Képmás, 2004

3. szám

BARNA FERI, A SZÉLLE

mondja, hogy ez a kívánság emeli újra meg íyra az ég ke: szakadnak (enni, mint a madár.- Hogy kezdődött?- Pont húsz éve szerveztek egy sárkányrepülő tanfolyamot Egerben. A kíváncsiság odavitt, és úgy találtam, hogy valóban szép dolog a repülés, de a folytatás még váratott magára. Azért az „A" vizsgát letettem. Ám a mag már el volt vetve - amikor behívtak katonának, az ejtőernyősökhöz kértem magam. Harmincháromszor ugrottam, és amikor leszereltem, szerettem volna folytatni, de nem nagyon volt rá lehetőség: a légi sportoknak korábban keretet adó MHSZ éppen szétesett. Azután 1993-ban meghirdették az első siklóemyős tanfolyamot is - hát persze hogy elvégeztem, és onnan már nem volt visszaút...- Mi ragadott meg ennyire a siklóernyőzésben?- Talán az, hogy egyfajta kombinációja a sárkányrepülésnek és az ejtőernyőzésnek, és én mindkettőt kipróbáltam korábban. Nem tudok sokat beszélni erről, át kellene élni mindenkinek, milyen érzés kétszáz vagy akár kétezer méterrel a föld fölött siklani. Amikor megvolt a vizsgám, eldöntöttem, hogy saját ernyőt veszek. Eladtam a Simson motoromat, és vettem egy használt felszerelést. Ezzel repülgettem eleinte, és