Képmás, 2002
2. szám
ESEMÉNYEK AfÁ ÉPÜLET ÁTADÁSA A vállalati híradás sokszor szólt mostanában az dolgozók szíve tájékát, amikor a helyi tévé a mi szép A épület körüli mozgásról. A tavaly decemberi belső ünnepeinkről ad hírt. Április elejéig kellett KéPMósban megjelent cikk a felújítás miértjeit, várnunk, de megérte. A közben eltelt három hónap hogyanjait ismertette meg velünk, a Heti Hírlevél alatt egyre csinosodott a belső tér, a külső egyik száma pedig az átadási ünnepségről adott homlokzat, helyére került minden. röviden hírt, akkor még a közeli jövőre utaló Vereb Zsolt, ennek a nagy projektnek a gazdája igeidőben. mesél o három hónapról, az akkoriban átélt kisebbAz A épület sorsa mindnyájunkat nagyon izgatott, és nagyobb nehézségekről. Megemlíti, hogy neki az a felújítása is közelebbről érintett bármely más első főnöke már '96-ban, amikor Zsolt a PM-hez jött, épületünkénél. A 72-ben épült betontömb nem volt megjósolta, szinte megígérte ezt a felújítási projekigazi mutatós homlokzat az időközben nagyon meg- tét. 2001. júliusig kellett várni, hogy egymáséi is bemutatott, melyek mind megfeleltek a részünkről szépült dohánygyári épületegyütteshez. A bejárati legyenek, de okkor aztán tényleg úgy lett: ő meg a megfogalmazott igényeknek. A mieink több része sem szolgált túl jól a gyalogos-, vagy az Nivober nekiláthattak az A épületnek. értekezleten vitatták üzleti, cég-image és egyéb autóforgalom szempontjából. Örültünk, amikor múlt A decemberi használatbavételig a munka építészeti, szempontok figyelembevételével, közülük melyik nyáron elkezdődött a felújítás. Ki gondolta volna épületgépészeti, azaz mérnöki feladat volt. Zsoltnak valósuljon meg. Az idő telt, a végleges döntés előre, mi mindent élünk ót, míg megfiatalodott, s ez nagyon megy, haladt is, ahogy kell. Akkortól az azonban nehezen akart megszületni, valahogy sem végül elegáns formában visszakaptuk I átadásig mór művészek is beszálltak, némi izgalmat egyik, sem másik nem volt az igazi. Meglehetős volt A szűk hátsó portán egyszerre közlekedtünk az csempészve a mérnöki lét unalmas kiszámítható- a tanácstalanság, míg valakinek eszébe jutott ovisokkal és a külső kivitelező cég ott csoportosuló sógába és persze cizellált szépséget hozva a meg- megkérdezni a művészt, milyen lenne az ő saját dolgozóival reggelenként, az étterem vendégeivel újult épület külső és belső felületeire. recepció-képe, amely nem alkalmazkodna senki déltájban, oldalazva, lökdösődve. Kissé fcsze-v Ott volt mindjárt a facade, a nagy szürke homlokzat, elképzeléséhez. Ö azt mondta, az egész másképp kavarodtunk a gépjármű-közleked^nWt vPont megfelelő hely a Philip Morris felirathoz és nézne ki, aztán jött is vele. És persze az lett az igazi, is. Felső hátsó porta, alsó hátsó frorta,^ cégünk szemet gyönyörködtető logojához. Józsa Azt mindenki elsőre megszerette, elfogadta. Az a kamionok itt, személyautók rmtt kK% Lajr^Wívész'' úr most is nagyszerű elképzelést sejtelmes, álomszerű, részben rajzolt, néhol az egyiken, befelé a másikog^ {gzott/wo^os szín, szép formájú betűk, mindez fényképezett, helyenként mozgó, különleges kép, Emlékezzünk csckjw <jj^fon kivitelezve. Zsolt kétszer is ami mindig mást mutat, valahányszor rápillantunk, budapesti kollégának rajzc tank TAéjjelj gj meglótoyJ*!« a mestert solymári műhelyében, Az ülőgarnitúra beszerzése ezekhez képest szimpla magyaráztuk, honnan kc:?lítse| «^Megtekintette tfz öntőformát és amit a művész a ügy volt. Gondosan, többek véleményét kikérve minket, hol jöhet be, hol jut ki. Csáki: MumNiikori fázisában mutatni tudott. Izgalomra kiválasztotta, megrendelte, meghozták. Pór módovigasztalhatott bennünket, dohány- ^^id|nhnjvo‘t ok, rendben ment minden. Csak sító javaslata a rendészetnek is volt, ezekkel szintén gyáriakat, hogy rosszabbul is járhattunk egysze, történinS, hogy a projektmérnök kis híján törődni kellett. volna, ha pl. a rendészethez tartozunk, pánikba esett, geoz érákkor, amikor a teherautón A reflektorok első garnitúrája sajnos nem aratott Ók szegények konténerekben üldögélve ideszállított kész mű már az épület előtt feküdt, általános tetszést. Kicsit kellett kísérletezni, míg várták sorsuk jobbra fordulását. Zsolt híresen önálló döntéshozó, de ezt a nemcsak az épület megvilágítása, de végre Decemberben aztán eljött az a nop is. Jobb felelősséget nem vállalhatta egyedül: az egésznek maguknak a lámpatesteknek a formája, mérete, karácsonyi ajándékot nem is kaphattunk volna, más volt a színe! Bronz helyett ő csokibarnának elhelyezése, a reflektorállvány magassága is Csillogott, villogott, visszatükrözte a kéPMásunkat. látta. Józsa mester hiába győzködte az odagyűlt rendben volt. Zsolt - és bizonyára a többi résztvevő Azt sem tudtuk, benne gyönyörködjünk vagy menedzsmentet, hogy a nagy szürke felületen ez is - megemlegeti a reflektorpróbát: zuhogott az eső moaunkbon. Igaz, belül nem volt még minden készen, majd érett, patinás bronz hatását kelti. Amíg föl nem aznap este, amíg az épület előtt álldogálva emelgetnagy csbpcsz férek fogadták a belépőt, de a nagy terek tették, senki sem hitt neki. Egy rövid ideig kérdés ték, irányították a reflektorokat, látványára aramis ki voltühk mór éhezve a szűk volt, föl szabad-e tenni egyáltalán. Aztán föltették, Ilyen és hasonló kalandok tarkították a dolgos hátsó bejárát fél éves hosználata után. és Zsolt ma mór biztos abban, hogy az általa napokat, míg a recepció épülete megérett az Alig vártuk, hogy pezsgővel koccinthassunk kedvenc elképzelt világosabb szín nem érvényesült volna a ünnepélyes átadásra. Szerencsére Zsolt nyugodt emfőbejóratunk egészségére. Mármint az átadási szlflfc háttéren. bér. Csöndes, kellemes humora is van, meg hót az ünnepségen. Vártuk, egymást kérdezgettük, mikor Másik nagy kaland a recepció fölötti kép idő meg is szépíti az emlékeket. Mosolyog, amíg lesz már. Elvégre megmel||gpti az a dohánygyári megalkotása volt. Papp Károly grafikus több ötletet mesél, és hallgatni is öröm ezt a derűs elbeszélést. Nem kisebb öröm, mint végigmenni vagy végignézni a mi megszépült A épületünkön.
