Képmás, 2001

1. szám

- Mit gondolunk arról, hogy hol tart és merre tart a vállalat? Milyen a közérzetünk 2000-2001 for­dulóján? 1998-ban a dolgozói elégedettség mutatószáma 71 pontot ért el. Ez az érték nemzetközi mércével mérve is magos volt. Milyen eredményt vártunk két év elteltével, azután, hogy 1999-ben 50, majd egy év múlva 120 munkatársunktól kellett kényszerűen megválnunk oz exportlehetőségek megszűnése mi­att? Milyen mutatószámot vártunk, látva, hogy részesedésünk növekedése a hazai piacon - a koráb­bi évek látványos ívelése után - megtorpant? Ho­gyan befolyásolta közérzetünket az ipart sújtó véget nem érő vádak sora? Milyen elégedettségi mutatóra számíthattunk új bizonytalansági tényezőket látva, mint például a cigarettareklám további korlá­tozásának hatásai vagy az Európai Unióhoz való csatlakozás? Ezek alapján a korábbinál jóval borúlátóbb kép is kerekedhetett volna közérzetünk mai állapotáról. A felmérés eredménye szerint a vállalati általános elégedettségi mutatószám 3,5 pontot csökkent, amely azonban nem jelent drámai romlást. ÉVES ÉRTEKEZLET Szalótzi Géza kommunikációs és adminisztrációs igazgató A felmérés kérdéseit összegezve egy hétköznapi kérdésre kereste a választ a kérdőív: „Hogy vagy?", amelyre a mintegy kétszáz oldalnyi válasz többféle közérzetről tanúskodott. A válaszlehetőségeket számba véve az általános elégedettségi index 67,5 pontja azt a választ jelenti, hogy „ Köszönöm, jól vagyok." Amitől jól vagyunk, ami felvillanyoz bennünket, az a munkaszeretet és a vállalat iránti odaadás - ezek magukért beszélnek, ezek fontos és pozitív energia- források, amelyek megőrzése komoly feladat. Ugyanakkor a visszaesés ténykérdés, és mint min­den figyelmeztető jelet, ezt is nagyon komolyan kell vennünk. Tennivalóink éppen azokon a területeken vannak, ahol már 1998-ban is voltak. Ezek: a vállalat- vezetés, a kommunikáció, az elismerés és az előme­neteli lehetőségek. A vállalatvezetés megítélését jelentős mértékben az befolyásolja, hogy a kommunikáció, az elismerés és az előmenetel kérdéskörének kezelését nem tartjuk kielégítőnek. A kommunikációt vizsgálva érdekes jelenségre muta­tott rá a kérdőív: Az alkalmazottak fele kételkedik a kommunikáció őszinteségében, és ugyancsak, vala­mivel több mint az alkalmazottak fele nem mer őszintén beszélni. A kérdőív eredménye szerint az emberek úgy érzik, nem kapnak kellő elismerést. Nem kitüntetést akar­nak, akik az elismerést hiányolják. Talán csak azt várják, hogy ha valamit jól csinálnak, akkor az, akinek tiszte, mondja ki: „ Ezt jól csináltad!". Igencsak elgondolkodtató, hogy 207-en az 575-ből elégedetlenségüket fejezték ki az előmenetelükkel kapcsolatban. Valljuk be, nem könnyű mindenkit elégedetté tenni az előmenetelét illetően. De kell-e egyáltalán arra törekedni, hogy mindenki egyidejű­leg elégedett legyen a karriere alakulásával? Úgy tűnik, a vállalat jövőjére, mint egy nyugtalanító tényezőre gondolunk, ugyanakkor még korainak tart­juk komolyan aggódni érte. Ez a jelzés sokfélekép­pen értelmezhető. Remélem úgy kell értsük, hogy a jövő Önök szerint sincs megírva, s ha pedig nincs megírva, hisznek abban, hogy mi is formálhatjuk az eseményeket.

Next

/
Thumbnails
Contents