Az Egri Dohánygyár krónikája
A szivargyár
A Dohányjövedéki Igazgatóság óvatosságra intette Mertz Lajos igazgatót. „A szervezkedést a gyárban lehetőleg meg kell akadályozni. Az előforduló esetekben ki kell jelenteni, hogy míg a szabályok fennállnak ragaszkodni kell hozzájuk, tehát a szervezkedést nem ajánljuk, és a gyáron kívüli szervezkedésről nem kell tudomást vennie, és szervezését sem egyeseknek ... mindazonáltal az esetleg tapasztalható szervezkedésnél a jelenlegi izgatott kedélyekre való tekintettel a legmesszebb menő tapintattal kell eljárni.” Érthető a Dohányjövedéki Igazgatóság tanácstalansága és óvatossága. Míg az ipartörvény pontosan szabályozta a bérmozgalmakat, a munkások és segédek „összebeszélését”, mely által arra törekszenek, hogy közös munkaszünetelés által a munkaadókat magasabb bér megadására kényszerítsék, addig a politikai indíttatású mozgalmak kezelésére nem volt recept. A dohánygyár dolgozói 1917. október 12-én sztrájkba léptek. A sztrájk két hétig tartott, a gyári munkásnők szociáldemokrata szakszervezetének létrehozásáért és nem kevesebbet akartak, elérni mint hogy minden munkásnő legyen a szakszervezet tagja. Mertz Lajos igazgaté) a sztrájk kezdetekor karhatalmi egységeket kért az alispántól. „A nemzetközi szocialista izgatások következtében a munkások sztrájkja kitörőben van. Száz emberből álló karhatalmi egység kivezénylése iránt intézkedni szíveskedjék.” - írta levelében az igazgató. A katonák kiürítették a gyárat, a munkásnők azonban nem mentek haza, hanem csendes tüntetéseket rendeztek a város utcáin, és összejöveteleket tartottak a Diófa-kút utcai munkás- otthonban.
