Képmás, 2005
3. szám
csináljon, ami egyébként eléggé bűnös szónak számított. Amikor az álláshirdetést megláttam a Heves Megyei Hírlapban, úgy éreztem, bogy rám várnak az Egri Dohánygyárban. Egyszóval jelentkeztem, és felvettek. Evekkel később, amikor már a cégnél dolgoztam, megtaláltam a fejvadász jelentését. Akkor tudtam meg, hogy több mint kétszázan jelentkeztek az állásra.- Milyen állomásai voltak eddig a PMI- on belüli karrierednek?- Nagyon szerencsés időszakban érkeztem a céghez. A Philip Morris rengeteget költött vezetői képzésekre akkoriban. Az első időkben a képzésekért voltam felelős az Egri Dohánygyárban. Külső konzulensekkel dolgoztunk együtt, mint a Concordia, a TM1 és más külföldi képzési szervezetek, akiktől nagyon sokat lehetett tanulni. Idővel detésre. Egyre több alkalom adódott arra, hogy betekintsek a regionális tevékenységekbe. Először 1998-ban kaptam lehetőséget külföldi kiküldetésre, amikor az akkori CEMA régió karrier- és utódlástervének elkészítésébe kapcsolódtam be néhány hónapig. Még ugyanennek az évnek a végén jött az első fantasztikus kiküldetés a Philip Morris akkori világközpontjába, Rye Brookba, az Egyesült Államokba. Itt másfél évet töltöttem el, és a világszintű karrier- és utódlástervezésen, valamint a szervezetfejlesztésen dolgoztam. 2000 szeptemberében jött a felkérés, hogy vegyem át a Philip Morris Magyarország személyügyi igazgatói pozícióját. Hatalmas megtiszteltetésnek éreztem ezt a felkérést. Azt hiszem, aki valaha is dolgozott a Philip Morris magyarországi vállalatánál, érti, hogy mire gondolok. Minden nap, amit a cégnél töltöttem, ünnepnek bővültek a feladataim. Foglalkoztam a felvételezéssel, belső kapcsolatokkal, bevezettük a teljesítményértékelést és a karrier- és utódlástervezést. A vezetőképző program keretén belül nagyon sokan eljutottak külföldre hosszabb-rövidebb ideig tartó kikülszámít az életemben. Minőségi környezet, minőségi emberekkel. Tudtam, hogy nagy az elvárás, igyekeztem, hogy megfeleljek. Pontosan két év után, 2002 szeptemberében kaptam a lehetőséget, hogy a Philip Morris koreai vállalatánál átvegyem a személyügyi igazgatói beosztást Szöulban. Az volt az igazi kaland! Majd újabb két év múlva következett Svájc, ahol a “New Horizon”-on keresztül vezetett az út a jelenlegi munkakörömhöz.- A tapasztalataid szerint maga a Philip Morris mennyit és hogyan változott az elmúlt években?- Azt gondolom, hogy a cég nagyon sokat változott. Azt nem tudnám megmondani, hogy ez jó, vagy rossz, de biztos, hogy most más, mint amilyen akkor volt, amikor beléptem. Egyre nagyobb a hangsúly a folyamatok racionalizálásán és a szervezet, valamint a létszám optimalizálásán. Mindannyian tudjuk, hogy milyen nehézségekkel kell a cégünknek megküzdenie ahhoz, hogy versenyképesek maradjunk a piacon. Napjainkban sokkal nagyobbak a megszorítások, és mindenki jobban odafigyel arra, hogy amit elköltünk, annak legyen megtérülése. Nincs ebben semmi természetellenes. Talán mindig is igy kellett volna lennie. Ez viszont azzal jár, hogy mindenkire nagyobb felelősség, és talán több munka hárul. Persze vannak, akik ezt nem szeretik és elhagyják a céget. Mások úgy érzik, ez az igazi kihívás, és izgalommal vetik bele magukat az új feladatokba. A személyügynek minden körülmények között ugyanaz a feladata: kiegyensúlyozott munkakörülményeket biztositani minden dolgozónak, amelyben karrierlehetőségeknek és a kiegyensúlyozott családi életnek is helye van. Ez nem kis feladat, és számomra ez a terület jelenti az igazi kihívást.- Milyen nehézségekkel kellett meg- küzdened, miközben ilyen sok pozíción keresztülmentél, és ennyire különböző kultúrájú országokban éltél?- Én nagyon szeretem a változást! Így aztán soha nem éreztem nehézségnek azt, ami velem történt. Azt pedig kimondottan élvezem, hogy sok helyen megfordulhatok a világban. Különösen az Ázsiában eltöltött évek voltak nagyon izgalmasak. Hamar bebizonyosodott 17
