Képmás, 2005
2. szám
Melyek voltak magyarországi pályafutásod legemlékezetesebb szakaszai? Első kapcsolatom a PM-mel 1991-re nyúlik vissza, amikor mint a cég egyik külső ügyvédje dolgoztam az Egri Dohánygyár privatizációján. Dtána is rendszeresen képviseltem az immáron privatizált Egri Dohánygyár Kft-t, és így alkalmam volt megismerni az akkori budapesti iroda munkatársainak nagy részét. Néhány évvel később, 1995 májusában lettem a cég alkalmazottja. Első állásom az Egri Dohánygyár Kft. jogi igazgatói pozíciója volt. Egy évet töltöttem ebben a feladatkörben, utána az akkori EEMA (később CEMA) Régió jogi osztályára helyeztek át. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy abban az évben Marco Terribilini irányítása alatt olyan kollégákkal dolgozhattam együtt, mint Könye Árpád, Garamszegi Gábor, Tövisi András, Sütőné Koczka Ágota és még sokan mások. Ők nagyban megkönnyítették számomra azt az átállást, amit egy ügyvédi irodából - még ha az egy nagy nemzetközi iroda volt is - egy multinacionális vállalat leányvállalatának jogászává és menedzsmentjének tagjává válás jelentett. Egyébként az 1995-96-os télből már csak arra emlékszem, hogy Nagy Attila kollégámmal hihetetlen nagy elánnal dolgoztunk a szervezeti struktúra átalakításán, és a két ünnep között a Philip Morris Magyarország Kft. jövedéki engedélyéért álltam sorban a Vámhivatalban. Milyen pozíciókat töltöttél be, mióta elmentél Magyarországról, és mivel foglalkozol jelenleg? Mint emlitettem, 1996-ban érkeztünk l.ausanne-ba. Azóta a Lausanne-i régiók mindegyikében dolgoztam. Jelenleg a 2003-ban ismét kialakított EEMA régió jogi osztályát vezetem. Mit jelent számodra a siker? Véleményem szerint egy jogász számára az a siker, ha ügyfelének sikerét elő„Siker by Philip Morris” Kiss Emese mozdítja. Sikeresnek érzem magam, amikor egy fogas jogi kérdést oly módon oldok meg, hogy az előreviszi az üzlet érdekeit, miközben szervesen beleilleszkedik a PM1 törvénytisztelő vállalati kultúrájába. A jelenlegi pozíciómban a sikerhez az is hozzátartozik, hogy az általam vezetett osztályon dolgozó emberek jól érezzék magukat és a tudásuk legjavát adják nap mint nap. Női vezetőként mi a véleményed, különbözik-e a helyzeted a férfiakétól, és ha igen, miben? Én úgy gondolom, hogy egyáltalán nem. A PM1 felismerte, hogy szükség van női vezetőkre, és nagy gondot fordít arra, hogy ez a kezdeményezés ne rekedjen meg a szavak szintjén, hiszen mi nők egy másfajta gondolkodás- és látásmódot képviselünk, ami egy ilyen szervezet számára csak hasznos lehet. Egyébként hadd dicsekedjem el azzal, hogy a PM1 jogászai között már most 45-550/o-os a nők és férfiak aránya. Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát és a családot? Mindenki más megoldást választ erre. Számomra a hatékonyság és az ügyek rangsorolása kulcsfontosságú, hiszen mindannyiunknak annyi munkája van, hogy akár éjszakára is bent maradhatnánk az irodában, de valahol mégis határt kell szabni. Ennek ellenére nem érzem úgy, hogy a kisfiam, aki áprilisban lesz négy éves, kárát látná annak, hogy édesanyja sokat dolgozik.
