Képmás, 2005
3. szám
32 meg is komolyodok, mert az anyagiak kerülnek szóba, vagyis bogy mennyibe kerül a búvárkodás, ha valakinek nem az állam fizeti a cuccot, mint például James Bondnak, aki rendszeresen használja önmentésre a kését, ha jól emlékszem a különféle véres jelenetekre. És most teszünk egy meglepő, ámde teljességgel megalapozott kijelentést: búvárkodni egyáltalán nem drága sport! Nem drágább, mint túrázni, teniszezni vagy kerékpározni. Feri a Credit Suisse egészségpénztári keretéből vásárolta meg részenként a felszerelését, a gyakorló merülésekre remekül megfelelő bányatavak a miskolci lakásától tíz kilométerre vannak, és a nyári szabadság alatt úgyis a tenger mellé kívánkozik a család, ahol nem túl nagy összegért bérelhető palack, sőt, méltányos díj fejében remek vezetett víz alatti túrákon is részt lehet venni. És a vízparti beszámolóm végére teljesen megkomolyodok: mert egy kétszázötven méter mély kékségbe zuhanó sziklafal előtt lebegni, tenger alatti barlang járataiban kígyózni, halrajokkal balettez- ni, az nem vicc - hanem az élet legnagyobb élményei közé tartozik. Páfrány Feri mondta nekem, és neki én elhiszem, mert régóta a nagytiszteletű barátaim közé tartozik. A kés rögzítése után a búvár begyalogol a vízbe, ahol nagy fújtatások közepette, társa segítségével felveszi a mellényt és az arra rögzített palackot. A birkózás oka, hogy a cucc körülbelül húsz kiló, és ekkor már rajta van a búváron a személyre szabott ólomöve, amit az előbb elfelejtettünk felsorolni, és ez elég nagy baj, mert máris szinte odalett a szakmaiság. Az ólomöv - amit Feriék maguk öntöttek veszélyes körülmények között - azért kell, mert a búvár teste folyton fel akar emelkedni, miközben ő meg merülni szeretne. Amikor tényleg emelkedni akar, persze nem az a megoldás, hogy lehajítja magáról az ólomövet, hanem az, hogy levegőt enged a palackból a mellényébe. A palackról most csak annyit, hogy a Neptunban töltik szorgalmas emberek egy zajos kompresszorral, amivel közönséges levegőt sűrítenek bele. Nagyobb mélységekbe oxigénnel, még mélyebbre például héliumos keverékkel merülnek, ez utóbbi esetben az a búvár, akin kitör a mélységi mámor, magas fejhangon előadott dalokkal szórakoztathatja az elképedt halakat. A búvár tüdejét össze kell kötni a palackkal, különben semmi értelme az egésznek, ugyebár. Erre a célra egy csövekből, csatlakozókból, csutorákból és mérőműszerekből álló hercig kis egység szolgál. Ha a búvár szárazföldön lélegzik vele mintegy próbaképpen, vagy mert nyugtalan újságírók ezt kiprovokálják nála, pont olyan hangot tud kiadni, mint Darth Vader. Kinézetre azért különbözik a Világegyetem hírhedt algonoszától: hosszan töprengtem, hogy kire-mire is hasonlit a legjobban egy búvár. Amikor csak a neoprén ruha van rajtuk, úgy néznek ki, mint a gumimacik gyászruhában. Közepesen felöltözve olyanok, mintha a StarTrekből sugározták volna le őket meglepetésszerűen, egy későbbi fázisban erősen hasonlítani kezdenek Farkas Bertalanra, az első magyar űrhajósra (minusz bajusz), és amikor teljesen felöltöznek, pont úgy néznek ki, mint a búvárok. Már megint majdnem elkalandoztam, pedig szólni kell még a mélységmérőről, és esetleg egy tájoló sem árt. Mivel a víz alatt beszélni nagyon-nagyon nehéz, a búvárok kézjelekkel kommunikálnak, illetve amit csak lehet, megbeszélnek merülés előtt a parton. A többes szám azért rendkívül indokolt, mert az a búvár, aki egyedül merül, nem bátor, de még csak nem is vakmerő, hanem egyszerűen hülye. Alapszabály, hogy társ nélkül merülni nem szabad, kopoltyú nélkül a víz erősen ellenséges közegnek számít, és a vidám kirándulás másodpercek alatt horrorba fordulhat. Cikkünk vége felé közeledünk, mert Feriéken látszik, hogy már nagyon alámerülnének, engem pedig véresre martak a szúnyogok. A végére teljesen
