Képmás, 2003

2. szám

nem lehet nagy baj. Ez tartott az első boltig. Még a bejáratnál sem értettem, mit beszél, próbáltam felfogni, honnan jönnek ide a Mirage-ok meg a T72-esek, tán háború lesz, vagy mi? A dummy- packek viszont ismerősek voltak, hiszen mi készítjük őket. A boltban hétköznapi kifejezésekre váltottunk, innen a haditechnika egy részét állványnak, míg egy másik részét poszternek neveztük. Ez volt az első fogódzó, onnan már műiden könnyebben ment, bár állítom, hogy esüg ennek a munkának a tíz százalékát sem ismertem meg. Rengeteg mindent kell csinálni, sok dologra figyelni, mindezt rögzíteni a nem túl gyors (értsd: csigalassú) laptopban, és este még az aznap gyűjtött

információkat át is kell lőni a központi számítógépre. Mit mondjak, van pörgés. És szerintem nincs két egyforma napod, de valószínű, hogy pont ez benne a szép.

Mi volt a legkedvesebb feladat, és mi a legizzasztóbb?

Legizzasztóbb? Az első termékismertető szinte horrorisztikus élmény volt: én nagy dumás hírében állok, de nem is volt olyan könnyű egy vadidegen embernek a Multifilterről beszélni. Szerencsére jól megfigyeltem, hogyan csinálta előzőleg a mesterem. Érdekes, itt is minden helyzetben más és más az ismertetés. Ügy érzem, a többi feladatot is sikerült némi gyakorlás után jól megoldani, főleg, hogy Feri figyelt, és segített, ha kellett.

KALANDTÚRA