Az Egri Dohánygyár krónikája

Az épülő gyár

A dohánygyártás Magyarországon 1850-ig, az egyedáruság elrendelése előtt szabad magánipar volt. Az egyedáruság nem más, mint amit a hétköznapi szóhasználatban állami monopólium kifejezéssel illetünk. A magániparhoz tartozó manufaktúrák mellett 1846-tól egy osztrák kincstári gyár is üzemelt Temesvárott, ahol 200 munkás szivart gyártott.

Az 1850-ben kelt császári nyílt parancs Magyarországra is kiterjesztve az osztrák jövedéket, a dohánytermékek gyártásának jogát a kincstárhoz rendelte és ezzel egyidejűleg kibocsátásra került a dohányegyedárusági rendtartás. A kincstár 1850 nyaráig a magánosoktól kárpótlás fejében átvette a nyers...és Boltizár urak a gyári asszonyok gyűrűjében

anyag és készgyártmány készleteket, és a már meglévő temesvári gyáron kívül további gyárak felállítása határoztatott el kilenc városban. Ezen a listán Eger neve is szerepelt.

Az Egerben kiszemelt épület átalakítása dohánygyártási célokra akkoriban túlzott költségekkel járt volna és az épület megszerzése, valamint a szükséges munkák elvégzése hosz- szadalmasnak mutatkozott, ezért a gyár létesítésének tervéről jó időre lemondtak. 1867-ig a magyar dohányjövedék a bécsi dohányjövedéki központi igazgatóságnak volt alárendelve. A kiegyezéskor önállósított Magyar Királyi Dohányjövedék 1868-ban kezdte meg működését. A dohányjövedék magyar részének átvételekor a magyar Korona országai területén hét gyár állott, ezeknek helye Pest-Terézváros, Pest-Ferenc- város, Kassa, Pozsony, Fiume, Temesvár, Kolozsvár volt. A magyar kormány a kiegyezést követő időszakban három újabb gyárat nyitott meg, mégpedig Zágrábban, Selmecbányán és Szomolnokon.