Képmás, 2005
3. szám
A víziPáfrány A nagy kékség nyugalmat ad „Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik” - ezeket a sorokat A walesi bárdokban írta Arany János, pedig akár a búvárokról is írhatta volna - ha akkoriban, százötven évvel ezelőtt lettek volna búvárok. A víz alatti látvány ugyanis többnyire lélegzetelállító, levegőt venni pedig odalenn egyáltalán nem tanácsos - hacsak nincs az ember hátán egy levegővel teli palack. Már egy egyszerű búvárszemüveggel és egy légzőpipával is csodákat láthatunk egy-egy jobb tengerrészen, de az igazi persze a palackos merülés, ahogy Páfrány Ferenc kollégánk is teszi. Nem untatnám a Tisztelt Olvasókat azzal, hányféle puhatestűt, ízeltlábút és halat láttam a Karib-tengeri korallzátonyoknál a bérelt kis alapcuccommal. Így a cápákról sem fogok mesélni, pedig nagyon szépek és nagyok voltak - inkább Ferit faggatom a Nyéki-tó partján: miért és mennyiért megy az ember a víz alá? A tópartra úgy kerültünk egy szép szeptemberi délutánon, hogy Feri eldöntötte: jobb a búvárkodást illusztrálni, mint csak mesélni róla. Én több okból nem merültem (szerinte nem mertem), amit meg is bántam két perc után, mert a cápáknál is agresszívebb szúnyogok két perc alatt majdnem halálra martak, és tűrnöm kellett szüntelen támadásaikat rezzenetlenül, míg Feri vastag neoprén ruhájában minden fontos tudnivalóba be nem avatott. De haladjunk időrendben! A sztori eleje a gyermekkor homályába vész, volt egy pillanat, nem tudni mikor pontosan, amikor Feri rájött, hogy ő egy víziember, és a jó tündér akkor tenne vele igazán jót, ha varázsolna neki két kiválóan működő kopoltyút. Ez a konkrét tündér azonban nem bukkant fel, bár ezúton üzenjük neki, hogy még nem késő! Persze Feri ettől nem keseredett el, kopoltyú nélkül is rendszeresen vízbe vetette magát, és odáig fejlesztette a dolgot, hogy felnőtt fejjel, komoly, családos emberként a Balaton-átúszó versenyek rendszeres résztvevőjévé vált. Az idén a különleges nyári időjárás miatt (mint tudjuk, az idén nyáron végig tél volt) ez a rendezvény sajnos elmaradt, pedig készültünk a riportra - na, kint vagyunk a vízből, mondtuk, amikor megtudtuk a szomorú hírt. Az elmaradt beszámolót egy téli Balaton-átgyalogló túra leírásával igyekszünk pótolni, feltéve, hogy januárban nem lesz kellemes, harmincfokos meleg. De vissza a vízhez! Mint minden kíváncsi vizes embert, Ferit is elkezdte érdekelni, mi is van a hullámzó felszín alatt. Különösen olyan helyeken fogta el ez a
