Képmás, 2004

2. szám

Csakhogy - nagyon helyesen - nem hagyja magát: a Kaiser's elegáns Marlboro dohányüzletében pár mondattal lehengerli az eladókat, majd kedvesen de határozott mozdulatokkal rendet rak az elegáns polcon, és posztert is cserél. Egy flakon tisztítószert elővarázsolva áttörli a posztert fedő plexit, majd a főnökasszonyt támadja meg egy rövid multimédiás termékismertetéssel. Ezután a nyolc pénztár kerül sorra: posztercsere, polcrend-ellenőrzés, udvarias elköszönés, és már viharzunk is tovább. Pontosabban Feri elszáguld a következő boltba, én pedig sétatempóra lassulva bejárom a belvárost, majd kigurulok Tapolcára és Lillafüredre is.

A sétálóutca valóban egyre szebb, pár hete szereltek fel új kandelábereket, a nagyon régi magyar villamosokat felváltották a nem olyan régi, Bécsből beszerzett villamosok, az antikváriumban nemcsak könyveket, de régi bakelitlemezeket is lehet kapni, az ország egyik legjobb vidéki színháza már a nyári fesztiválprogramokat

hirdeti, a patinás uszoda modem üvegkupolája csillogva tükrözi vissza a napfényt, és megvilágítja a Kossuth Lajos feje búbján pihegő gerlét Az Avas-domb váratlan meglepetés: a részben elhagyott pincék és kis pihenőházak között buja növényzet tenyészik, egyszerre mutatva az elmúlást és az örök újjászületést. Jó lenne itt elbújni néha, és az élet kis és nagy dolgairól meditálgatni egy pohár frissen lopózott vörösbor mellett... A kilátóból körpanoráma nyilik a városra és környékére. Jó látni a rengeteg zöldet, ami körülveszi, sőt, mint valami zöld áradás, befolyik az utcákra, megtölti a tereket és az udvarokat. Árván álldogálnak a kohászati művek téglakéményei, de a városlakók többségének valószínűleg egyáltalán nem is hiányzik a füstölgésük. Az erdők viszont szorgalmasan pipálnak: a lombok közül pára száll az égre, dolgoznak az oxigéngyárak. Miskolctapolcán a hatalmas park zöldjét a csónakázó tó kékje ellenpontozza. Kezdők is bátran vízre