Képmás, 2005
2. szám
sebességgel, és az egyiknek a tetejéről át kellett ugrani a másikra. Páran szó szerint nagyot koppantak, többek között a nagy esélyesnek tartott fiatalember is. Szabi megvonta a vállát, és helyből átugrotta a három métert, pedig egy nyolckilós kamera is rá volt applikálva. Mondta is a rendezőknek, hogy egy métert még nyugodtan rátehettek volna. Ez eddig még nem hangzik túl kellemetlenül, de elérkezett a másnap... Ezúttal egy nagy raktárban kötöttek ki, ahol epret kellett enni - bár nem pont úgy, ahogy általában szoktuk. Hét szemet helyeztek becukrozva egy legyekkel teli terráriumba, a legyek fele azonnal ráragadt az eperre, a többi meg szeretett volna, de már nem fért oda. Na, ezt a hét epret meg kellett enni a nagy légynyüzsgés közepette. Nem nagy ügy, ha az ember volt már katona, és hónapokon át ette a menüt, amit más katonák főztek neki. Szabolcs katonásan be is termelte a gyümölcsöket legyestül, majd, mivel még éhes volt, egy nagy tál lasagnát is leküldött utána. Kezdett jól állni a szénája Szabolcsnak, ő lett a fő esélyes hirtelen, de hátra volt még a harmadik nap. Akadálypályát építettek az argentin rendezők a megmaradt két versenyzőnek, ahol gőzök és gázok szálltak, lángok lövelltek, és ebben a zűrzavaros labirintusban még különféle kapcsolókat is meg kellett találni. És ez lett a baj. Szabi pillanatok alatt végigküzdötte magát, tigrisbukfenccel és hasonlókkal kápráztatva a nagyérdeműt - csak éppen a nagy sietségben kihagyott egy kapcsolót. Riválisa százszor annyi ideig bóklászott odabenn, de a kapcsolókról nem feledkezett meg, így ő nyerte a versenyt és az ötmilliót, ami valójában az adó levonása után már csak három és fél. Azóta is bánat felhőzi el Szabolcs tekintetét, ha erre gondol, ugyanis azt ígérte kollégájának, Tifmek, hogy ad neki ezer forintot, ha nyer, de így most nem tudott örömöt szerezni, és lehet, hogy Tifi most szintén szomorú - és mindez egy kapcsoló miatt! Attól eltekintve, hogy elúszott a lé, nagyon jó volt Argentínában, főleg azoknak, akik rögtön kiestek, mert eperevés meg tűzugrás helyett a pampákon lovagoltak, Buenos Airesben sétálgattak, és a szállodai úszómedence partján ejtőztek. Amikor épp nem volt bekötve a szeme, Szabi úgy látta, hogy Buenos Aires nagyon jó hely, az emberek kedvesek, a város épületei európai stílusúak, ráadásul minden olcsóbb, mint itt, csak a repülőjegy ne lenne olyan drága... A kis kiruccanás nagy népszerűséget hozott kollégánknak, az egyik étteremben egy tál eperrel várták, mondván, hogy csak egy szavába kerül, és hozzák a legyeket is. Egy másik műintézményben azzal fogadták: - De jó hogy jössz, van itt egy csomó légy, meg kellene őket enni...- Csak egy szavatokba kerül, feltéve, hogy adtok öt milliót - feleli erre rutinosan Szabolcs, majd rátér az üzletre - mert az első tényleg a munka, és csak utána jöhet a rettegés.
