Képmás, 2002
3. szám
KOLLEGÁK ERDEKES HOBBIKKAL-553 jó, beleolvastunk, most már tudjuk, gyorson lapozzunk tovább. Ne még, az ég szerelmére!!! A lényeg csak itt következik. A lényeg, hogy itt a REPÜLÉSRŐL van szó! A3 dimenziós mozgásról! VIGYÁZAT, csak nagyon óvatosan szabad a közelébe menni: FÜGGŐSÉGET OKOZHAT! Ott helyben már megköszöntem Istvánnak, de ezúton is hadd tegyem meg: koszi, hogy repülhettem veled! Valami leírhatatlan, megfogalmaz- hatatlan, soha nem tapasztalt érzés volt. Azért gyönyörű érzésekkel, hát ez éppen olyan volt. István azt mondja, nem fél a levegőben. Olyan fiatalon kezdte, hogy akkoriban még semmi félelmet nem érzett, csak kíváncsiságot. Ha egyszer is elfogná a félelem - mondja -, nem szállna föl többé. Azóta pedig annyira tisztában van mindennel, ami a levegőben történhet, hogy nincs oka félni. Nagyon érzi o termikeket, a felhajtó meleg légáramlatokat. (Egyébként laikusként mi azt hisszük, a vitorlázó repülőgépeket a szél repíti - hát nem éppen.) Nagyon tud manőverezni odafönt, minden pillanatban uralja a gépet és az eseményeket. A vitorlázórepülés nemigen hasonlítható az utas- szállító gép nyújtotta élményhez. Sokkal intenzívebb annál. Én védtelennek, az elemeknek abszolút kiszolgáltatottnak éreztem magam közben, ugyanakkor nagyszerű érzés, valami eufória is eltöltött. Erről István is beszélt korábbon, ő is azt mondja, a repülés maga a boldogság. Ezek a gépek csuda kecsesek, ha az ember repülni látja őket fönn az égen. A kecses szó helyett a reptéren mellettük állva inkább a törékeny jut eszembe. A kabin pedig pici, klausztrofóbiát kapok, ha beülök! Szinte örülök, amikor gomolyfelhők közelednek, egy ideig úgy tűnik, nem tudunk együtt fölszállni már aznap. De mégis. A felhők ellenére. Biztos, hogy jó ötlet? Nem egyszerű beszállni, tényleg kevés a hely a fülkében. Én elől ülök, István hátul. Műszerfal csak nálam elől, botkormány mindkét ülés előtt van - ez oktatógép. István mellesleg oktató is (utóbb azt gondolom, jó oktató lehet, érthetően és higgadtan magyaráz odafönt). díjat, csak a fenntartást, fűnyírást várja el tőlük. A hangár azonban a makiári önkormányzaté, és ők tényleg beszedik a bérleti díjat, elég nagy érvágás ez a klubnak. Repülési illetéket, rezsit, biztosítást, sok egyebet is kell fizetniük. István jól tudja mindezeket, hisz 4 évig ő volt a klub gazdaságisa. A tagok a tagdíjaikból tartják fönn a klubot. Egyébként repülésenként is- fizetnek, a csörlős vontatásnak, a motoros gépes vontatásnak, mindennek szabott ára van ebben a sportban. Nincsen is ma már annyi kezdőjük, mint István kamaszkoróban. A gyerekek most is érdeklődnének, csak nincs pénzük. Ahhoz, hogy valaki önállóan repülhessen, vizsga kell. Az alapnak számító, legegyszerűbb B vizsga is 100 ezer forint körüli pénzben van. A folytatás ugyancsak drága. Ezért a mostani kezdőik már nem kamaszok, hanem többnyire fiatal felnőttek, egzisztenciával, akik önállóan tudják finanszírozni a hobbijukat. Míg a szülők nehezen adnának pénzt gyerekük repülős kedvtelésére, ezek a felnőtt klubtagok erre soha nem sajnálják. Ezzel együtt évi egy-két kezdő kollégánál több nincsen. A vitorlázásnál egyébként a távrepülés a cél. A komoly vizsgákhoz komoly távolságokat kell megtenni, ahhoz pedig órákat kell a levegőben tölteni. Istvánnak 306 km a rekordja. A távokat nem időre teljesítik, a sebességnek más szempontból van szerepe: muszáj gyorsan repülni, hogy fönn tudj maradni. Repülős mondás szerint: nagy sebesség hatásos, kis sebesség halálos. Ők egyébként, mint mondják, nem babonások. Balesettől nem tartanak, de a mindenkori teljesítményért, a sikerért izgulnak persze. mentem oda, hogy jobban értsem, azután pedig megfogalmazzam az élmény lényegét. És a lényeg ez lett: kimondhatatlan, leírhatatlan. István előre szólt erről. Mondta, hogy tőle gyakran kérdezik, milyen érzés repülni, ő pedig nem tudja megfogalmazni. Magamban akkor azt gondoltam: nekem biztos sikerülni fog... A körülmények leírása ugyan hozzátartozik a témához, de ne időzzünk itt tovább, mert könnyen azt hiheti bárki, hogy ez valami dögunalom, tudományos ismeretterjesztés, fafejűeknek és holdkórosnak Hát, legalább megpróbálom. Egy pilóta szerint a vitorlázórepülést úgy kell elképzelni, hogy elképzeled a világ legklasszabb hullámvasútját és meg- szorzod ezerrel. Ez jó definíció, segít ráérezni. Bevallom azt is: én féltem. De ha a félelem társulhat
