Képmás, 2002
2. szám
KOLLÉGÁK ÉRDEKES HOBBIKKAL VIGYÜNK LACITÓL SZORFORAKA Hegyi László kollégánk régi bátordarab a cégnél, sokan tudják róla, bogy kedvenc nyári időtöltése a szörfözés. A szörfről kezdeni hát faggatni: hogyan, mikor, miért, meg hogy mi mindent kell még erről tudnunk, amikor előrukkol a másik dologgal: van ám neki olyan kedvtelése is, ami sokkal kevésbé időjárás-függő, amit nem zavar a szélcsend, sem a viharos szél. Ennek bátran hódolhat télen, a kellemesen fűtött lakásban is. 0 ugyanis öreg órákat gyűjt, javít - csak úgy a saját kedvére. Most, hogy beszédtémáinkat tekintve hirtelen o bőség ilyen zovaro állt elő, őzt sem tudjuk már, melyik kedvencről beszéljünk. Egy ideig csapongunk a két hobbi között, aztán csők sikerül mederbe terelni a beszélgetést. Nézzük hót sorban, hogy kerítette hatalmába Lacit előbb egyik, majd másik szenvedély. A két hobbi közül az órás a régebbi, de ezáttal fittyet hányunk o kronológiára, mert eredeti szándékunk az volt, hogy a szörfözésről beszélgessünk. Laci elmondja, hogy korábban nem érzett rendkívüli vonzalmat a vízisportok iránt, nem tartja magát kiemelkedően jó úszónak sem. Strandolni mindig is szeretett persze, a strandon nézelődés is nagyon kedvére való „sportág", de ez nem számít kuriózumnak a férfinépesség körében. Egyébként is: ebben a sportban nem rendeznek versenyeket. Régóta van egy hétvégi házuk Tiszafüreden, ez biztosítja, hogy a nyarak jó részét vízközeiben töltheti. A horgászás nem áll közel hozzá, ezt szinte mentegetőzve mondja. Alighanem úgy érzi, Tiszafüreden nem-horgásznak lenni olyasmi, ami miatt az embernek magyarázkodnia kell. A szörfözéssel Laci nagyjából 10 éve találkozott egy Bolotonnál töltött vakáción. Megtetszett neki a széllovaglás látványa, és bérelt egy szörföt 1 órára. Ez volt oz első találkozása a sporttal, de bátran belevágott egyedül. Minden segítség nélkül kezdte próbálgatni a talpon- és deszkán maradást. A tervezett egy órából másfél óra szörfözés lett. Laci ugyanis olyan sikeresen megtanulta, hogyan maradjon állva a szörfön, hogy jól ki is sodródott a tó közepe felé, ahonnan már nem tudott időre visszaevickélni. De az első próbálkozás kellemes élménynek bizonyult, jöttek az újabb kísérletek, és még azon a nyáron sikerült Lacinak csak úgy autodidakta módon meglehetős jártasságra szert tennie az újonnan kipróbált sportágban. „Megkíséreltem a feleségemet is rávenni a szörfözésre. Ő jobban úszik, mint én, mégis fél a víztől. Amikor látta, hogyan és mennyiszer pottyanok vízbe, nem nagyon kapott kedvet. A sok esés igen kellemetlen tud lenni, az ember könnyen beüti egyik vagy másik végtagját, gyűlnek a kék-zöld foltok. Így hót megértettem a viszolygását, nem is erőltettem a dolgot"- meséli Laci. Azon az első nyáron még csak bérelt szörfökkel próbálkozott Laci. A rákövetkező évben már volt saját felszerelése. Mosolyogva emlegeti a kéz alól vásárolt szovjet gyártmányú szörfdeszkát: „Robosztus darab volt, borzasztó súlyos és az átlagnál nagyobb. Ráadásul beüzemelni sem volt egyszerű: 3 darabból állt a deszka, úgy kellett összecsavarozni, és még utána jött a vitorla. Azért a célnak megfelelt. Tiszafüreden nem sokan szörföz- nek, ott a horgászok vonnak vitathatatlan többségben. Néha átmegyek Abádszalókra. Az ottani strand forgalmasabb, szörfösökkel is inkább találkozik az ember. Már jól megtanultam, hogyan tudok a fürdőzőkkel teli strandon úgy manőverezni induláskor és kikötéskor, hogy senkit ne veszélyeztessek. Nem akadt még szörffel kapcsolatos veszélyes helyzetem, csak a kisebb kellemetlenségeket említhetem, amikor a deszkáról leesve megütöttem magam, vagy esetleg a nagy szél miatt nehéz volt visszakapaszkodnom. A széldeszkázáshoz persze kell a szél, de akármilyen szél nem alkalmas. Ha enyhe a szél, nem nagyon
