Képmás, 2003

4. szám

TÁVOZÓBAN

tak, így megélhettem ezeket a nagy megújulásokat. Ennek ellenére úgy érzem, hogy megértem én is, megérett az idő is arra, hogy más terülteken is kipróbáljam magamat.

Mely területek lesznek ezek? Mivel foglalkozol majd ezután?

Nem tudom még pontosan. Általában nem szoktam konkrét célokat kitűzni, inkább csak sodródok: azt persze én igyekszem meghatározni, hogy merre. Szeretek alkalmazkodni a folyton változó világhoz, ebben pedig egy nagyon konkrét célkitűzés akár még akadály is lehet. Ugyan formális kommunikációs képzést nem kaptam, de mégis rengeteget tanultam, nagyon sok tapasztalatra tettem szert, és úgy érzem, hogy a Philip Morris- nál felkészült szakember vált belőlem. Szeretném kipróbálni, hogy a kommunikációs területen mire vagyok képes egyedül, méghozzá itt, a szűkebb hazámban, Egerben és környékén.

Mit viszel magaddal?

Szép emlékeket. Az egri dohánygyár az első olyan munkahelyem, ahol a szakmámban helyezkedtem el. Az első izgalmas korszak a rendszerváltás idején jött el. Akkor még édesapám is a cégnél dolgozott, vegyes tulajdonú vállalatokat alapítottunk, és hamar a

terület elismert szakemberei lettünk. Ezek a tapasztalatok sokat segítettek abban, hogy a dohánygyár zökkenőmentesen tudjon váltani, amikor a PM tulajdonába került. És ezzel máris a következő izgalmas korszak kellős közepébe kerültem, hiszen viharos gyorsaságú változások zajlottak akkor, a teljes vállalati szervezet átalakult. A helyzet csillapodtával a jogi munka eseménytelennek tűnt a számomra, ezért is örültem, hogy felajánlották a logisztikai és adminisztrációs igazgatói tisztséget. Nagyszerű és izgalmas időszak következett ismét, tehetséges munkatársakkal, akik közül többen is Lausanne-ban, illetve Budapesten dolgoznak jelenleg.

A következő izgalmas időszakot az 1996-97-es időszak hozta: a vállalatijövőkép kialakítása fontos fordulópont volt, hiszen a Philip Morris kultúrája ekkor gyökeresedett meg véglegesen, és vált a mindennapok részévé. Ehhez szükség volt a belső kommunikációs rendszer átalakítására és erősítésére, attól kezdve ezt a területet formáltam és vezettem. Ez a terület állt talán hozzám a legközelebb a privatizáció óta letelt időszakban. A belső kommunikációval egyenlő mértékben volt fontos és kiemelten kezelt terület a vállalat kedvező helyi arculatának kialakítása. A PM által képviselt értékeket sikerült konkrét akciókra és támogatásokra „lefordítani," és olyan programokat végigvinni, mint a mozgássérülteket kiszolgáló lift kialakítása a városházán, a megyei kórház rendszeres támogatása, a zenepavilon megépítése, vagy a jelenleg fűtő Lombkorona Program, amelynek keretében tízezer facsemetét ültetünk el Egerben egy év alatt.

Hogyan fogadták a távozásodról szóló hírt a kollégák?

Úgy éreztem, sokan sajnálták, hogy elmegyek, ami számomra a benne rejlő szomorúsággal együtt is jól esett, mert azt jelenti, hogy elismerték és értékelték a munkámat, és a személyes hozzájárulásomat a közösség életéhez. Rengeteg jókívánságot kaptam, köszönöm mindenkinek, hogy szőrit értem, így sokkal magabiztosabban lépek ki a gyárkapun. Rengeteg tapasztalatot és piacképes ismeretet szereztem ennél a rendkívül magas szakmai követelmények szerint működő szervezetnél, így nincs félnivalóm, ha a magam útjára lépek. Habár szerződéssel továbbra is dolgozok még a Philip Morris Magyarország Kft-nek, jól látom a képzelet által felfestett határvonalat, amit átlépek. A biztonság és nyugalom, amit egy jó csapathoz tartozás érzése ad az embernek, most egy csapásra megszűnik. Ilyenkor derül ki igazán, hogy milyen jó és fontos dolog egy közösséghez tartozni, és hogy érdemes minden erőnkkel dolgozni annak a közösségnek a sikeréért.