Képmás, 2003
3. szám
SIKER BY PHILIP MORRIS tásból, így könyvtárosként nem dolgoztam, de ki tudja, egy nyugdíjas könyvtárosi állás még jól jöhet egyszer, ha már megtanultam könyvet szakozni. Hogyan kerültél a Philip Morrishoz? Hiszen annyira szerettél tanítani. Azt hiszem nem kell bemutatnom a pedagógusok megbecsülését és elismerését. Nekem pedig ott volt a két gyerekem, akikért felelős vagyok, akiket nevelnem kell. Láttam egy hirdetést, hogy üzleti elemzőt keres a vállalat, jelentkeztem, felvettek. Nem egy emberközpontú munkaigen, visszatértem a computerekhez, de hamar rájöttem, hogy nagyon hiányzik a tanári pályán megszokott „emberközeliség". Habár nem unatkoztam, mert rögtön a mélyvízbe dobtak rám bízva a dátumváltási projekt vezetését. Ez egy, egyszeri és megismételhetetlen projekt volt, márcsak az időzés szempontjából is. Itt aztán nem lehetett csúszni, kész kellett lenni mindennel 2000. január 1.00 óra 00 perc 00 másodpercre. Új PM dolgozóként rengeteget tanultam a cégről, az üzletmenetről és rengeteg kollégával kellett együtt dolgoznunk. Hogyan kerültél a személyügyre? Ágota mindig nagyon sokat mesélt nekem arról, hogy mi mindent csinál a személyügyi osztály. Én éreztem, hogy ide kéne nekem kerülni. Még be sem fejeztük a CDC projektet, mikor lehetőségem adódott, hogy a személyügyi osztályon dolgozzak tovább. 1999-ben megtartv a a projekt vezetői feladatokat, munkaerőfelvételi vezetőként ismét valami újat kezdtem tanulni, és megint az emberi oldal lett hangsúlyosabb a munkámban. Megtanultam a szervezetfejlesztés, munkaerőfelvétel alapjait és fortélyait, nagyszerű tréningeket és programokat valósítottunk meg tökéletesítettük folyamatainkat és a személyügyi rendszereket. Mindezt tehettem egy nagyszerű csapat tagjaként, mindent tőlük tanulva, mindent velük együtt megvalósítva. És jött itthon a SHARP. Igen, a SHARP a PM világszintű személyügyi rendszere, aminek bevezetése Magyarországon tavaly fejeződött be, megint csak egy elhivatott kis csapat kemény munkáját dicsérve. Ennek előkészítéseként 2001-ben egy fél évet dolgozhattam a Prágai személyügyi osztályon, ami első ismerkedésem volt a nemzetközi környezettel. Innen visszatérve 2001 szeptemberétől vezettem a Vezetés és szervezetfejlesztési főosztályt. Most Lausanne-ban szintén a HR területén dolgozol. Mivel is foglalkozol pontosan? Igen, egy még nagyobb kalandot kezdtem ezév áprilisától. A középeurópai régió személyügyi igazgatójának munkáját segítem. Egy összetett világgal ismerkedem, ami folyamatosan új szakmai és emberi kihívások elé állít. Mi az, ami még mindig motivál és hajt előre? Jó kérdés. A belső hajtóerőm a lelkesedés és az a fajta kíváncsiság, hogy meg tudom-e én ezt a feladatot oldani. Sikeresnek akkor érzem magam, ha lelkesedem aziránt amit csinálok, ha látom a kézzelfogható hasznát és eredményét, ha jobbá válik tőle valami. Szeretem tudni az értelmét annak mit, miért csinálunk. Tisztelem a tiszta és logikus rendet, rendszert mindenben. Egyet biztosan tudok, hogy a Személyügyön van a helyem. Ez az, amit szeretek csinálni, ez az, ami nap mint nap erőt ad. És tisztelem az embereket. Azokat akiktől sokat kaptam, tanulhattam és azzá lehettem aki most vagyok és bízok benne, hogy vannak és még többen lesznek akik egyszer rám gondolva ugyanezt írják le. Ekkor érezhetem magam ajd igazán sikeresnek. Kelemen Juciit
