Képmás, 2004
1. szám
KOLLÉGÁK ÉRDEKES HOBBIKKAL MAKACS ES KIVÁNCSI LUDÁNYI ANITÁNAK CSAK A FEKETE-FEHÉR A FÉNYKÉP Az ec/ripénzügyön dokyozík cyy csendes (dny. Ha nem kérdeznénk rd, macjátóí tafdn soka nem kozná szóka, kocjy fényképez. És ka a képeit dicsérjük, szinte visszautasítja az elismerő szavakat. Pedíy fotózík, és ráadásuk jók női érzékenyséyyekésfiatakos kíváncsísáycjak. Ludányi Anitát arról faggattuk, hogyan kezdődött ez a szenvedély, és mi fogta meg a fényképezésben annyira, hogy jövedelme egy jó részét fényképezőgépekre, optikákra, filmekre és fotópapírokra költi.- Mint mindenki, én is gyerekkoromban fogtam először a kezembe fényképezőgépet. Talán ötéves lehettem, amikor kezembe került szüleim rossz kamerája, amit kedvemre szétszedhettem, összerakhattam. Hogy fényképezni is lehet egy ilyennel, akkor talán még eszembe sem jutott. Szinte muszájból kezdtem el fényképezni jóval később, főiskolás koromban, amikor a földrajz szakon képekkel kellett dokumentálnunk a terep- gyakorlatainkat. Egy olcsó kis kompakt gépet használtam, amivel hol sikerültek a képek, hol nem, de többnyire inkább nem. A fényképezés ízére akkor éreztem rá először, amikor szüleim öreg Zenitjével kezdtem kattogtatni - azzal már egészen szép képeket lehetett csinálni, máig előveszem és használom időnként. A labortechnikával mikor ismerkedtél meg? Szintén a főiskolai évek alatt. Oktatástechnikából a fotózást választottam, és a tanszék laborjában készítettem el az első nagyításaimat. Makacs vagyok és kíváncsi, szerettem volna megtanulni a fotókészítés teljes folyamatát, és én magam végezni annak minden fázisát. A fotóidat látva ez sikerült. Miért ragaszkodsz ennyire a fekete-fehér képekhez? Az én szememben a fekete-fehér képek számítanak az igazi fotónak: a színek hiánya nemhogy rontana a kifejezés erején, ellenkezőleg megnöveli azt. Ez az egyik oka annak, hogy fekete-fehér nyersanyagra dolgozom. A másik pedig hogy ez a technika teszi lehetővé, hogy a labormunkát is én végezzem. Az egri ifjúsági házban hosszú ideje működik egy nagyon színvonalas fotószakkör, ahol én is sokat tanultam. A ház laborját használom manapság is. A szakkörhöz kötődnek az első kiállításaim: rendszeresen rendeztünk csoportos tárlatokat, ahol a legjobbnak ítélt képeinket közszemlére tettük. Nagyon jó társaság jött össze Jakab László vezetésével, máig összejárunk, és méltó kritikával illetjük egymás képeit.
