Képmás, 2003
2. szám
SIKER BY PHILIP MORRIS járást, egyeztetést igényelt, de Nagy Erikáék rengeteget segítettek, így sikerrel megoldottuk ezt is. Ügy emlékszem, hogy gyakran láttalak az SAP-projekt megbeszélésein is... Ahogy túljutottunk a cégegyesítésen, máris kezdődött az SAP bevezetése. Ez nagyon kemény időszak volt, de megintcsak sokat tanultam belőle, nemcsak szakmailag de abból a szempontból is, hogyan lehet egy multikulturális közegben eredményesen dolgozni. Ráadásul egy időre vissza kellett térnem a korábbi pozíciómba is, majd újra tagja lettem az SAP- csapatnak. Mit mondjak, egyáltalán nem unatkoztunk... Valóságos pihenés lehetett, amikor átkerültél a belső ellenőrzésre. 2002 januárjától kilenc hónapot dolgoztam belső ellenőrzési vezetőként. Kicsit bánkódtam, hogy számokkal nem dolgozhatok, viszont nagyon sokat fejlődött a kommunikációs készségem, hiszen a vállalat minden szervezeti egységével kapcsolatban álltam. Tetszett, hogy nagyfokú önállóságot kaptam, és kicsit sajnáltam is, amikor jött az újabb váltás, a kontrolién kinevezés, mert volt néhány folyamatban levő ügy, amit szívesen végigvittem volna. A munkát Bekő Attila vette át, aki tapasztalt, nagyon jó szakember, így én is nyugodt vagyok. Milyen érzés ilyen fiatalon egy ekkora felelősséggel járó pozíciót betölteni? Természetesen büszkeséget érzek, hiszen én vagyok az első magyar kontroller a vállalatnál, és tényleg fiatalon jutottam el idáig. Sok energiát fektettem abba, hogy előre haladjak, és örülök, hogy ez sikerült. Csiszkó Csaba mondta a múltkori interjúban, hogy állandóan tanulni kell, és nagyon igaza van. Van aki úgy tanul, hogy beül az iskolapadba, én meg úgy, hogy kapok egy új feladatot, és akkor hajtok, hogy megszerezzem a hozzá szükséges tudást. Az új ismeretek iránti nyitottság nélkül nem lehet senki jó szakember, és pláne nem lehet sikeres vezető, úgyhogy remélem, nem veszítem el ezt a képességemet. Másrészt azzal is teljesen tisztában vagyok, hogy ez a siker nem egyéni teljesítmény, hanem része van benne mindazoknak a kollégáimnak, akikkel egy ütt dolgoztam, illetve dolgozom, és akiket szakmailag és emberileg is nagyra becsülök. Még egy ostoba kérdés: boldog vagy? Ostoba és nehéz kérdés, de azt hiszem, hogy' a válasz igen. Labdázhatok újra a számokkal: azt csinálhatom nap mint nap, amit szeretek, azokkal akiket szeretek. A feleségem megérti és elfogadja ezt az életformát, és támogat engem. Még azt is türelmesen viseli, hogy nagyon nehéz velem a kirándulás és utazás, mert ha meglátok valami érdekeset, azonnal megállók, és addig nem megyek tovább, amíg le nem fényképeztem. Annyira azért nem lehetsz elégedett, hogy ne legyenek terveid... Úgy volt, hogy tavaly februártól két évig a svájci központban dolgozom, de az események másként alakultak. Remélem, lesz még arra valamikor lehetőségem, hogy külföldön, akár a központban, akár valamelyik leányvállalatnál próbára tegyem magamat. Persze, mindent a maga idejében: a mostani munkám nagyon leköt és rengeteg szakmai érdekességet kínál, úgy'hogy köszönöm szépen mindenkinek, tényleg nagyon jól vagyok. Koncz János
