak közülünk a régi, negyvenes évek végi „Miénk a gyár” transzparensekkel, habár homlokegyenest ellenkező folyamatok indultak el, nem államosítás folyt, hanem „államtalanítás” és a privatizáció az esetek túlnyomó részében azt jelentette, hogy a megszerzendő tulajdonért fizetni kell. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalat dolgozók általi teljes kivásárlásához és a fejlesztéshez szükséges pénzeket az akkor divatba jövő Munkavállalói Részvételi Program, vagy privatizációs hitelkonstrukciók révén sem lehet biztosítani. Az Egri Dohánygyár vezetése számba vette a kínálkozó lehetőségeket. A politikai-gazdasági helyzet napi változásai közben egy fejlemény, a külföldi tőke bevonása kívánatosnak és valószínűnek látszott. A Vállalati Tanács 1990. március 27- én hozott határozatában kijelölte a vezetés által követendő irányvonalat:
