Képmás, 2005

2. szám

—*

Bevállalja? Igen, vagy nem?! - Egy pillanatig sem kétséges, mit válaszolna Márton Szabolcs promoter Csernus doktor villámgyorsan klasszikussá vált kérdésére: - l\laná!

Szabit valami rejtélyes okból vonzzák a nyilvánosság előtt zajló nagy erőpróbák - talán ezért lett promoter, de egészen biztosan ezért jelentkezett a Való Világ harmadik szériájába. És, mint talán még sokan emlékeznek rá: egészen az utolsó szűrőig jutott, szó szerint a Villa küszöbétől kellett visszafordulnia, mert a sokak szerint szexi mások szerint nem annyira szexi Pandora legyőzte a beszavazó show-ban. Örök bűnünk, amit talán még a túlvilágon is felrónak majd nekünk, hogy nem küldtünk elég sms-t. Mindenesetre az érintett tévécsatornánál nem felejtették el Szabolcsot, akit nem is könnyű elfelejteni egyébként, mert igazi egyéniség. Szóval gondoltak rá, amikor a Kisértés című elcsábítgatós valóságshow-féleséget forgatták, de ő emelt fejjel utasította vissza az ajánlatot, mert első a munka, ugyebár, és azt három hétre csak úgy ukk-mukk- fukk nem lehet otthagyni - sem pedig a barátnőt, aminek azért abban a műsorban megvolt a kockázata.

Sebaj! Nemsokára érkezett az újabb ajánlat: meglepő és mulatságos dolgokat kellene művelni egy távoli dél-amerikai országban, halálugrás, majomagy- velő-evés, kígyókkal táncolás, ilyesmi.- Mennyi idő kell erre? - kérdezte Szabolcs.- Egy hét! - jött a válasz, ő pedig ment, mert egy hét, annyi azért belefér, meg az ötmillió sem jött volna rosszul, amit az adásonkénti nyertes kaphat. Lakásprojekt készül, lett volna helye a pénznek. Tavaly szeptember közepén, húszórányi repülés után szállt le a gép Buenos Airesben, rajta kollégánk, és még öt másik versenyző, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy konkrétan mi vár rájuk, milyen ijesztő feladatokkal kell szembenézniük. Az első benyomások azt mutatták, hogy lesz itt más is, nemcsak rettegés és annak különféle fokai: négycsillagos szállodában volt a szállás, és minden költséget a tévések álltak, beleértve a meglepetés-reggelit is. A meglepetés az volt, hogy nem volt reggeli, helyette buszra tették és két órán át utaztatták a bekötött szemű csapatot. Ennyivel azonban nem lehet Szabit stresszelni. Relaxált, a cégre gondolt, és mindjárt megnyugodott amúgy sem túl zaklatott lelke.

Egy katonai repülőtéren jött ki a meditativ transzból, ahol az első feladat várta a csapatot: két kamion haladt párhuzamosan 50 kilométeres