Képmás, 2003
3. szám
KOLLÉGÁK ÉRDEKES HOBBIKKAL én kitartottunk, leküzdve az izomlázat, túlélve a nagy eséseket. Én nagyon sokáig nem repültem le a lóról, de szeptember közepén sikerült: vágta közben Felhő hirtelen megtorpant, én pedig átszálltam a feje fölött. Azt mondják, nem is igazi lovas, aki még nem esett le... Most már én is ezt vallom. Leesni nagyon könnyű, amikor egy nyolcszáz kilós test megindul alattad csutkavágtában, netán megbotlik, vagy éppen örömében bakói egy jó nagyot. A csapatban mindenkinek volt már balesete, a csúcstartó Zay Pisti, neki minden bordája eltörött egy fával való találkozásnál. Én most sem sérültem meg vigyáz rám Valaki fent- ről, és remélem, ez így is marad. Van-e kedvenced? A Zay-Ló Tanyán Felhő, egy magyar kanca fészkelte be magát legjobban a szívembe, Felsőtárkányban pedig egy nóniusz kanca, Lepke a legkedvesebb lovam. Amíg Egerben dolgoztam, szerdánként Felhővel, szombaton Lepkével lovagoltam. Most, hogy már Budapesten dolgozom, a szerdai túrák elmaradtak. Azért igyekszem minél többet a lovak között lenni, sokszor csak azért is kiszaladok hétvégén hozzájuk, hogy adjak nekik egy kis csemegét, hullott almát vagy répát. A túravezetőnk, Szamos Feri szerint elkényeztetem őket. Az tény, hogy ismernek és szeretnek. Ha meghallják a hangomat, boldogan nyerítenek, mert tudják, hogy mindig jut nekik egy-egy finom falat. Velük egy pénzügyes hétvégén túráztunk együtt, a Balaton-felvi- déken, ahol sikerült megtalálni a legszebb lovardát a legjobb lovakkal. Próbálom átadni a lósport szeretetét az „újonc" kollégáknak is. Zseli Bernit és családját a közelmúltban sikerült megfertőzni, nagyon élvezték az első alkalmat, és azóta már többször voltak lovagolni. Remélem, egyszer együtt is túrázunk majd. Szeretnél-e saját lovat? Ez a leghőbb vágyam, de csak akkor teljesülhetne, ha megnyerném a lottó ötöst. Úgyhogy ideje Sokak szerint a túrázás a lovas élet csúcsa... Szerintem is. Már pár órás tereplovaglás is többet ér bármelyik nyugtatónál, a hosszabb, többnapos túrák pedig felejtheteüen emléket jelentenek. Olyan helyeken barangolunk, ahol rajtunk kívül csak a madár jár. Csodálatos dolog lóháton kóborolni az erdőben, hallgatni a madarak énekét, látni a vadakat. Nekem a lovak jelentik a ki- kapcsolódást, a felfrissülést. Az irodám fala is tele van lovakról készült képekkel. Ha csak rájuk nézek, máris oszlik a stressz, és egész héten éltet a tudat, hogy közeledik a szombat, amikor ismét lóra szállhatok. Lovagolni elementáris élmény. Igazolhatják ezt azok a kollégáim is, akikkel már voltunk együtt lovagolni, például Szénási Erzsi és Varga Viki. lenne szelvényt venni. De bérelt lovon is csodás érzés a lovaglás, csak ajánlani tudom mindenkinek. Tanácsom, hogy az izomláz, a kezdeti húzódások és zúzódások miatt senki ne adja fel, mert a kellemetlenségek elmúlnak, de az élmények, a kellemes emlékek örökre megmaradnak. Koncz János
