Képmás, 2004

1. szám

SIKER BY PHILIP MORRIS

S M

zottait, de ugyanakkor a megfelelő szabályok által biztosított rend nélkül egy ilyen szervezet nem tudna működni.

Gondolom, sokan felkeresik a problémáikkal...

Aki segítséget kér tőlem, számíthat rá, hogy ha jogos a kérése, valós a problémája, megoldom. Ha pedig nem, azt megmondom nyíltan, egyenesen. Valóban nagyon kényes a munkám ebből a szempontból, de soha nem voltak haragosaim, és eddig még mindenkivel együtt tudtam működni. Próbálok nagyon következetes és korrekt lenni, nem hozhatok senki kedvéért olyan döntést, ami egy embert előnyben részesít többek hátrányára. Magánemberként sem fér bele a kivételezés, mások kihasználása, lenézése az értékrendembe. Ha esetleg sértődés támad, az általában abból fakad, hogy valaki nem méri fel reálisan a teljesítményét, a munkája értékét, és elvárja, hogy mindent megkapjon, akár a többiek rovására is. Az emberek a felnőtté válással döntési szabadságot kapnak, annak minden kockázatával. Senki köré nem lehet védőburkot építeni, mindig felkészülten kell fogadnunk a változásokat, és felnőtt módon kezelni az ügyeinket.

Harmincöt év egy területen ... nem vágyik máshová? Nem

próbálná ki magát szívesen más munkakörben?

Ez a munka nem válhat unalmassá, mert emberekkel foglalkozom, a legbonyolultabb lényekkel, akik váratlan és érdekes helyzetek sorát tudják előállítani. Egyik nap sem olyan, mint a másik, műidig újabb izgalmak és érdekes, megoldandó feladatok várnak. Nem vagyok az a típus, aki nyugodtan megül a babérjain, és utána panaszkodik, hogy nem elég kihívó a munkája. Az élet rákényszeríti az embert, hogy műiden nap előre lépjen, és szembenézzen az aktuális teendőivel. Nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan vezetőim és munkatársaim voltak és vannak, akik segítenek ebben, akikre mindig számíthatok, mert lelki- ismeretes, képzett és elkötelezett emberek. A többségükkel több mint tíz éve együtt dolgozom, és nekik is köszönhető, hogy jól érzem magam a bőrömben. Pedig néha biztosan nincsenek könnyű helyzetben, mert magas a mércém, és elvárom, hogy a legjobb tudásuk szerint teljesítsenek.

De ugyanezt várom el saját magamtól is.

Ön hogyan határozná meg a sikert?

Sikert azok érnek el, akik olyan értéket nyújtanak a tágabb vagy szűkebb közösségüknek, ami előrelendíti a fejlődést, igazságosabbá teszi a viszonyokat, komfortosabbá, színesebbé az életet.

Én sohasem azért dolgoztam, hogy látványos sikert érjek el, hanem hogy minél jobban megoldjam az elém táruló problémákat, feladatokat. Ha az elképzeléseim szerint tudtam a többiek javára cselekedni, változtatni, azt sikernek éltem meg. Az külön öröm, hogy az eredményeimet mások is észreveszik és értékelik.

Azért néha lazítani is kell. Hogyan tölti a szabadidejét?

Szerencsés alkat vagyok abban az értelemben is, hogy nagyon ritkán viszem haza a munkahelyi gondjaimat. A szabadidőre ugyanis szükség van a feltöltődéshez, az egészség megőrzéséhez. A szombat és a vasárnap ezért az én szememben szent, nem szeretem ha bármi megzavarja. Hétvégeken gyakran elmegyünk férjemmel a sarudi nyaralónkba, nyáron strandolunk, a Tisza mentén kerékpározunk. A tévé nem köt le, nagyon szeretek viszont olvasni és rejtvényt fejteni - akár a fürdőkádban is. Érdekel a történelem, különösen az ókor. Julius Caesar a kedvenc történelmi személyiségem. De sokszor az a legjobb pihenés, ha elmehetek piacra, kirakodó vásárba, vagy csak úgy, különösebb cél nélkül kirándulunk a környéken. Már csendesebb az életvitelünk, mióta a gyerekeink felnőttek és élik a saját életüket.