Képmás, 2003

1. szám

változott: az első perctől éreztem a bizalmat, ami szinte szárnyakat adott. Külföldön, egy ideig kuriózum voltam női minőségbiztosítási vezetőként, de nem volt ebben semmi bántó, mert szakmailag abszolút egyenrangú partnernek tekintettek és tekintenek. Szerintem sem előnyöm, sem hátrányom nincs a munkában a női mivoltomból, megkapom ugyan

a kollégáktól a nőknek járó udvariassági gesztusokat, de alapvetően fiúsítva vagyok. Úgy gondolom, talán több bennem az emóció, mint sok más vezetőben, de nem biztos, hogy ez azért van mert nő vagyok, következhet a személyiségemből is. Az érzelmeket már csak

azért sem tudom elválasztani a munkától, mert lassan már három évtizede dolgozom az egri dohánygyárban, ismerem minden szegletét, nagyon szeretem az itteni embereket és büszke vagyok, hogy ilyen csapatban dolgozhatok. Éppen ezért nehezen élem meg, amikor a hosszú távú érdekeink miatt kemény döntéseket kell hozni és végrehajtani. A családi élettel néha nem könnyű összeegyeztetni a munkahelyi kötelességeket, de ebben én szerencsés voltam, mert a privaú- záció előtt, amíg a fiam kicsi volt, más körülmények között dolgoztunk, haza tudtam menni időben, így többet foglalkozhattam vele, most pedig már felnőtt, és teljesen másfajta törődést igényel. A férjemnek is nagy-nagy hálával tartozom a megértésért, a segítségért és a türelemért. Enélkül biztosan sokkal nehezebb dolgom lett volna.

A gyárirányításban különösen értékes egy női vezető, hiszen az intuitív képességei, az egyensúlyra való törekvése révén megalapozottabb elöntésekhez segít bennünket. Kati hangsúlyosan képviseli ezt az oldalt, műidig felhívja a figyelmünket arra, miként érintik a döntéseink a kollégáinkat. Katinak nemcsak a szaktudása elismerésre méltó, de tökéletesen kommunikál, és természetes tehetsége van a vezetésre, ezért nagyon boldog vagyok, hogy együtt dolgozhatok vele.

(JosefBaumann, gyárigazgató)

Szerintem az, hogy egy vezető jó, vagy rossz, azt alapvetően nem a neme határozza meg. Én már dolgoztam mindkét nembeli vezetők irányításával, és nem látok alapvető különbséget. Nem azért szeretek együtt dolgozni Katival, mert nő, hanem mert tudja, hogy én akkor tudok kibontakozni, ha nem fogják állandóan a kezemet. Kati beosztottjaként megkapom ezt a szabadságot, és az elkerülhetetlen kisebb véleménykülönbségektől eltekintve hosszú évek óta sikeresen együttműködünk. (Vincze István, előkészítési osztályvezető)

„Jobban segítettek, mert nő vagyok"

Sebe Judit is több pozícióban szerzed vezetői tapasztalatokat:

Soha nem gondolkodtam még ezen a kérdésen, egyszerűen úgy alakult a sorsom, hogy vezető munkaköröket töltöttem be. 1982-ben gyártási műszakvezető lettem, egyetlen diplomásként az akkori csapatban. Nagyon érdé-