Képmás, 2002

4. szám

ESEMÉNYEK J^mONTA MELEG ÉTEL A GYERMEKEKNEK A Philip Morris negyvenhárommillió ötszázezer forinttal támogatja a programot Döbbenetes, de hiteles az adat: ma Magyaror­szágon százezer olyan gyermek él, akik csak külső támogatással jutnak legalább napi egyszeri meleg éleihez. Akiknek szülei olyan szegények, hogy még ezt az alapvető ellátást sem képesek kicsi­nyeiknek biztosítani.- Bennünket is elképesztett, amikor szembesültünk azzal, hogy egy, a többség számára konszolidált körülményeket nyújtó országban ilyen mély és viszonylag széles rétegeket érintő szegénység létezik - mondja Edvi Péter, a Nemzetközi Gyermek­mentó Szolgálat alapító elnöke. - Hogy a helyzeten a magunk eszközeivel segíthessünk, elindítottuk a gyermekélelmezési programunkat. A Szolgálathoz beérkező, jövedelem- és iskolalátogatási igazolással megerősített kérelmek elbírálása után a támogatóst nem a szülőknek, hanem az iskoláknak juttatjuk el, az adott gyerek nevére szóló­an. így jut el a segít­ség a leghatékonyabban a támogatottakhoz. A programot 1999 óta a Philip Morris Magyarország Kft. is támogatja, a 2001/2002 tanévben negyven­hárommillió ötszázezer forinttal. Ez az összeg körül­belül négyezer-háromszáz gyermek egy éves étke­zési támogatósát fedezi. A Philip Morris kérésére és Nemzetközi Katasztrófa Alapjának támogatásával a gyermekétkeztetési programot kiterjesztettük a koszovói menekülteket befogadó magyarországi táborokban élő gyermekre is. Nekik nemcsak élel­met, gyógyszereket és vitaminokat biztosítottunk, de foglalkozásokat, kirándulásokat is szerveztünk számukra. A koszovói helyzet normalizálódásával ezek a táborok lassan kiürülnek, és a közeljövőben ez a program véget is ér.- Ön immár több, mint tíz éve az orvosi praxisa és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, Hannover és Budapest között osztja meg az idejét. Hogyan jött létre annak idején a Szolgálat?- 1988-tól kezdve segítettük az NDK-ból Magyarországon át az NSZK-ba menekülőket, ekkor szerveződött meg az a társaság, amely azután egy romániai árvaházban tapasztalt elképesztő körül­mények hatására megalapította a Szolgálatot. Se­gélyt vittünk 1989 karácsonyán a Ceausescu diktatú­ráját megdöntő romániaiaknak, így jutottunk el Cse- gődre, ahol százhúsz gyerek vegetált és haldokolt elképesztő körülmények között. A támogatásoknak köszönhetően a csegődi ma a legszebb román gyer­mekotthon, és számos másikat is sikerült felfej­leszteni. 1990-ben, az alapítás évében o hannoveri mellett létrehoztuk a Szolgálat magyarországi egye­sületét is. Az elmúlt tizenkét évben nagyon sok segítőtársra leltünk, és számos programot indí­tottunk be. Támogatjuk a hátrányos helyzetben élő gyerekek egészségügyi ellátását, üdültetését, to­vábbképzéseket szervezünk a velük foglalkozó or­vosoknak és pedagógusoknak, segítjük a gyermeket érintő törvények előkészítését, és saját nevelőszülői hálózatot építettünk ki. Emellett segélyszállít­mányokat juttatunk el a leginkább veszélyeztetett térségekbe, együttműködünk más szervezetekkel, és jótékonysági rendezvényeket is szervezünk.- Az ön tapasztalatai alapján mekkora a szolidaritás a magyarokban?- Döbbenetes, hogy mennyi segítőkészség van az emberekben. Ám - teljesen érthetően - csak akkor cselekszenek, ha úgy tapasztalják, hogy őszintén kérik őket, és hogy támogatásuk valóban eljut az érintettekhez, és hatékonyan hasznosul. A Nemzet­közi Gyermekmentő Szolgálat tagjainak nagy része aktívan részt vesz a munkában, az orvosok gyó­gyítanak, a mérnökök a nevelőotthonok, intézetek áttervezését, átépítését irányítják, a művészek kon­certeken, előadásokon szerepelnek, és így tovább. Természetesen mindezt önkéntesen és ingyen.- Véleménye szerint az elmúlt évtizedben nőtt, vagy inkább csökkent Magyarországon a szegénység?- Úgy tapasztaltam, hogy 1990-től 2000-ig nőtt a szegények száma, és a szegénység mértéke is. Óvatosan mondom, de nekem úgy tűnik, mintha az utóbbi egy-két évben enyhülne a szorítás. A társada­lom egy jelentős, szegénység által fenyegetett réte­ge legalábbis lélegzethez jutott, valamivel köny- nyebben boldogul. A népesség mintegy húsz száza­lékát kitevő legszegényebb réteg viszont továbbra is nagyon rossz helyzetben von, náluk semmi nem változott. Úgyhogy attól félek, a Nemzetközi Gyer­mekmentő Szolgálat és a többi segítő szervezet munkájára még sokáig szükség lesz Magyarországon is. Koncz János

Next

/
Thumbnails
Contents