Képmás, 2001
1. szám
- Mit gondolunk arról, hogy hol tart és merre tart a vállalat? Milyen a közérzetünk 2000-2001 fordulóján? 1998-ban a dolgozói elégedettség mutatószáma 71 pontot ért el. Ez az érték nemzetközi mércével mérve is magos volt. Milyen eredményt vártunk két év elteltével, azután, hogy 1999-ben 50, majd egy év múlva 120 munkatársunktól kellett kényszerűen megválnunk oz exportlehetőségek megszűnése miatt? Milyen mutatószámot vártunk, látva, hogy részesedésünk növekedése a hazai piacon - a korábbi évek látványos ívelése után - megtorpant? Hogyan befolyásolta közérzetünket az ipart sújtó véget nem érő vádak sora? Milyen elégedettségi mutatóra számíthattunk új bizonytalansági tényezőket látva, mint például a cigarettareklám további korlátozásának hatásai vagy az Európai Unióhoz való csatlakozás? Ezek alapján a korábbinál jóval borúlátóbb kép is kerekedhetett volna közérzetünk mai állapotáról. A felmérés eredménye szerint a vállalati általános elégedettségi mutatószám 3,5 pontot csökkent, amely azonban nem jelent drámai romlást. ÉVES ÉRTEKEZLET Szalótzi Géza kommunikációs és adminisztrációs igazgató A felmérés kérdéseit összegezve egy hétköznapi kérdésre kereste a választ a kérdőív: „Hogy vagy?", amelyre a mintegy kétszáz oldalnyi válasz többféle közérzetről tanúskodott. A válaszlehetőségeket számba véve az általános elégedettségi index 67,5 pontja azt a választ jelenti, hogy „ Köszönöm, jól vagyok." Amitől jól vagyunk, ami felvillanyoz bennünket, az a munkaszeretet és a vállalat iránti odaadás - ezek magukért beszélnek, ezek fontos és pozitív energia- források, amelyek megőrzése komoly feladat. Ugyanakkor a visszaesés ténykérdés, és mint minden figyelmeztető jelet, ezt is nagyon komolyan kell vennünk. Tennivalóink éppen azokon a területeken vannak, ahol már 1998-ban is voltak. Ezek: a vállalat- vezetés, a kommunikáció, az elismerés és az előmeneteli lehetőségek. A vállalatvezetés megítélését jelentős mértékben az befolyásolja, hogy a kommunikáció, az elismerés és az előmenetel kérdéskörének kezelését nem tartjuk kielégítőnek. A kommunikációt vizsgálva érdekes jelenségre mutatott rá a kérdőív: Az alkalmazottak fele kételkedik a kommunikáció őszinteségében, és ugyancsak, valamivel több mint az alkalmazottak fele nem mer őszintén beszélni. A kérdőív eredménye szerint az emberek úgy érzik, nem kapnak kellő elismerést. Nem kitüntetést akarnak, akik az elismerést hiányolják. Talán csak azt várják, hogy ha valamit jól csinálnak, akkor az, akinek tiszte, mondja ki: „ Ezt jól csináltad!". Igencsak elgondolkodtató, hogy 207-en az 575-ből elégedetlenségüket fejezték ki az előmenetelükkel kapcsolatban. Valljuk be, nem könnyű mindenkit elégedetté tenni az előmenetelét illetően. De kell-e egyáltalán arra törekedni, hogy mindenki egyidejűleg elégedett legyen a karriere alakulásával? Úgy tűnik, a vállalat jövőjére, mint egy nyugtalanító tényezőre gondolunk, ugyanakkor még korainak tartjuk komolyan aggódni érte. Ez a jelzés sokféleképpen értelmezhető. Remélem úgy kell értsük, hogy a jövő Önök szerint sincs megírva, s ha pedig nincs megírva, hisznek abban, hogy mi is formálhatjuk az eseményeket.
