Képmás, 2003
3. szám
KALANDTÚRA ki, meglehetősen monoton tevékenység, különösen egy pörgéshez szokott merchandiser számára. A konkrét feladat: összekészíteni tíz hostess számára a Helikonakcióhoz szükséges kellékeket. Ez így egyszerűen hangzik, csakhogy a csomagok egyénre szabottak, a formaruhákat például a megadott méretek alapján kell szortírozni, és a gyufásdobozokig bezárólag (jut belőlük fejenként vagy háromszáz a lányoknak) minden tételnek stimmelnie kell, különben raktárhiány vagy raktártöbblet keletkezik - e kettőnél nagyobb ellensége pedig raktárosnak nem lehet. Ráadásul időre dolgozik a két raktáros, hiszen Eki, azaz Németh-Eke István délben érkezik a lányokkal (alig várjuk), addigra mindenki szeretetcsomag- jának el kell készülnie. A tempó feszes, a koncentráció erős, Szerencs S cséré Gézát telefonhoz hívják, így nyerünk tíz percet, amit egy-egy kartonládában töltünk némi szundikálással - a parizer emésztése elvonja az agytól a vért, muszáj vízszintes testhelyzetet felvenni... Amikor a kisfőnök visszatér, megtudjuk tőle, hogy a POSM- raktár az egész bázis legstressze- sebb és legpörgősebb része: majdnem ezerféle tételt tartanak nyilván, a rendelések időnként nagyon szoros határidőkkel érkeznek, és általában sokféle cikket tartalmaznak. Úgyhogy Géza ábrándos tekintettel gondol vissza azokra az időkre, amikor még a készáru-raktárban dolgozott: száz karton Marlboro rendel? Oké, targoncát neki, hadd, szóljon, kamionra vele, vigyétek! Ezt itt így nem nagyon megy, viszont nagyon jó lehetőségek kínálkoznak az előrehaladásra a buddhista Gyémánt Úton az olyan erények kiművelésével, mint a türelem, az önmérséklet, a fegyelem, a személyiség közepében való tartózkodás és az onnan való kibillenthetet- lenség, valamint annak rendíthetetlen tudása, hogy bármi is történik velünk, az jó, hiszen a világ- egyetemtől mindig azt kapjuk, amire éppen szükségünk van. így vezet el a kis pakolás a legnagyobb dolgokig! Hogy csak a saját bolygónkon maradjunk, a férfi életében a legnagyobb dolog a nő, érthetően felvillanyozódnak a Gézák, amikor egyszerre nyolc is betoppan. Mind fiatal, üde, csinos (melyik nem az, kérdem én?...), és az ál-Géza, aki ugye Gábor, mindegyiknek bepakolhat az autójába. Hét ágra süt a Nap, kellemes szél füjdogál, a tempó ismét belassul kissé: szöszmötölés van, amit olyan jó nézni, a lányok próbálgatják a ruhákat, nézegetik az ajándéktárgyakat, ismerkednek a szórólapokkal. Béke, sőt, békesség honol, angyal száll el a nagyraktár fölött, és mi megismerkedhetünk a PÜSM-raktárosság szépségeivel is, amelyek teljes mértékben való felfogásához megint szükség van némi buddhizmusra, hogy tudnüllik minden létező önmagában, puszta léténél fogva szép. (A tan továbbfejlesztéseként tegyük hozzá, hogy például Eki is szép, de a lányok azért - nekünk - kicsit szebbek.) S miként a Nap is lassan hanyatlik delelőjét elhagyván az alkonyatba, a raktárosi munka is túllendül a csúcsán a déli órán. Amikor a lányok elmennek, tagadhatatlanul minden kissé szürkébbé válik, az utánpótlást egy puszta léténél fogva szép, de fáradt tekintetű kamionos hozza, és a polcokon álló ládák is biztos szépek puszta létüknél fogva, de ezt meglátni már egy olyan Buddha kellene, aki nem négy negyvenkor kelt fel. Három órakor vége a műszaknak, de Gábor még maradna kicsit, talán vissza akar bújni a dobozba. Végül inkább egy újabb kávé mellett dönt, és megbeszélik a napot a kisfőnökkel és a nagyfőnökkel. Abban maradnak, hogy ha beugró ember kell, szólhatnak Gábornak nyugodtan - csak ezt a korai kelést, ezt valahogy felejtsük el... Koncz János
